Hogyan alakulnak át a közel-keleti hatalmi viszonyok? – Demkó Attila és Sayfo Omar a Mandinernek

„Hosszú küzdelem lesz, rendkívül véres, a civilek szempontjából is, de az izraeli haderőnek a megszokott veszteségeihez képest is véres küzdelem lesz” – kezdte a beszélgetést Demkó Attila, hozzátéve, hogy ennyi civil halott, mint most, az 1948-as arab-izraeli konfliktus óta nem volt, és rettenetes hónapok állnak a harcoló felek előtt, hiszen a városi harcok elkerülhetetlenül nagy áldozatot követelnek. 

Sayfo Omar elmondta, hogy egy ilyen nagyságú terrortámadás után Izrael nem tehetett mást, mint bevetette hadigépezetét, de nem véletlen, hogy a szárazföldi hadműveletekkel vártak. 

Információs háború

Az idő a Hamásznak kedvez, hiszen az októberi terrortámadást még a palesztinok szövetségesei is elítélték, de az arra adott kemény izraeli válaszcsapások Izrael ellen fordították a nemzetközi közvélemény nagy részét. 

– magyarázta a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, aki szerint a Hamásznak nincs hova hátrálnia, „minél tovább tart a konfliktus, a Hamásznak annál jobb”.

A Gázai övezet lakosságának mintegy egyharmada támogatja a Hamászt, a többség elégedetlen volt a terrorszervezet uralmával. „Számos tüntetés volt ellenük, a Hamász pedig erőszakkal lépett fel, szétverte a tüntetéseket, helyi, Facebookon és Twitteren (X-en) terjedő hírek szerint a börtönökben kínzás alá vetették a velük markánsan szemben álló fiatalokat. A mostani helyzetben azonban ismét megvan, hogy ki a bűnös, legalábbis az ottani narratívában, és a Hamász moshatja a kezeit, bebújhat fizikailag és a kommunikáció terén is a palesztin civilek mögé” – hívta fel a figyelmet Sayfo Omar.

„A palesztin átlagember szemszögéből az izraeliek lesznek a felelősek – nyilván aki egy kicsit értelmesebb, világot látottabb, az tudja, hogy a Hamász merre viszi a palesztin népet: egy apokaliptikus háborúba vitte bele, ami tényleg hihetetlen pusztulással fog járni” – vélekedett Demkó Attila, aki azért emlékeztetett, hogy a Hamász nemcsak egy terrorszervezet, hanem számos más funkcióval rendelkező „jótékonysági és közigazgatást fenntartó szervezet” is, és 

így a palesztinok másként látják a tevékenységét. 

Sayfo rámutatott: 1948 utáni évtizedekben egy nemzetépítési folyamat zajlott le a palesztin területeken, létrejött a palesztin nemzeti identitás, és különböző víziók jelentek meg: a Fatah palesztin, inkluzív nacionalizmusa és a Hamász iszlamista és nacionalista „hibrid” ideológiája. 

Mi lesz Gázával?

2005-ben Izrael nem véletlenül adta át a palesztinoknak a területet, belátta, hogy túl sok áldozattal járna, túl sokba kerülne ellenőrzése alatt tartani az övezetet – folytatta a Közel-Kelet-szakértő, aki szerint a Hamász felszámolása után megoldatlan helyzet fog előállni: 

arab békefenntartók pedig még nem tudtak békét garantálni sehol. 

A Gázai övezetben eddig is egy humanitárius katasztrófa-közeli állapot volt, a fiatalok 70 százaléka munka nélkül élt, és ha Izrael elzárja a területet, nagy nyomás lesz Egyiptomon, hogy a terület ellátását garantálja majd a rafahi határátkelőn.

Demkó Attila szerint Egyiptom nem fogad majd be nagyszámú palesztin menekültet, az arab világ nem szeretné, ha az arab etnikum elhagyná Gázát, így onnan gyakorlatilag nem lehet elmenekülni. 

A közel-keleti geopolitikai folyamatokról

Arra a kérdésre, hogy a Hamász terrortámadásával generált konfliktus milyen eredményeket temetett maga alá, Sayfo Omar azt válaszolta: az elmúlt évek diplomáciai folyamatai egy időre lefagynak most. „A nagy geopolitikai és gazdasági érdekek a Közel-Keleten viszonylag állandóak” – magyarázta a kutató, utalva arra, hogy az elmúlt években Izraelhez közeledő arab államok most a Gáza bombázása miatti arab társadalmi felháborodás okán ezt a külpolitikát nem folytathatják. 

a bizalom kiépítése hosszú folyamat lehet csak.

A Migrációkutató Intézet vezető kutatója szerint Kína nagyon óvatos az izraeli-palesztin kérdésben, Törökország pedig az elmúlt években ugyan gazdasági okokból közeledett Izraelhez, de ahogy változott a közhangulat, kihátrált a zsidó állam mögül, és újra beállt a palesztinok mögé. 

Demkó Attila úgy látta, hogy ugyan nem valószínű, hogy az oroszok vagy az irániak tevékenyen részt vettek volna a terrortámadás előkészítésében, de Oroszországnak, Kínának és Iránnak kedvező a kialakult helyzet, így nem valószínű, hogy a konfliktus gyors lezárásában lesznek érdekeltek. 

Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök legutóbbi beszédében gyakorlatilag a „könnyeit morzsolgatta a palesztin áldozatokért”, 

és az olajáremelkedés az orosz bevételeket növeli. Demkó Attila elmondta: az oroszok a „Nyugatot abba a narratívába szorítják bele, hogy mindenről ő tehet, ő az agresszív”, a „globális Dél” szimpátiáját próbálják kivívni azzal, hogy a közel-keleti konfliktust is a gyarmattartó hatalmak problémájaként próbálják láttatni.

Sayfo Omar szerint Irán és proxy-szövetségesei elkötelezettek a Hamász mellett, de a jelekből az látszik, hogy nem érdekük a konfliktus eszkalációja. „Átalakul a világrend, mindenki a Közel-Keleten megpróbál helyezkedni, próbálja feszegetni a határait, próbál önállóbb külpolitikát folytatni, mint korábban, ugyanakkor a feltörekvő hatalmak is azokhoz nyúlnak, akikkel már megvan a korábbi kapcsolatuk, azokat a kapcsolatokat igyekeznek erősíteni, diverzifikálni, de 

– vélekedett a Közel-Kelet-kutató.

--

A Világrend adásának vendége Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője és Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója volt.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Izraeli harckocsi katonákkal a gázai határ közelében 2023. november 3-án  (forrás: Jack Guez / AFP)