Botrány és humor, politikai inkorrektség és magyarbarátság – távozik Miloš Zeman eddigi cseh elnök

Január végén a cseh elnökválasztáson eldőlt, hogy az alkotmány vonatkozó passzusai, illetve megroggyant egészsége miatt visszavonuló Milos Zeman cseh köztársasági elnök helyére nem a korábbi kormányfő, Andrej Babiš, hanem egy atlantista ex-katonatiszt, Petr Pavel tábornok kerül, aki az elmúlt szűk másfél hónapban megválasztott államfőként már számos karcos kijelentést tett, különös tekintettel a látványosan hangsúlyozott Orbán-kritkákra. Harcos nyugati elköteleződése és a V4-ek iránti leplezetlen antipátiája miatt még bizonyosan sokat fogunk hallani a most hivatalba lépő, új cseh államfőről.

De beszéljünk most még utoljára az eddigiről!

Egy nem mindennapi pályafutás

Az 1944-es születésű Milos Zeman sajátos stílusának és szinte napi rendszerességű, kisebb-nagyobb botrányainak köszönhetően

semmint közmegbecsülésnek örvendő vezetője.

A politika élvonalában, ahogy nemzedékéből sokan, a csehszlovák bársonyos forradalom idején tűnt fel. Kortársai szerint nem különösebben kapacitálta magát akkoriban, de néhány felszólalás és egy viszonylag nagy hatású, máig emlegetett rendszerkritikus cikk (Prognosztika és peresztrojka címmel) elég volt ahhoz, hogy az első, úgy nevezett kooptált prágai parlamentbe delegálja magát.

Előnyére vált, hogy a közhangulat irtózott a korábbi pártkáderektől, Zemannak pedig, nem számítva egy rövid kalandot a prágai tavasz idején, nem volt kötődése a csehszlovák kommunista párthoz. Sőt, utólag derült ki,

A Cseh Szociáldemokrata Pártban (ČSSD) otthonra találó Zeman előbb házelnök lett, majd 1998-ban parlamenti választásokat nyert. Egypárti kormányt alakíthatott, de kisebbségben. Kénytelen volt megállapodást kötni a korábbi kormányfővel, az akkor már ellenzékből politizáló Václav Klausszal, aki különböző posztok és néhány, máig tisztázatlan engedményért cserébe vállalta, hogy nem buktatja meg a Zeman-kormányt.

Bármilyen furcsa, a felállás működött. Zemannak az elődjével ellentétben sikerült kitöltenie a rá bízott négy évet, de népszerűsége megkopott, a ciklus végére a szociáldemokrata párt elnöki székéből is távoznia kellett. A 2002-es választások után bejelentette, vidékre költözik és kivonul a politikából. Egy hamvába holt államfői próbálkozást (2003), illetve a ČSSD-ből való kilépése után saját magáról elnevezett pártja (Zemanék) 2010-es választási kudarcát leszámítva tíz évig leginkább pikírt publicisztikáival hallatott magáról.

A szociáldemokrata pártból hangos ajtócsapkodás kíséretében távozott, de kapcsolatait az akkori másodvonalbeli párttagokkal megtartva, a 2010-es évek elejére e kapcsolati hálónak köszönhetően újra országos népszerűségre tett szert. Az első, közvetlen államfőválasztáson, 2013-ban viszonylag simán győzte le a korábbi cseh külügyminisztert, Karel Schwarzenberg grófot, majd 2018-ban újra sikerrel vette az akadályt. Hiába volt tele a sajtó politikai botrányaival, magasról tett a politikai korrektségre; hiába roggyant meg egészségi állapota, Zemant tíz évig kirobbantani sem lehetett az államfői székből.

Alkohol, cigi, botrányok

Bő harminc évnyi politikai pályafutása során persze rengeteg kritika érte, de azt senki nem vitatta el Zemantól, hogy ne lenne rendkívül eredeti figurája a cseh politikai életnek.

Azon kevés politikusok közé tartozott például, akik nyíltan vállalták, szeretik az alkoholt, a cigarettát (no meg az ABBA zenekart). Már a 2013-as kampányban nyíltan beszélt róla, milyen sokat dohányzik és iszik (napi hat pohár bort és 3 féldecit), így aztán amikor 2013 májusában, megválasztása után alig pár hónappal

senki sem csodálkozott.

