A regionális háború csupán füstköd, jöhet az iráni atom?

„A sokfrontos közel-keleti háború az ellentmondások gyűjteménye. Miután félretesszük a különféle, politikai, vallási és faji előítéletekben fogant összeesküvéselméleteket, két nehezen megválaszolható kérdés még mindíg ott marad az asztalon.

1. Hogyan vallhatott ekkora kudarcot Izrael nagystratégiája?
2. Hogyan számíthatta el magát ennyire az Izraelt annyira jól ismerő Hamász?

Az első kérdéssel majd máskor foglalkozunk. Ami viszont a másodikat illeti, én óva intek mindenkit attól, hogy a "tévedés" csábító magyarázatával elégedjen meg. Ahogy a biológus sem mondja azt a labirintusbeli fehéregérre, hogy tévedett, mi se elégedjünk meg ezzel a olcsó vigaszt nyújtó magyarázattal. Ha elfogadjuk munkahipotézisként, hogy szó sincs tévedésről, akkor egy egész sor érdekesnél érdekesebb forgatókönyv nyílik meg előttünk.

Ezek közül a legpesszimistább azt sugalja, hogy ez a hatalmas ricsajt gerjesztő, sokhadszinteres regionális háború csupán füstköd. Hogy mit hivatott álcázni ez a nagystratégiai maszkirovka? Nem kizárt, hogy Irán végső kitörését az atomküszöb poziciójából az atomhatalmi státus felé. A több hadszintéren zajló műveleti szintű harccselekmények valódi célja talán nem is Izrael megsemmisítése, hanem a Nyugat és a vele szövetséges regionális hatalmak hírszerzési, katonai és politikai sávszélességének a túlterhelése.

Méghozzá olyan mértékben, hogy a taktikai, műveleti és humanitárius problémákra figyelve szem elől tévesztjük a regió legaggasztóbb stratégiai fenyegetését.
Ha pedig a gázai füstköd álcázásában a képünkbe robban egy iráni atomkísérlet, akkor egy olyan nagystratégiai meglepetéssel nézünk majd szembe amihez képest október 7-e egy kispályás mulasztásnak fog tünni.”

Nyitókép: Facebook