Az egyik fél kihal

„Az egyik fél kihal

A nagy társadalmi viták soha nem úgy dőlnek el, hogy az egyik fél meggyőzi a másikat, hanem úgy, hogy az egyik fél kihal. 
Amikor okos emberek először megfogalmazták a fenti tételt, valószínűleg átvitt értelemben gondolták: aki valamely meggyőződésre jutott, azon nem szokott változtatni, de az új hívek utánpótlásának elapadásával a meggyőződést vallók elfogynak. Mára azonban szó szerint értendővé vált a folyamat: akiknek nem születnek gyerekeik, azoknak a nézetei velük együtt bizony a sírba szállnak.

Ismerősöm Amszterdamban járt. Gyönyörű, színes, gazdag, laza, liberális város, pezseg a kultúra, száll a fűillat, rengeteg a bicikli, az emberek műveltek, jókedvűek, élvezik az életet és kevés gyerekük születik. Ezért aztán a taxis, a kebabos, a repülőtéri rakodó, a szállodai portás, egyáltalán, a nem izgalmas, nem színes, nem laza munkákat végzők legtöbbje bevándorló. 

Amszterdam ebben a legkevésbé sem lóg ki a többi európai nagyváros sorából. Az élet egész Nyugat-Európában színes, gazdag, laza, liberális, pezseg a kultúra, és egyre kevesebb a gyerek. Színes, jómódú, laza, liberális emberek formálják az életideált, menő ilyennek lenni, és ebbe az életformába a gyerek nem igazán fér bele. Ráadásul retrográd dolog szóvá tenni, ha valaki nem vállal gyereket. 
Igen ám, de a jövő kizárólag azoké, nem tud másé lenni, mint akik megszületnek. Ha a taxis, a kebabos, a repülőtéri rakodó, a szállodai portás, egyáltalán, a nem izgalmas, nem színes, nem laza munkákat végzők családjában születnek a gyerekek, akkor bizony a színes, laza, liberális világ a saját világnézetével együtt kihal. És akkor teljesen közömbös lesz, hogy azelőtt kinek volt igaza.”

***

Nyitókép: MARTIN BERTRAND / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP