Kiindulópontunk az, hogy a modern energetikai rendszer, amelynek fő pilléreit a kőolaj, a földgáz és az áram jelentik, egyetlen, egységes struktúrát alkot, amelynek nem lehet az egyik vagy a másik pontját anélkül mozgatni, hogy ez a beavatkozás a többi elemre hatással ne lenne. A rendszerbe történő beavatkozás hatásai jelentkezhetnek az árak, de akár az ellátásbiztonság oldalán is.
Így például áram nélkül nincs se gáz, se olaj
– hiszen a kitermeléshez szükséges rendszerek áram nélkül nem működnek, de ugyanígy földgáz nélkül sincs az árampiacon ellátásbiztonság – ugyanis a gyorsan indítható és leállítható földgáztüzelésű erőművek azok, amelyek segítségével ki lehet egyensúlyozni az áram termelési és fogyasztási különbségeket, és végül olaj nélkül sem működik a rendszer, hiszen az olaj sok helyen biztonsági erőművi üzemanyag. Koncentráljunk most azonban csak az áram-termelésre!
A villamosenergia-rendszerben alapvető követelmény, hogy a felhasználásnak és a termelésnek minden pillanatban egyensúlyban kell lennie. Ez nemcsak az egyes nemzeti rendszerekre igaz, hanem az egész európaira egy az egyben, hiszen Stockholmtól Lisszabonig és Isztambulig egyetlen egységes európai villamosenergia-rendszerről beszélünk. Ez a törvényszerűség azért van így, mert az áram a tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi szintjén nem tárolható úgy, mint a földgáz vagy a kőolaj. Az akkumulátoros technológia egész egyszerűen nem elég piacérett még a szükséges méretekben.
Mindez más szavakkal azt jelenti, hogyha valaki a rendszer egyik pontján áramot használ fel, pl. bekapcsolja a TV-jét, akkor a rendszer egy másik pontján az ehhez szükséges áramot valakinek meg is kell termelnie. Ez ennek megfelelően azt is jelenti, hogy
az áramtermelésnek a fogyasztáshoz kell igazodnia
– nem adott mennyiségű áramot kell elosztani a piacon, hanem a piac igényeinek megfelelő mennyiségű áramot kell megtermelni az erőművekben. Ellenkező eset az, ha a termelés nem képes a piac igényeit kielégíteni, azaz bizonyos fogyasztók áram nélkül maradnak. Ezt nevezzük korlátozásnak, ami észszerűen és piacgazdasági keretek között mindenképpen kerülendő.