Másként viszonyult

2014. február 24. 19:05

Ki a nemzeti? Az, aki azonosul a nemzeti megmaradás és önértelmezés létkérdéseivel. Az, aki fel meri vetni a sarkalatos történetekben a megmaradás és viszonyulás alternatíváit. Jancsó Miklós filmjei és világlátása ezeket feszegeti.

2014. február 24. 19:05
Jakab Bálint

„Itt vagyunk mi, magyarok. Magyarok a nyelvben, az örökségben, viszonyulásban mindahhoz, ami történelem és örökség. De ebben nem vagyunk egyek. És rendben is lenne ez, mert nem azonos az Habsburg Júdás-pénzen vásárolt befolyás öröksége a kuruc hazafisággal. Kossuth sem hasonlóan látta a világot, mint Deák Ferenc. Hogy kinek lett igaza, szintén nem eldönthető, mert Deák kiegyezése torkollott Trianonba és Kossuth hazafisága nem engedte a kiegyezést. De lehetett volna-e másképp? Nincs erre válasz.

Az egész történelmi szemléletünk széttöredezettsége az eszmék szembenállásából fakad. Boldogabb nemzeteknél máshogy van az egész, léteznek nemzeti, közösségi minimumok. Amik szentek, azaz érinthetetlenek és nem viták tárgyai. Nem kell messzire menni, a körülöttünk élő népek: románok, szerbek, horvátok, szlovákok körében létezik egy minimum, ami nem politikai alapállás függvénye, hanem a nemzeti alapállás kérdései.

Ezek identitás-kérdések.

Ki a nemzeti?
 
Az, aki azonosul a nemzeti megmaradás és önértelmezés létkérdéseivel. Az, aki fel meri vetni a sarkalatos történetekben a megmaradás és viszonyulás alternatíváit.

Jancsó Miklós filmjei és világlátása ezeket feszegeti. Ahhoz, hogy viszonyulni tudjon a jelen létértelmezéséhez, vissza kellett nyúlni a múlt nagy történéseihez, s benne azokhoz, amelyben látszólag azonosult kora uralkodó ideológiával (Szegénylegények). De tovább is lépett ebben. Nemcsak képiségben, hanem egy másfajta létértelmezésben. Mert annak a kornak jellegzetessége volt az egysíkú történelem-értelmezés. Ugyanakkor, amennyire sejthető, Jancsó a Kemény Zsigmond-i viszonyulást viszi tovább, amelyben épp azokkal lesz sokszor kritikus, akiknek örökségéből a kritikai lét lehetőségét merítette. Lehet, hogy intuitív és ösztönös, de az is lehet, hogy tudatos, tudatosan sérelmes ez a viszonyulás. De sohasem elválasztható a nagy szembesülések világától és az örökséggel való szembenézéstől (Oldás és kötés). Hogy vágóhídra vihetnek és visznek, mint az egykori szürke marhákat, már addigra tapasztalat volt. Annál érdekesebb, hogy ez a Jancsó által ábrázolt, önmagából is kifordult – szabadsághiányos - világ miként lehetett szembenézés nélkül a változások világa?

Jancsó élete utolsó két évtizedében tehetsége mellé olyan cinizmust párosított, amelyet tekintélyével, szakmai hírnevével igyekezett palástolni.”

