Patrióta szívvel, pragmatikus ésszel – György László a Makronómnak

Merre haladjon tovább a Budapesti Corvinus Egyetem megújulása?

Úgy gondolom, hogy a Corvinus Egyetem jó irányba indult el ahhoz, hogy a világ egyik legjobb társadalom- és üzleti tudományokat oktató egyetemévé váljon. A további sikerek azonban nem csupán az üzleti kurzusokon, hanem magán az értelmezési kereten is múlnak, aminek a határain belül a világban és a gazdaságban zajló eseményeket vizsgáljuk.

Miért fontos ez az értelmezési keret?

Dani Rodrik, a Harvard University világhírű professzora ingahasonlatával szemléltette, hogy az elméletek és a gazdasági berendezkedés folyamatosan két véglet, a szélsőségesen szabadpiaci és a szélsőséges tervutasításos rendszer között „ingáznak”. Amikor pedig az értelmezés valamelyik szélsőségnél – legalábbis egy időre – megállapodik, kizárva minden egyéb felfogást, akkor ideológiává válik, amely saját érvényre jutása, saját egója érdekében maga mögött hagyja a racionalitást, „túlfejlettsége” miatt jelentős károkat okozva a gazdaságban. 

Magyarországon mindannyian érzékeltük, hogy az értelmezési keret túl gyakran és túlzott mértékben ingadozott a múltban. Ez úgy a néhai döntéshozókra, mint az egyetemre is igaz: a néhai Marx Károly Egyetemen marxista politikai gazdaságtant lehetett tanulni, majd amikor a 80-as évek végén az erre épülő gazdaságpolitika kudarcot vallott, akkor az ott tanítók közül sokan eltávolodtak a marxizmustól és egy másik ideológiát tettek magukévá, a neoliberalizmust. Az ideológiák veszélye, hogy beszűkítik az értelmezési tartományt. 

Úgy gondolom, a közgazdasági elméletek örökké egymásnak ellentmondó, küzdelmekkel teli világában elméleti síkon nem kell nyugvópontra jutnunk, viszont a döntéseinkkel már egy minél kisebb irányváltásokkal haladó csónakot kell kormányoznunk, elkerülve a zátonyokat és az örvényeket.

Vagyis a cél, hogy a Corvinus üzleti képzéseiről a gyakorlatot képviselő döntéshozók sokasága kerüljön ki, akik önmagukban is megszabhatnák a magyar gazdaság és közgondolkodás irányát?

Egy jó társadalomtudományos és üzleti képzés erről is szól. Arra készíti fel a hallgatókat, hogy konkrét helyzetekre tudjanak a különböző elméleti megközelítések ismeretében többféle megvalósítható megoldást javasolni. 

Vagyis a stabilitást azok a döntéshozók, felelős vállalatvezetők és szakpolitikusok hozhatják el, akiknek szilárd értékrendjük van és felelősnek érzik magukat szűkebb környezetükért, közösségükért, hazájukért. Az emberi és a természeti környezetért. Ez adhatja meg számukra a valódi ösztönző erőt arra, hogy saját maguk keressék meg az adott döntési helyzethez legalkalmasabb szempontokat. 

E kettő, vagyis a megvalósítható megoldások keresése és

Úgy gondolom, hogy ez minden valós elméleti törekvésben megjelenik, az újdonság talán csak az, hogy ezt az alapállást kimondva új, építő szellemi energiákat szabadíthatunk fel. Izgatottan várom a találkozást, a közös gondolkodást volt tanáraimmal és régi-új kollégáimmal.  

Elsőként a Makronóm számolt be arról, hogy a nyugati egyetemeken elindult a „közgazdaságtan reformációja”. A kulcsszó itt a pluralizmus volt.

Nyugatabbra számos egyetemen a hallgatók indítottak komoly mozgalmakat azért, hogy kivívják a pluralizmust, mert szerintük a közgazdaságtan oktatása ideológiai vakvágányra terelődött. Nálunk is van még ezen a téren bőven tennivaló.

A közgazdaságtan rólunk szól és mi magunk is alakítjuk, hogy miről szóljon. Az biztos, hogy

amibe természetszerűleg beleértem az észszerű keretek között integrált világgazdaságban való gondolkodást. Szeretném, ha ez a megközelítés még inkább meg tudna jelenni a Közgázon és sokakat tudna lelkesíteni.

Vannak itthon közgazdászok és véleményvezérek, akik tíz éve az útkereső magyar gazdaságpolitikát még neoliberális megközelítésből – finoman fogalmazva – illették kritikával. Ma ők a leghangosabb szociális, baloldali, progresszív gazdasági gondolkodók. 

Mivel a világ és a világgal együtt a gazdaság is folyamatos mozgásban és változásban van, nincs azzal feltétlenül baj, ha valaki felülvizsgálja korábbi álláspontját, de a mögöttes motivációval mindenkinek magának kell elszámolnia. Mi azt szeretnénk, ha olyan fiatalok kerülnének ki az egyetemről, akik sokféleképpen, de tisztán látnak.

Nekik is üzent azzal, hogy éppen a legdivatosabb közgazdászokat hivatkozva mutatta be a patrióta gazdaságpolitika jellemzőit Egyensúlyteremtés, a gazdaságpolitika missziója című könyvében. Egyből megértették nyugatabbra is. Legalábbis ezt látszik igazolni amerikai útja, ahol a világ legjobb tíz egyeteme közé tartozó intézményekben mutatta be a vártnál is nagyobb sikerrel könyvét, de a Kongresszusból is csak elismerő nyilatkozatokat hallottunk. Sőt, amint azt a Makronómnak az IMF igazgatóhelyettese elmondta, bár 2010 után az IMF keményen kritizálta a magyar gazdaságpolitikát, ezt nem szakmai alapon, hanem személyes érdekekből tette és ma már ott tartanak, hogy más országoknak is a magyar modellt javasolják.

Könnyű dolgom volt, mert a 2010 utáni gazdaságpolitika alapján elért eredmények bemutatásával kezdhettem előadásaimat. Valószínűleg épp a pragmatikus megközelítés miatt nagyon érdekelte az amerikai hallgatókat az, hogy hogyan szintetizálhatjuk a legkülönbözőbb gazdasági elméleteket,

Az első lépésünk itthon most az, hogy közös gondolkodást kezdeményezünk a gazdasági oktatás jövőjéről és keressük egymást azokkal, akik értik a törekvéseinket és partnerek az arról szóló párbeszédben, hogy az ország elsőszámú közgazdasági egyetemének közgazdaságtudományi szempontból hogyan kellene kinéznie. Ha ezt jól csináljuk, akkor országunk a jövő társadalmi-gazdasági csapdahelyzeteit, el tudja kerülni, sőt még megoldásokkal is szolgálhat más országoknak, ahogyan arra az IMF igazgatóhelyettese is utalt. A célunk az, hogy olyan közgazdászok kerüljenek ki a Corvinus Egyetemről, akik szívükben patrióták, fejben pedig pragmatikusak.

(Fotók: Földházi Árpád)