A szekularizmus visszaszorulása a nyugati kulturális befolyás gyengülésének jele a világban

2020. augusztus 5-én Narendra Modi hivatalos látogatást tett az indiai Ajódhjában, a hindu vallás egyik szakrális kegyhelyénél (a hinduk úgy tartják, hogy Ajódhja Ráma isten szülőhelye). Modi látogatásának jelentőségét az adja, hogy a miniszterelnök egyúttal elhelyezte a helyszínen a Ráma tiszteletére emelendő szentély alapkövét is. Megjegyzendő, hogy a cselekedet nemcsak vallási, de politikai jelentőségű is: a kegyhelyet a muszlimok is magukénak tekintik, ennek megfelelően a Modi politikai ellenfelei – sőt még a pakisztáni külügy is – muszlimellenes tettnek minősítik az alapkőletételt. Hasonló horderejű cselekedetet hajtott végre Erdogan török elnök is, amikor az isztambuli Hagia Szophia hajdani ortodox bazilikát nyilvánította török mecsetté – ez nyilvánvalóan a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozókból váltott ki heves tiltakozást.

Tom Holland cikke a két esemény között vitathatatlan történelmi párhuzamot vél felfedezni:  míg Modi a muzulmán hitvilág, Erdogan a keresztények hagyományait hagyta figyelmen kívül lépésével. A cselekmények történelmi horderejét Holland szerint az adja, hogy mindkét esetben világi vezető avatkozott be az egyház ügyeibe, még annak ellenére is, hogy az indiai legfőbb bírói (tehát szintén világi) fórum tavaly novemberben olyan ítéletet hozott, amelynek értelmében például egy mecset lerombolása bűncselekmény. Ennek megfelelően nem csoda, hogy mindkét esetet a szekularizmus tabujának megdöntéseként tartják számon. Ezt a tézist erősíti, hogy Modi az alapkőletétel alkalmával úgy fogalmazott, hogy az ajódhjai fejlemények évszázados terhek – tehát a szekularizáció – alól jelentenek felszabadulást. Holland hasonló törekvéseket vél felfedezni a Hagia Szophia esetében is; éppen ezért szerinte Erdogan tette nem is konkrétan a kereszténység, sokkal inkább a török szekularizmus ellen intézett támadás.

Holland szerint mind az indiai, mind pedig a török fejlemények intő jelek a nyugat számára: a szekularizmus ugyanis egyértelműen nyugati szellemi produktum, amelyet a civilizáció univerzális normának tart. Mindez Holland szerint félreértésen alapul. A szekularizáció ugyanis a latin „saeculum” kifejezésen alapul, amelyet a rómaiak kreáltak saját világnézeteik alátámasztására. Szent Ágoston pedig épp ennek ellenpontját hívta életre, amikor a „religio” („kötelék”) szót beemelte a közgondolkodásba. Holland rámutat, hogy a britek a két kifejezést egymás antitéziseként exportálták a világ különböző részeire, kijelölve a közélet két kívánatos dimenzióját. Ez időlegesen a nyugati értékek meghonosodását jelentette azokban az országokban, ahol a brit befolyás erősebb volt; éppen ezért a nyugati civilizáció napjainkban tapasztalható meggyengülésének az egyik jele, hogy Indiában és Törökországban helyreállni látszik a társadalomszervezés egyik mesterségesen elnyomott forrása, vagyis maga a vallás.

Joób Kristóf szemléje.