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fradi44
2014. február 25. 10:02
A Fényes szelek a leghazugabb !
gregoripehh
2014. február 25. 10:02
ki a nemzeti? Senkise. Mi az élet értelme? Jancsó: pina. Ez szerintem jó beszólás volt tőle. Azért volt neki néha egy pár jó ötlete is.
Balt
2014. február 25. 09:35
Egy ma is érvényes (Jancsóra nézvést kimondottan hízelgő) válasz nekik, 2002-ből: "Miklós! Vitathatatlanul a legtehetségesebb magyar filmrendező vagy, a hatvanas-hetvenes évek honi értelmiségének kultikus figurája. Filmrendezők generációja azért választotta ezt a hivatást, mert hozzád akart hasonlítani. A legenda szerint létezett Franciaországban olyan utazási plakát, amely a következő szöveggel csábította kuncsaftjait Magyarországra: Jöjjön és ismerje meg Jancsó Miklós országát. Szemben laktunk veletek az akkori Népköztársaság útján, és amikor egy karácsonynapi délelőttön megpillantottalak fölhajtott gallérú háromnegyedes kabátodban sétálni a szemközti járdán, azt hittem, maga az Isten lépdel ott. Emlékszel tán, kamaszkoromban feljártam hozzátok, szerelmes voltam a lányodba, nem tudván, hogy valójában - remélem, nem lesz émelygős - Beléd, illetve abba a világba vagyok belezúgva, amelyet képviseltél. És most néhány kellemetlenebb mondat. Magad sem tagadtad, Miklós, hogy miután túlélted az egyik diktatúrát, hithű sztálinistaként érkeztél a filmszakmába. Elkészítetted az Arat a jászapáti Dózsa című dokumentumfilmedet a parasztság "eredményekben gazdag" mindennapjairól akkor, amikor pontosan tudtad, hogy a padlások le vannak söpörve. Megegyezhetünk abban, hogy ilyesmit tenni legalábbis hiba, ha nem bűn. Leni Riefenstahlt emlegetni tehát nem szerencsés tán. A Szegénylegényekkel vezekeltél, ezt a "botlást" tehetséged okán réges-rég megbocsátotta Neked minden filmbarát és nem filmbarát. Én sem azért hozom fel, hogy revolverezzek, hanem mert egy művésznek, aki ily intenzíven gyötrődött át egy korszakon, nem kéne diktátort kiáltania az alakuló demokráciában. Azt, hogy Ti ez utóbbit 2002-ben épp a Köztársaság téri pártházban véditek - nevezzük a történelem fintorának. Nem tudom, miért, tán mert mindenki szem volt a láncban, Ti is és a honi értelmiség hangosabb része kettős mércével mér: miközben - nagyon helyesen - érzékeny minden jobboldali szélsőségre, hihetetlenül megbocsátó a baloldal morális csámpásságait illetően. Készséggel elismerem, hogy a filmesek-televíziósok élete a Kádár-érában sok szempontból jobb volt. A Te helyzeted, Miklós, és ezt senki el nem irigyeli tőled, kivételesnek számított. Nálatok ittam életemben először dobozos sört, az összes Jancsó gyerek kord Lévisekben feszített, Nyikának olyan lemeztára volt, amit én egyben az életemben nem láttam. Nálatok járva az volt a benyomása az embernek, hogy Nyugaton van. Külföldön élhettél és lényegében - hál' istennek - akkor csináltál filmet, amikor akartál, a szovjet és honi hadsereg annyi katonát bocsátott a rendelkezésedre, amennyire szükséged volt. Így elkészülhettek olyan remekművek, mint a Csillagosok, katonák vagy a Csend és kiáltás. A furfangos észjárású Hernádival könnyedén kidribliztétek Aczél Györgyöt, tortaküldésetek tán vicc volt, de az is belefér, ha nem az. Az értelmiség, ha elkerülte a két abszolút tabut, 56-ot és az orosz megszállást, "szabadon" alkothatott. Hogy briliáns filmed, az Így jöttem voltaképp a megszállás legitimációja, tán azon is el kéne gondolkodni egyszer. Propagandafilm ez bizony, de annyira tehetségesen, hogy ezt nem lehetett akkor észrevenni." Érdemes az egészet elolvasni. Briliáns! http://www.es.hu/kereses/szerzo/F%C3%A1bry%20Sanyi
Waffen-SS Hunyadi Division
2014. február 24. 20:43
Kertész Ákos kritikái is ezeket feszegetik a narancsos-szegfűs hülyék szerint.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!