Szakértő: Egy NATO–Oroszország háború esetén ezek lesznek a legfőbb célpontok
Resperger István ezredes szerint senki nem úgy tervez, hogy „most szétlőjük Európát”,
Egyre valószínűbb, hogy az oroszok lassan, de biztosan a maguk javára billentik a mérleget.
Nyitókép: MTI/EPA /Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szergej Bobiljov
„A harctéri helyzet tehát egyre inkább az oroszoknak kedvez, a több, mint két éves felőrlő taktika most beérni látszik, és egyre valószínűbb, hogy az oroszok lassan, de biztosan a maguk javára billentik a mérleget. Ez ugyanakkor komoly félelemmel kell hogy eltöltsön minket is. És nem, nem azért, mert Moszkva a sikereken felbuzdulva majd gondol egyet és továbbmegy valamelyik NATO ország irányába. Az orosz vezetésben ugyanis pontosan tudják, hogy esélyük sem lenne a NATO országokkal szemben.
Félnivalónk azért van, mert nyugati vezetők időről időre kijelentik, hogy Oroszország nem nyerheti meg ezt a háborút.
És az eddigi megnyilatkozásaik alapján ezért tenni is hajlandóak. A francia elnök például már sokadjára erősítette meg, hogy ha a helyzet úgy kívánja, szárazföldi csapatokat is Ukrajnába kell küldeni. Kijelentéséhez azóta már több nyugati vezető politikus is csatlakozott. Közben pedig folyamatosan zajlik az elmúlt évtizedekben a háborúról leszoktatott nyugati társadalom érzékenyítése. Ennek legutóbbi példája, amikor Mandfred Weber, az Európai Néppárt elnöke arról beszélt, hogy Uniós szinten kellene visszaállítani a kötelező sorkatonai szolgálatot.
Persze az egyre növekvő háborús pszichózisra talán legyinthetnénk is. Csakhogy a helyzet a fronton látottak alapján tényleg kezd komolyra fordulni. és
a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy eljön az a pont, amikor nincs visszaút, és amikor a szavakat tetteknek kell követniük.
A legrosszabb az egészben, hogy fogalmunk sincs, hogy ez a pont hol van.
Éppen ezért van kiemelt jelentősége, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely békepárti, és amelynek van is ereje ahhoz, hogy kimaradjon a háborúból. Mert a II. világháború tapasztalata azt mutatja, hogy hiába nem akar háborút egy ország vezetése, erő is kell hozzá, hogy kimaradjon belőle. Az 1939-től 1944-ig tartó időszakban Teleki Pál második miniszterelnökségétől Sztójay Döme regnálásáig ez az erő fokozatosan csökkent, és hazánk totális részese és kárvallottja lett a második világégésnek. Nem hagyhatjuk, hogy ez újra megismétlődjön. Nem hagyhatjuk, hogy egy pusztító háború szétszakított, megnyomorított családokat és felfoghatatlan mértékű pusztítást hagyjon maga után. A békéhez erő kell. Ezt az erőt pedig mi, választók adhatjuk meg a kormánynak június 9-én.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Resperger István ezredes szerint senki nem úgy tervez, hogy „most szétlőjük Európát”,
***
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
Nagy bajba kerülhet Lengyelország.
A brit lap szerint ha a volt elnök nyer, akkor teljesen bizonytalanná válik, mi fog történni a jövőben.
A volt kancellárt tavaly kis híján kizárták a pártjából, most az új SPD-vezetés visszavárja.