Magyar származású közgazdász írta meg az emberarcú kapitalizmus krédóját

„Emberarcú kapitalizmust szeretnék. Ez egy teljesen új paradigma” – nyilatkozta a professzor hazánkban elsőként a Makronómnak, aki új könyvét is elküldte szerkesztőségünknek. A való világ közgazdaságtana a főáramú közgazdaságtannal szemben nem kívánja magát értéksemlegesnek feltüntetni, sőt, a humanisztikus közgazdaságtan krédóját fogalmazza meg, világosan kimondva, hogy mely értékeket vallja. Nevezhetnénk emiatt akár őszinte közgazdaságtannak is.

Őszinte abban, hogy nem a közgazdászok elképzelt piacait, hanem a valós gazdaságot vizsgálja. A tantermen kívüli gazdaságról úgy vélekedik, hogy az nem szükségszerűen hatékony és nem is stabil, sőt, felerősítheti az egyenlőtlenségeket. A magyar devizahitelezésnél kevés jobb példát találhatunk Komlós állítására, miszerint a piacok megfelelő szabályozás és felügyelet nélkül veszélyessé, kaotikussá és instabillá válnak. 

Különösen igaz ez korunk globális, végtelenül összetett gazdaságában, amelyben az instabilitásnak végtelen forrását látjuk. A piac kudarcai; az információs aszimmetriák; az opportunisztikus viselkedés; a szereplők eltérő, heterogén kognitív képességei; a külső gazdasági hatások; a rejtett, nem létező piacok; a tranzakciós költségek; a bizonytalanság; a fenntarthatóság; a győzelemre ítélt oligopóliumok és monopóliumok; a gyermekek védelme; a hatalmi egyensúlytalanságok; a racionalitás hiánya és a vagyon illetve a jövedelem egyenlőtlen elosztása egyaránt az instabilitás olyan forrásai, amelyekről a főáramú tankönyvek hallgatnak – véli a magyar származású professzor.

Ezek azonban szerinte nem olyan kérdések, amelyeket nem lehetne oktatni, különben a rossz közgazdaságtan rossz gazdaságpolitikákhoz vezet, ahogyan azt a világ számos országában látjuk.

„A mega-oligopóliumok kihasználják a hatalmukat a bérek csökkentésére. A bérek emelhetősége a profitrátától függ, a bérek emelése a profitból származhat” – mondta a Makronómnak, ezért könyvében is szakít azzal a hagyományos nézettel, hogy a munkaerő mindig ugyanakkora, változatlan szeletet kap a nemzeti jövedelemből.

„Hogy lenne természetes a munkanélküliség? Történik ilyesmi a természetben? Az emberek mindig is dolgoztak és kellett is dolgozniuk. Munka nélkül nincs élet, nem tudunk túlélni. Ezért kell egy rendszer, amely minden egyes embernek megadja a munkát, aki csak dolgozni akar, vagy akinek szüksége van rá” – mutat rá arra, hogy a munkanélküliséget a közgazdászok természetes jelenségként igyekeztek leírni, pedig korántsem az, hanem tőlünk, az értékeinktől és a gazdaságpolitika bátorságától függ.

A humanisztikus közgazdaságtanban az ember és az életminőség számít, nem pedig az önmagáért való gazdaság. A piacok nem rosszak, de intézményekre és kultúrára van szükségük ahhoz, hogy a megfelelő, emberhez méltó életminőséget biztosítsák az embereknek. Hogyan taníthatjuk a 2008-as válság után, hogy a piacok hatékonyak? – teszi fel a kérdést a magyar felmenőkkel rendelkező, a Chicagói Egyetemen két doktori fokozatot is szerzett kutató, aki a Nobel-díjas Robert Fogel tanítványa volt, tanított a Harvardon, a Duke Egyetemen, Bécsben és 18 évig Münchenben is.

Fordulatra van szükség a közgazdaságtanban, amely nem a tantermi elméletből indul ki, azaz nem deduktív logikára épül, hanem a való világra épít. Ha felismerjük és megismerjük a kapitalizmust, akkor leszünk képesek uralni azt és a javunkra fordítani – így tudjuk megteremteni az emberarcú kapitalizmust Komlós szerint.

Szükség lenne rá, hiszen a Makronómnak szintén nyilatkozó Dean Baker szerint nagyon hasznos lehet e kötetet a hagyományos közgazdasági tankönyvekkel együtt, párhuzamosan olvasni. Már csak azért is, hogy jobban megértsük, miért szegezték ki tételeiket a London School of Economics kapujára a főáramú közgazdaságtannal elégedetlen kutatók és hallgatók.