A Jean le Flambeur-trilógia a XXI. század Dűnéje, ami egyszerre szakít ki és zár be egy Dilemmabörtönbe.
„De, azért kedves pajtások, nézzük csak meg ezt a kis trilógiát, melynek első része a Kvantumtolvaj 2010-ben jelent meg. A könyvesboltban megmondom őszintén a borító tetszett meg. Belelapoztam és a „dilemmabörtön” szón megakadt a szemem. De erről majd később. Rajaniemi, a távoli jövőbe kalauzol el minket, ami érdekes egyvelege a mátrixnak és 18. századi francia romantikus regényeknek. Ebben a világban az ember idővel fizetnek, testetlenül egy szerveren léteznek csupán, vagy éppen egy olyan virtuális térben ugrabugrálnak, ami a Super Mario-t modellezi. Ennek a világnak a közepébe csöppen Jean le Flambeur, a mestertolvaj, aki csak nem rég szökött meg egy dilemmabörtönből…és akkor itt álljunk meg. Nem szeretném leírni a sztorit, mert spoiler nélkül nem lehet. Inkább, járjuk körbe és vizsgáljuk meg azokat az írói elemeket amiket Rajaniemi zseniálisan használ. Az első feltűnő eszköz a helyszín. Mindegyik kötetben van egy meghatározó város. Ezek a városok, nem csak a helyszínt biztosítják a történet számára, hanem a történet szerves részét képezik. A marsi Labirintus, egy város, ami örökké változik, az emberi nyughatatlanság metaforája, vagy Szír az utolsó emberlakta település a földön, amit a káoszkód fenyeget, a mai társadalom rugalmatlansága előtt tiszteleg, na és persze Supra City, ami egy számítógépes játék. Akármikor olvasnék, egy könyvet ezen városok mindennapjairól, hiszen annyira tele vannak élettel, karakterekkel és történetekkel. A könyv lapjaim megelevenedő lakók és történeteik magával ragadják az olvasót.
Az idő egy nagyon érzékeny fogalom volt mindig is. Az embert végtelenül emlékezteti az elmúlásra, hiszen a másodpercmutató megállíthatatlanul rohan a végtelenbe, az ember pedig akármennyire is lassan sétál, egyszer csak eljut a halál csendes ölébe. A marsi városban ezzel szemben halhatatlanok laknak, akik idővel fizetnek (NEM, NEM A JUZTIN TIMBERLÉK), majd amikor meghalnak elkerülnek a város alsó részébe, ahol személytelenül dolgoznak a közjóért. Arctalan duracell elemek lesznek. Amikor leszolgálják a halálban rájuk szabott közmunkát, újra visszatérnek az életbe, és minden kezdődik előlről. A Zoku városban százszor is meghalhatsz, hiszen az csak egy virtuális tér, nem igazi halál, respawn van (igen, ez a szó van a könyvben is). Szír városának lakói számára pedig egy végtelen perc az élet, hiszen egy könyvben élnek.”
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
Hogy az új is lehet jó, a jól ismert pedig nem mindig garantálja a minőséget, arra a művészet a legjobb példa.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Miután kiderült, hogy heréi és XY kromoszómái vannak a nők közt aranyérmet nyerő ökölvívónak, női jogvédők elvennék tőle az olimpiai bajnoki címet.