Az elnöki hivatal ugyan próbálta az ilyenkor szokásos megfázás-kimerültség kombóval megmagyarázni a történteket, de Zemanról már nem lehetett lemosni a „piás elnök” bélyegét, sőt, hamarosan cseh Jelcinként emlegették az állítólag főként Becherovkában utazó cseh államfőt

Az elnök egészségi állapota szinte a kezdetektől témát szolgáltatott a cseh sajtónak. Cukorbetegségével összefüggő mozgásszervi panaszai miatt évekig bottal járt, majd az utóbbi néhány évben már csak kerekesszékben jelent meg a nyilvánosság előtt.

Egészséghez fűződő viszonyát jól sommáza alábbi, akár valami Hrabal-karakterhez is illő kijelentése:

Az egészségét firtató kérdésekre rendre azzal reagált: „a politikát nem lábbal, hanem aggyal kell csinálni!”.

Egy furcsa baloldali

Ha az előbbi nem is működött mindig tökéletesen, az utóbbival soha nem volt semmi baj. Zeman lubickolt a politikai konfliktusokban, helyenként kifejezetten durván és bárdolatlanul tette helyre a vele ellenkezőket.

Már az első elnöki kampányában megkapta, hogy túlságosan arrogáns ellenfeleivel szemben, mire közölte, ő kizárólag a hülyékkel szemben enged meg magának ilyesmit. 2016-ban aztán a korlátozott jogkörökkel rendelkező cseh felsőház, a Szenátus hivatalosan is megfedte az államfőt durva kijelentései miatt, de Zemant nem különösebben érdekelte a felszólítás. Egyszerűen imádta a sommás megállapításokat, és volt is érzéke hozzájuk. Hol „a föld legostobább teremtményeinek” nevezte a cseh újságírókat, hol pusztán protézismosásra alkalmas löttynek az egyik szlovák sörmárkát (amelyik aztán a leggyengébb, legolcsóbb sörét meg Zemanról nevezte el), máskor meg egy lekurvázott politikusnőt azzal „védett meg”, nem is a szexualitás szokásai jelentik a legnagyobb problémát, hanem az „elborzasztó lustasága”.

kétciklusos regnálása során, pedig ötöt is elfogyasztott belőlük.

Legtöbb problémája talán Branislav Sobotkával, korábbi pártja, a szociáldemokraták elnökével adódott, aki 2014 és 2017 között vezette a cseh kormányt. Zeman egyik legszórakoztatóbb húzása is Sobotkához köthető. Lemondása előtt néhány hónappal Sobotka az elnöki palotába volt hivatalos. Sokan, köztük maga az államfő is azt várták, a kormányfő egy lemondását hivatalosan is bejelentő levéllel érkezik, csakhogy kiderült, Sobotka kezelni jött az aktuális cseh alkotmányos válságot, nem lemondani.

Zeman annyira felháborodott azon, hogy feleslegesen összehívta az újságírókat, kidekoráltatta a palota dísztermét és írt beszédet az alkalomra, hogy

majd amikor Sobotka kapott volna szót, egyszerűen kivonult a teremből.

Államfőként nem tehette meg, hogy válasz nélkül hagyja a közéletet foglalkoztató kérdéseket. Egyik visszatérő témája volt például a 2015-ben tetőző migránsválság, amelynek mindent elsöprő veszélyeit nem egyszer a 2004-es nagy cunamihoz hasonlította. Zeman rendszeresen megbotránkoztatta a brüsszeli fősodor kijelentéseit fújó cseh politikusokat, időnként egészen keményen kritizálva a Wilkommenskulturt. Federika Mogherini EU-főképviselő emlékezetes kijelentését az iszlám és az európai kultúra összefonódásáról és a migráció szükségességéről például úgy kommentálta,

Bár a rendszerváltás után még a populizmus veszélyeivel riogatott, úgy vélte, a társadalom nem elég okos ahhoz, hogy bizonyos kérdésekben határozzon, Zeman 2013-as megválasztását a nyugati sajtó már a baloldali populizmus térnyeréséként érétkelte. Ő is rendszeresen baloldaliként jellemezte magát, de tevékenysége és kijelentései eklatáns példái a hagyományos politikai kategóriák túlzott merevségének.

