Azonos nemű szülők jogai kontra nemzeti identitás

A nagytanácsban eljáró Európai Bíróság 2021. decemberi ítélete olyan kiskorú uniós polgárok jogairól szól, akik az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállamban születtek és szüleik azonos neműek. A Bíróság ítéletében ezzel összefüggésben kimondta: egy Spanyolországban született bolgár gyermek számára Bulgária köteles személyigazolványt kiállítani, méghozzá saját nemzeti szabályaival ellentétesen születési anyakönyvi kivonat kiállítása nélkül, hiszen

Az ügyben érintett egyik szülő bolgár, míg házastársa brit állampolgár. A két nő Gibraltáron házasodott össze, majd Spanyolországban gyermekük született. A születés helye szerinti spanyol hatóságok a gyermek mindkét szülőjét anyaként tüntették fel. A bolgár szülő a fentiek alapján kérte a bolgár hatóságokat, hogy állítsanak ki születési anyakönyvi kivonatot gyermeke számára. Ez ugyanis előfeltétele a bolgár személyigazolvány kiállításának. Az illetékes hatóság azonban felszólította a szülőt, hogy igazolja ki a gyermek biológiai anyja. Mivel a szülő megtagadta a biológiai anya megjelölését, így a bolgár hatóság nem tudott a hatályos nemzeti rendelkezések szerint születési anyakönyvi kivonatot kiállítani a gyermek részére, tehát a személyigazolvány kiadása sem valósulhatott meg. 

A tagállamok – elméletileg – szabadon meghatározhatják nemzeti jogukban a leszármazást érintő szabályokat, így azt is, hogy anyaként csak egy nő ismerhető el. Az Európai Bíróság azonban arra kötelezte Bulgáriát, hogy ismerje el a női házaspár gyermekének származását. Megállapítható tehát, hogy

még abban az esetben is, ha ezen szabályok a nemzeti identitás körébe tartoznak. Másképp megfogalmazva, egy tagállam nemzeti identitásának részét képező szabályok könnyen megkerülhetők, ha valaki él a szabad mozgáshoz való jogával és rövid ideig egy másik tagállamban telepszik le.

Főszabály szerint az uniós tagállamoknak az állampolgárság, valamint a családjog területén kizárólagos hatáskörük van. Ez azt jelenti, hogy az uniós jog szerint az állampolgárság megszerzése és elveszítése feltételeinek meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik. Ebből fakadóan az állampolgárságra vonatkozó szabályozás tekintetében jelentős különbségek vannak az Európai Unión belül. Ugyanez a helyzet a családjog területén is. Az azonos nemű párok jogállása, valamint a számukra elismert jogok szintjén is jelentős eltérések vannak a nemzeti szabályok között. Egyes tagállamok elismerik az azonos neműek közötti házasságot vagy élettársi kapcsolatot.

Máshol, köztük Bulgáriában is, hagyományos családfelfogás uralkodik. A magyar Alaptörvényhez hasonlóan a bolgár alkotmány is úgy rendelkezik, hogy a „házasság egy férfi és egy nő közötti önkéntes kötelék”. A hatályos bolgár jog ebből kifolyólag nem teszi lehetővé a házasságot, valamint az élettársi kapcsolat megkötését sem azonos nemű párok esetében. A bolgár családjogi törvény értelmében a gyermeknek csak egy anyja lehet: a biológiai anya, azaz a gyermeket megszülő nő, vagy a törvényes anya, aki egy megfelelő nyilatkozattal elismeri anyaságát. Ha valamelyik szülő ismeretlen, a rá vonatkozó adatokat üresen kell hagyni. Ezzel párhuzamosan az uniós jog alapján minden tagállam állampolgárát megilleti a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog. A tagállamok nemzeti joguk szerint kötelesek például az állampolgársággal összefüggésben személyigazolvány kiállítására. 

Azonban az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) értelmében az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását.

Ez azt jelenti, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartani a tagállami felfogások sokszínűségét és az egyes tagállamokat jellemző különbségeket. Ezt támasztja alá az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésén túl az Unió jelmondata is: „Egyesülve a sokféleségben”. A nemzeti identitásnak szerepe van az Unió és a tagállamok hatásköreinek elhatárolásában is. Így azon területek, melyek a nemzeti identitáshoz tartoznak a tagállamok kizárólagos hatásköre marad. Ez korlátozza az Európai Bíróság hatáskörét is, a Bíróság ilyen esetekben csak korlátozott felülvizsgálatot gyakorolhat. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a házasságkötésre és a családi kötelékek meghatározására vonatkozó szabályok is a nemzeti identitás részét képezik. Így a per tárgyát képező ügy is e körbe tartozik.

Az alapvető kérdés tehát az, hogy köteles-e egy tagállam a hatályos nemzeti jogszabályokkal ellentétesen egy gyermek anyjaként két nőt feltüntető születési anyakönyvi kivonatot kiállítani egy másik tagállamban született gyermek részére? Vagy pedig szükséges-e egyensúlyt teremteni egyrészt a nemzeti identitás, másrészt pedig a gyermek érdekei, így a magánélethez és a szabad mozgáshoz fűződő uniós jog között?

Az ügyben résztvevő tagállamok – Spanyolországot leszámítva – mind egy kompromisszumos megoldás mellett érveltek. Az Európai Bíróság azonban ezzel ellentétesen határozott. Felmerül tehát a probléma, hogy mivel a családjog területén a tagállami szabályok nincsenek egységesen, uniós szinten szabályozva, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozásának minősülhet minden családi kapcsolatot érintő szabályozásbeli különbség. Az erre való hivatkozáshoz pedig elegendő rövid ideig egy másik államban élni. Ez még abban az esetben is igaz, ha az ügyben érintett gyermek, illetve szülők jogait aligha befolyásolja negatívan, hogy csak egyikük van anyaként megjelölve a bolgár születési anyakönyvi kivonatban. Ennek spanyol megfelelőjében pedig mindketten. Ez nem befolyásolja a most már harmadik országbeli állampolgárnak számító brit szülő helyzetét sem, tekintve, hogy az Európai Bíróság egy korábbi ítélete alapján – a házasság miatt – tartózkodási engedélyt kaphat Bulgáriában.

Ezzel ellentétben a szabad mozgáshoz, illetve tartózkodáshoz való jog rendkívül tág körben érvényesül. Így az ítélet nagy előrelépést jelenthet a szivárványcsaládok elismerése felé Európában. Kérdéses azonban, hogy ez mennyiben egyeztethető össze az Unió jelmondatával: „Egyesülve a sokféleségben”. Az Európai Bíróság kutatása szerint ugyanis a 27 tagállam közül jelenleg 13 engedélyezi csak az azonos neműek közötti házasságot. Ezen 13 tagállam közül is csupán azok egy része ismeri el a biológiai anya azonos nemű házastársának szülői jogállását.

A szerző az MCC PhD Program kutatója, Európai Tanulmányok Műhely munkatársa.