Kommunista vérengzésektől Putyin kitüntetéséig: 100 éve született Wojciech Jaruzelski

Majd 10 évvel vagyunk a közép-európai rendszerváltoztatások előtt. Ekkor már sejteni lehetett, hogy így vagy úgy, de repedezik a kétpólusú világrend. Pláne a lengyeleknél, hol a fokozatosan romló élelmiszerellátás miatt egyre csak nőtt az elégedetlenség a politikai rendszerrel szemben.

A Szolidaritás szakszervezet sztrájkokkal igyekezett tárgyalásokra kényszeríteni a kormányt, amely leginkább a belbiztonságra és a hadseregre támaszkodhatott. A tábornokból és nemzetvédelmi miniszterből lett államfő, Wojciech Jaruzelski végül 1981. december 13-án, egy vasárnapi napon vezette be a mindenkit sokként érő hadiállapotot (stan wojenny), amiről többek között ITT írtunk részletesebben.

Ki az a katolikus nemesi felmenőkkel bíró katonatiszt, aki részt vett a tengermelléki munkástüntetések véres leverésében; majd kihirdette a már említett hadiállapotot, amely több száz halálos áldozatot követelt, s több mint egymillió lengyelt emigrációba kényszerített? Ki az a ízig-vérig kommunista hadipolitikus, akinek személye tán a mai napig megosztja a lengyel társadalmat?

Merthogy vannak, akik a demokratikus mozgalmak letörőjeként, kommunista diktátorként tartják számon Jaruzelskit. Vádat is emeltek ellene. Ítélet viszont nem született. Inkább felmentés. Azonban vannak olyanok is, akik – bármilyen furcsa is ezt így leírni – lengyel hazafit látnak benne, mivel egy kiélezett helyzetben kellett döntéseket hoznia: jobb lengyel katonákat látni az utcákon, semmint a vörös hadsereget. Nem mellesleg ő volt az egyik prominens, aki életre hívta a kerekasztal-tárgyalásokat, és ő töltötte be az első részlegesen szabad parlamenti választásokat követően a köztársasági elnöki tisztséget – egészen pontosan 1990. december 22-ig.

Jaruzelski: Szibériától Berlinig

A kelet-lengyelországi földbirtokos, katolikus családból származó Wojciech Witold Jaruzelski Kurówban született, 1923-ban, a függetlenségét épp visszanyert Lengyelországban. Egyházi iskolába járt, Varsó külvárosában, bár soha nem vett részt egyházi szertartásokon, még édesanyja katolikus temetése alkalmával sem volt hajlandó belépni a templomba.

Nemesi származású nagyapja részt vett az 1864-es, oroszellenes felkelésben, édesapja pedig a lengyel-bolsevik háborúban. Miután kitört a második világháború, a Jaruzelski család Litvániába menekült, de mikor ezt az országot is beszippantotta a Szovjetunió, Szibériába deportálták őket. Apja NKVD-munkatáborba került, és ugyan a Sikorski-féle paktumnak köszönhetően kiszabadult, nem sokkal később elvesztette életét.

Az ifjú Jaruzelski fakitermeléseken dolgozott, háta és a szeme ekkor sérülhetett meg.

1943-ban azonban besorozták; a harmadik birodalom ellen küzdött orosz földön, mégpedig a lengyel hadseregben. Ott volt Varsó felszabadításakor; a németországi harctereken, csehszlovákok, ukránok ellen fogott fegyvert; majd a lengyelországi illegális fegyveres csoportok felszámolásában segédkezett.

A negyvenes évek második felében a hadsereg törzskarában töltött be funkciókat, és alig harminchárom évesen, 1956-ban felvarrhatta első tábornoki csillagát, amikor is dandártábornokká léptették elő. Ő volt az egyetlen tábornok, ki már ekkor kiállt amellett a Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij szovjet marsall mellett, aki tényleges helytartóként ténykedett a Lengyel Népköztársaságban, aki százezrek internálásáért volt felelős, s aki 1956-ban munkások közé lövetett, majd a Szovjetunió „közbenjárását” kérte Nyikita Szergejevics Hruscsovtól a lengyelországi béke megteremtése érdekében.

Nem sokkal később Jaruzelski a hadsereg politikai főcsoportfőnökévé, majd nemzetvédelmi miniszterhelyettessé lépett elő. 1964-ben került be a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságába; 1965-ben lett vezérkari főnök, három évre rá nemzetvédelmi miniszter; 1970-ben a LEMP Politikai Bizottságának póttagjává, 1971-ben pedig teljes jogú tagjává vált.

Mint fentebb jeleztük, 1970-ben ő vezette a gdański munkások elleni katonai műveletet (sokan ezt rótták fel neki legfőbb bűneként), ő azonban eltolta magától a jogi felelősséget, mert mint mondta: a tényleges döntéseket nem a katonák, hanem a lengyel kommunista párt szervei hozták. Az 1968. évi, zsidó katonatisztek elleni cionista tisztogatását ugyanígy mentegette. Ugyanekkor vezette a lengyel katonai erőket a Csehszlovákia elleni intervencióban.

Jaruzelski kitüntetése Putyintól

Hetvenben ugyancsak részt vett a Władysław Gomułka kommunista főtitkár elleni puccsban, akit Edward Gierek váltott. Majd jött Jaruzelski hadiállapota, és a majd 10 éven át tartó országlása.

1991. január 30-án után visszavonult a közélettől, igaz, Vlagyimir Putyintól azért még átvett egy kitüntetést 2005-ben, amiért részt vett Berlin ostromában. 

2011-től azt lehetett olvasni a lengyel sajtóban, hogy fokozatosan romlik az állapota. Kemoterápiával kezelték. A kórházban egykori vetélytársa, Lech Walesa (a Szolidaritás alapítója, első elnöke) is meglátogatta, jó egészséget kívánva neki. Három évvel később arról cikkeztek, hogy a 90 éves Jaruzelski összejött az ápolónőjével, s ötvenhárom év után válik feleségétől, Barbara Jaruzelskától. Ám nem sokkal ezután agyvérzést kapott, majd május 25-én hunyt el.

Mindenesetre az állami, katonai tiszteletadás melletti temetésén több mint ezren gyűltek össze, hívei és ellenfelei, és azok a rendőrkordonnal elválasztott tüntetők, akik szerint nem lett volna szabad ilyen körülmények között eltemetni az egykori kommunista vezetőt.

Nyitókép: AFP

Források:

Nizalowski Attila: Jaruzelski és Wałęsa – párhuzamos életrajzok a lengyel félmúlt drámájából

Magyar Távirati Iroda