Nyolcszáz éves a ferences rend megerősített regulája.
Assisi Szent Ferenc reguláját kereken 800 éve, 1223. november 29-én erősítette meg bullájával III. Honóriusz pápa. A ferences rend számára azonban a megerősített regula ünneplésén túl egy egész centenárium-sorozat vette kezdetét a 2023-2026 közötti időszakban. A Grecciói-betlehem felállítása ugyanis szintén 800 esztendős, ennek örömére a kistestvérek megemlékeznek arról, hogy Szent Ferenc 1223-ban – az adventi időszakban – Greccio egyik barlangjában rekonstruálta Jézus születésének helyszínét,
ezzel elindítva a betlehemállítás mai napig tartó karácsonyi hagyományát.
Ezen felül pedig ott van még a stigmatizáció, a Naphimnusz megírása, és Szent Ferenc tranzitusa, vagyis a földi életből a mennyei életbe való átköltözése is. Bőven van tehát ok az emlékezésre és ünneplésre.
A ferences regula – latin nevén Regula Franciscana – alatt az Assisi Szent Ferenc által a ferences szerzeteseknek adott szabályzatokat értjük. Ferenc tanítása nyomán három rend jött létre, amely ugyanazon szabályzat szerint él, de ugyanannak a regulának három fejlődési szakaszáról van szó.
Az első a Formae Vitae vagy proto-regula, ezt III. Ince szóban 1209-1210-ben hagyta jóvá. A következő, a Regula non bullata, más néven Regula I. egy 23 fejezetből álló szabályzat, melyet az 1221-es általános káptalan fogadott el. Végül pedig a Regula bullata, avagy a Regula II., amit Segni Ugolini (későbbi IX. Gergely) tanácsára Ferenc a teljes szegénység parancsának megtartásával tizenkét fejezetre redukált:
ez lett az úgynevezett harmadik regula, amelyet végül 1223-ban III. Honoriusz pápa Solet annuere bullájával elfogadott.
A világi harmadrend reguláját IV. Miklós pápa 1289-ben, a Reguláris Harmadik Rend reguláját X. Leó 1521-ben, a Ferences Világi Rend átdolgozott reguláját pedig a Szentszék hagyta jóvá 1978-ban.
Köztudott, hogy Assisi Ferenc hallani sem akart a hagyományos regulákról. Aki ilyesmiről beszélt neki, annak így válaszolt: „Isten engem az egyszerűség útjára hívott meg, s azt meg is mutatta. Nem akarom tehát, hogy nekem más regulákat nevezzetek meg, se Ágostonét, se Bernátét vagy Benedekét”.
Bonaventura püspök szerint e regula igazi újdonsága abban áll, hogy azt az életformát vallja, amelyet Jézus az apostoloknak hagyott.
Angelo da Clareno itáliai ferences hittudós a regula eredetiségét a következő pontokban jelölte meg:
„A regula arra hív minket, akárcsak az előző nemzedékek testvéreit, hogy kezdjünk párbeszédet vele. A találkozás feltételei ugyanazok, mint minden párbeszédben: meg kell nyílni a másik felé, tiszteletben kell tartani különböző voltát, ugyanakkor meg kell próbálni megérteni a szándékait. Hagyni kell, hogy a másik beszéljen, figyelemmel kell hallgatni őt, nem szabad azonnal ráerőltetni a magunk véleményét, abban a nyitottságban és tudatban kell hallgatni, hogy mint minden találkozás, ez is hatással lesz rám: mond valami újat, megindít, megvigasztal,provokál, kérdez. Ha nem bízom a másikban, és semmit sem várok tőle, akkor nem léphetek vele igazi párbeszédre.
Ha pedig a két fél között semmi sem történik, az azt jelenti, hogy nem is találkoztak”
– fogalmaz Varga Kapisztrán és Várnai Jakab atya A ferences regula című könyvben.