A balos Zeman politikája, nézetei és kijelentései számos ponton egybecsengtek a jobboldali magyar kormány által képviselt értékekkel, sőt, az új cseh államfővel ellentétben kifejezett jóindulattal viseltetett a V4-ek iránt. Elkötelezettje volt például a balkáni bővítésnek, miközben sosem támogatta a független Koszovót vagy a törökök EU-integrációját. Lengyelország mellett rendszeresen kiállt az Unióval szemben folytatott jogállamisági vitákban,

Következetes Donald Trump-támogató volt, bár néha tett meghökkentően következetlen kijelentéseket.

Míg a kilencvenes évek elején a sztálini kitelepítésekhez hasonlította a szudétanémetség elűzését Csehszlovákiából, addig 2018-ban már kikérte a cseh nép nevében, hogy Merkel megbocsáthatatlannak nevezte ugyanezt.

Putyin árnyéka

Tízéves szolgálata alatt végül nem személyeskedő kirohanásai, belpolitikai botrányai vagy iszlámellenes kijelentései miatt érte a legtöbb kritika Zemant, hanem Oroszország-politikája a miatt. A cseh liberális sajtó, a Bloomberg vagy épp a Politico folyamatosan Putyin előretolt bástyájaként emlegette a cseh elnököt, a 2018-as államfőválasztás idején pedig felröppent, majd ahogy Amerikában, úgy Csehországban is elhalt az orosz beavatkozás vádja.

2023-ból visszatekintve Zeman számos kijelentése más megvilágításba kerül ugyan, de ezzel együtt sem állja meg a helyét, hogy a leköszönő cseh államfő egyértelműen „Putyin trollja” lett volna, ahogy a cseh sajtó szívesen emlegette. Két leggyakrabban idézett kijelentése, miszerint az Iszlám Állam veszélyesebb, mint Putyin, illetve, hogy a Krím eldöntött kérdés, ma ugyan igen meredeknek tűnnek, de 2015-ben, illetve 2017-ben még kevésbé voltak azok. Zeman karakánságát jól példázza, hogy 2015 áprilisában egyszerűen kitiltotta az államfői hivatalából az Egyesült Államok prágai nagykövetét, mert az élesen bírálta az elnököt oroszországi, Győzelem napi látogatása miatt, amelyet Európa legtöbb politikusa abban az évben épp bojkottált a Krím elfoglalása okán. 

Nem ideológiai szempontok miatt vonzódott Kínához vagy az oroszokhoz. A rá jellemző pragmatizmussal egyszerűen úgy értékelte, Csehországnak kár lenne bezárni a kapukat Moszkva vagy Peking előtt. A különbség annyi volt csupán, a legtöbb európai vezetővel ellentétben ő nem törődött azzal, hogy álcázza ezeket a szándékait. A cseh „keleti nyitást” gyakorlatilag évekig egymaga képviselte.

Ez a pályaív végül a vrběticei robbantások körüli botrány miatt tört meg. Zeman teljes mellszélességgel támogatta a vizsgálatot kezdeményező cseh kormányt, s bár eleinte szkepszissel fogadta az eredményeket, végül kiállt a szintén rendszeresen oroszbarátsággal vádolt Babiš-kabinet mellett, amikor az előbb 18, majd 63 orosz diplomatát küldött haza Oroszország prágai nagykövetségéről.

Február 24-e után tett kijelentéseire már nehezen aggatható rá az oroszbarát jelző, külpolitikája 180 fokos fordulatot vett. Korábbi, helyenként valóban kínos mondatait azzal intézte el, a háború kitörése mindent megváltoztatott, egy teljesen új helyzet állt elő, amelyhez alkalmazkodni kell.

Tavaly február 24-én elmondott tévés beszédében a láthatóan megfáradt elnök egyértelműen elítélte az orosz agressziót, és óriási, igazolhatatlan hibának nevezte a támadást. Egy tavaly nyári interjúban pedig már arról beszélt, Putyint ugyan háborús bűnökért bíróság elé kell állítani, de azt is be kell látni, hogy a háborút előbb-utóbb a tárgyalóasztalnál kell majd rendezni.

Nyitókép: Csehország tíz év után leköszönő államfője, Miloš Zeman. (forrás: Miloš Zeman hivatalos közösségi oldala)