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította, s az ő lelkisége nyomán a barátok életében különleges helyet kap az imádság és áhítat, a testvéri élet, a minoritás – azaz a szegénység, a „kicsinység” és a kitaszítottakkal való szolidaritás –, valamint az evangelizáció.
A Szent Ferenc által képviselt életforma megélésében való lanyhulás időről időre kísértette a rendi közösséget,
ezért mindig újból vissza kellett nyúlni a gyökerekhez.
A rendi reformok során gyakran új közösségek alakultak ki. A közösség egyik legjelentősebb szakadása 1517-ben következett be, amikor a rend úgynevezett obszerváns ága – melynek mai jogutódja a ferences rend – végleg különvált a konventuálisoktól. Az így kialakult közösség később további kisebb egységekre bomlott. A sok kisebb közösséget XIII. Leó pápasága idején, 1897-ben a Kisebb Testvérek Rendjében egyesítették.
Ezt követően a rend ismét létszámgyarapodásnak indult, valamint megkezdődött területi terjeszkedése is, különösen, ami a latin-amerikai térséget jelenti. A II. vatikáni zsinat óta viszont a rend összlétszáma csökkenőben van,
de a ferences lelkiséget ma is több mint 15 000 testvér éli meg szerte a világon –
49 országban, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban élnek, s közel 2200 plébániát látnak el. A legtöbben Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Lengyelországban és Brazíliában vannak.
Az első testvérek még Szent Ferenc életében, 1225-26 körül érkeztek Magyarországra, majd első tartományuk, melyet Esztergomi vagy Magyarországi Provinciának neveztek, 1232-33-ban vált önállóvá. A Magyarországi Provincia a tatárjárás után egyre inkább terjeszkedett, mígnem Igali Fábián akkori tartományfőnök megreformálta, s onnantól fogva a Konventuálisok Magyarországi Megreformált Provinciájának kezdték hívni. 1517-ben azonban a konventuális nevet letéve végleg az obszerváns famíliához – az első rend szigorúbb ágához – csatlakoztak.
Az obszerváns testvérek Bosznián keresztül is megjelentek Magyarországon, és nagyon gyorsan terjeszkedtek a királyság minden részében. A történelem tanúsága szerint az obszerváns testvérek a szerzetesházakban
igen szegények és imádságosak, az egyházban az evangéliumi igazság tüzes lelkű hírnökei, a keresztény hit megvédésének serény buzdítói, és az emberek vigasztalói voltak.
Kiemelkedik közülük szentségével és tudásával Kapisztrán Szent János, Boldog Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát.
A Magyarországot megszálló törökök és a reformáció viharai a fejlődésnek indult ferences életet erősen akadályozták, a megszállt területeken mégis szinte a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a híveknek gondját viselték.
A hagyomány szerint ez az oka annak, hogy a nép barátoknak nevezte őket.
A háborúkkal tarkított 16. és 17. század elmúltával nem csak a testvérek, hanem a házak, sőt a provinciák száma is gyarapodott. A mariánus rendtartományból a Szent László Királyról nevezett Provinciát, a salvatoriánus tartomány házaiból az erdélyi Szent István Király Provinciát, a 16. század második felében ismét Szlavóniába, sőt Magyarországra jövő Bosnyák-Bányavidéki Provincia testvéreinek magyarországi házaiból pedig végül 1757-ben új provinciát, a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Provinciát állították fel.
1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: a mariánust, az újraalapított kapisztránust és Erdélyben a stefanitát. Az első világháború végére csupán kettő, a mariánus és a kapisztránus maradt meg Magyarországon. A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések, valamint a hivatások nagy száma jellemezte.
1950-ben a kommunista állam betiltotta a szerzetesi életet, és elkobozta az ingatlanokat. Tizennyolc házuk bezárása után 1950 és 1989 között a mariánus testvérek – akik közül 15-en szenvedtek börtönbüntetést és egy testvér halt vértanúhalált –, szétszóratásban, közös élet nélkül, mint világi papok vagy civil munkások éltek. A kapisztránusok, akik közül nem mindenki kényszerült arra, hogy szétszóratásban éljen – jól lehet létszámkorlátozással, 32 testvér bebörtönzése és több megölése mellett, a korábbi 26 helyett –, három közösségben, két gimnáziumot fenntartva és vezetve legálisan élhettek.
A változás évének, 1989-nek eljöttével lehetőség nyílt arra, hogy a tartományok visszaigényeljék elvett ingatlanjaikat, és ismét megkezdjék a munkát az egykor kényszerűen elhagyott helyeken. A Rend legfőbb vezetése a kapisztránus és a mariánus provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét hazánkban. A magyarországi Kisebb Testvérek létszáma jelenleg 95 fő (OFM), közülük hetven pap testvér, tizennégy helyszínen:
Budapesten négy helyen, ezen kívül Esztergomban, Gyöngyösön, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Sümegen, Szegeden, Szentendrén, Szécsényben, Szombathelyen és Zalaegerszegen.
A Ferences Nővérek (Reguláris III. Rend) egy női szerzetesekből álló apostoli életű társaság, mely eszményei vagy szorosabb lelki kapcsolata révén részesedik a ferences karizmában. Mint „aggregált” tagok társulhatnak a három ferences rend valamelyikéhez. A Ferences Világi Rend regulája és saját konstitúcióik szerint élnek. Legtöbbjük a felebaráti szeretetet gyakorolja: betegeket ápol, árvákat, öregeket, elhagyottakat gondoz; kollégiumokat és középiskolákat tartanak fenn, missziókban működnek, plébániákon segítenek. Részesei az első és második rend kegyelmeinek és kiváltságainak.
***
A jubileum alkalmából a ferences rend a honlapján szemelvényeket oszt meg a 800 éves megerősített regulából. Minden pénteken ebből olvasnak fel részletet a kisebb testvérek saját közösségeikben, hogy elméjükben és szívükben hordozzák:„élet a szent Evangélium szerint”.
Ezt is ajánljuk a témában
„A katolikusoknak jobban kellene vállalniuk véleményük ütköztetését az ellentétesen gondolkodókkal, csak ehhez a másik oldal készségére is szükség lenne.” Kálmán Peregrin ferences szerzetest, a pasaréti Páduai Szent Antal templom plébánosát, a mátraverebély-szentkúti kegyhely volt vezetőjét kérdeztük a tömött ferences templomok titkáról, az egyházi politizálásról és a szerzetesi élet mindennapjairól.
Nyitókép: Káptalan 2023, A Ferences Rendtartomány Facebook-oldala
Húsvéti üzenettel jelentkezett az ukrán elnök.
A magyar lelket nem értő nevetgélők úgy hitték, ők a korszellem – de aztán kiderült, hogy a magyarok többsége ezt a hármasságot vallja. Ungváry Zsolt írása.
Solum Ipsum című „aforizmagyűjteménye” jó ideig hátizsákom állandó tartalma volt. Magyar nyelven nincs ehhez fogható könyv, talán csak Hamvas Béla legjobb esszéihez hasonlítható. Győrffy Ákos írása.
A budapesti Radonyezsi Szent Szergij-templom parókusával minőségi lelki életről, külső és belső szabadságról és önfegyelemről beszélgettünk, valamint arról is, hogy a böjt végén mindig ott a feltámadás, ami a hitünk alapja.
A kereszténység elsősorban nem valamiféle szirupos, hippijellegű univerzális szeretetről szól, hanem a lelkek üdvéről. Szilvay Gergely írása.
A MÁV máshogy látja Magyar Péter debreceni útját, mint a 444.
„Besszarábia egyesülése Romániával az egyházon keresztül történik, és már elkezdődött” – jelentette ki Constantin Olariu.
