Kazahsztáni jövő: Nazarbajev után szabadon?

„Emlékezetes pontja lesz a modern kori kazah történelemnek a 2019-es választás” – nyitotta meg aKülügyi és Külgazdasági Intézet beszélgetését Ackermann Sándor, a szervezet kutatója. A téma Kazahsztán volt az előrehozott választások tükrében, amin az ország történetében először nem indult a márciusban lemondott „honatyácska” Nurszultan Nazarbajev. A beszélgetés résztvevői Dr. Vasa László, a KKI vezető kutatója és Dr. Gyene Pál Közép-Ázsia szakértő, a Budapesti Gazdasági Egyetem oktatója voltak.

Kazahsztán a Szovjetunió 1991-es felbomlásával jött létre. A tagköztársaság főtitkára, a keményvonalas Nazarbajev hatalmát átmentve elnökké kiáltotta ki magát. Tisztségét ezt követően három évtizeden át be tudta tölteni, egészen idén márciusi lemondásáig. „Nazarbajev volt az utolsó képviselője a közép-ázsiai vezetők nagy generációjának, akik még kommunista párttagként kezdték karrierjüket a Szovjetunióban” – ismertette Gyene Pál. A „nagy generációsok” között említette Türkmenbasit, Türkmenisztán egykori elnökét és Iszlam Karimovot, a 2016-ban elhunyt üzbég vezetőt is. Fontos kiemelni, hogy míg előbbit egy békés hatalomátmentés követett utódja által, utóbbi, míg szintén vérmentes volt, azonban Karimov családja teljesen ki lett szorítva a politikai és gazdasági szférából. Érthető módon

„Kazahsztán a térség legjobban élő és legdemokratikusabb országa, akik nem hitelből, hanem gazdasági fundamentumokból élnek jól” – állapította meg Vasa László. Kiemelte, hogy sikerült olyan egyensúlyt elérni az ország gazdaságában, amivel az olajból származó pénzt sikeresen befektették a tudományba, kutatásba, zöldenergiába és általánosságban a gazdaságba, nem pedig – más ázsiai országok gyakorlatából ismert – luxuscikkekbe.

Ennekköszönhetően felépült egy modern ország, amiben az átlagos lakos ma már jobban él, mint egy átlagos orosz. Ezekhez a fejlesztésekhez azonban erős központi elnöki hatalom kellett (kvázi egyszemélyi vezetés), aminek elnyomó jellege tagadhatatlan, azonban a következetes államépítésis figyelemre méltó. Ilyen egyszemélyes, ám előrelátó döntés volt az új főváros – Asztana, vagy újabb nevével Nur-Szultan – felépítése is, ami egy átfogó területfejlesztési lépés keretei között jöhetett létre.

A Nur-szultanra átnevezett Asztana

Mindezeket látván tagadhatatlan, hogy Kazahsztán megteremtése a mai formában Nazarbajev elnökhöz köthető a leginkább. „Ne akarjuk ráerőltetni a demokrácia klasszikus kategóriáit minden országra” – jelentette ki Vasa László. „Nazarbajev illetve utóda, Tokajev valószínűleg európai demokratikus keretek közt is abszolút többséget szerezne” – tette hozzá.

Ackermann Sándor következő kérdése az volt, hogy akkor tehát az „okos befektetés”-e Nazarbajev hatalmának kulcsa? Vasa László szerint a válasz: igen. Véleménye szerint,

az országban. Ugyanakkor hozzátette, hogy érdemes megnézni egy hasonló rezsimet olyan országban, ahol nincs nyersanyag, például Tádzsikisztánban vagy Kirgizisztánban, melyből látható, hogy a szénhidrátok nélkül a kazah honatya se irányíthatta volna államát 30 éven át. Kiemelte fontos és szerencsés körülményként azt is, hogy Kazahsztánban jelentős kisebbség sincsen (az orosz a legnagyobb kisebbség, ami 20-25%-ot tesz ki), és a politikai klánok között is megegyezés volt Nazarbajev személyét illetően. Gyene Pál adatokat is kiemelt, amik megmagyarázzák Nurszultan Nazarbajev megbonthatatlan népszerűségét: az egy főre jutó GDP, illetve a jövedelem is tizenhatszorosára nőtt 30 év alatt, és a nagyvárosok Kazahsztánban ma infrastrukturálisan fejlettebbek, mint orosz társaik.

„Nurszultan Nazarbajev már a 2015-ös elnökválasztáson bejelentette, hogy legfeljebb egy terminust marad már csak hatalmon, ami a 2020-as leváltását jelentette volna” – állapította meg Ackermann Sándor. Ennek kapcsán tette fel a kérdését, hogy meglepő-e az ex-elnök idén márciusi lemondása?

Vasa László szerint a válasz nem. „Nincs rálátásunk miért pont most március, de egyértelmű, hogy a lépés előkészített, nem pedig ad hoc jellegű volt. Ez abból is látszik, hogy nem voltak botrányok lemondását követően. 2020 pusztán egy céldátum volt” – jelentette ki, azonban hozzátette, hogy formális pozíciók nélkül is lehet irányítani a politikát. „Ha Kazahsztán egy részvénytársaság lenne, úgy magyaráznám az eseményeket, hogy Nazarbajev átadta az operatív vezetést, de ő maradt az elnök” – állapította meg. Gyene Pál szerint azonban ez egy váratlan lépés volt. Véleménye szerint a kulcsfaktor a lemondásban az elnök kora és egészségügyi állapota volt, illetve egy általános gazdasági-szociális elégedetlenség, melynek eredménye lehetett az is, hogy 2019 februárjában az elnök menesztette a teljes kormányt és az alkotmánybíróságtól kért szakvéleményt az új kormány felállításához. Gyene Pál szerint is

Emlékeztetett, hogy a pár éve létrejött Nemzetbiztonsági Tanács elnöke lett a honalapító, mellyel betekintése van az állam minden területére, illetve szerinte az új elnök, a konformista Tokajev személyében a nazarbajevi politika kontinuitása is biztosított, nem kell számítani nagy meglepetésekre.

Tokajev és Nazarbajev

A 2019-es kazah elnökválasztásokat Kasszim-Zsomart Tokajev a Nazarbajevtől megszokott 90% fölötti eredményekhez képest szerényen, 71%-os győzelemmel hozta be. Az új elnökön kívül 6 ellenzéki elnökjelölt volt, akik közül összesen egy az – Amirzsan Koszanov –, aki ténylegesen a reformszemléletet képviseli. Vasa László megemlítette, hogy a megjelenő közel 30%-os ellenzék egy elegáns megoldás a vezetéstől, ugyanakkor elismerte, hogy nem volt demokratikus az elnökválasztás. „Marad a homogén és egypólusú vezetés” – jelentette ki. Gyene Pál szerint is előre lefutott volt a választás eredménye, ugyanis Tokajev az elnök hűséges kádere.

Szerinte ugyanakkor Koszanov 16%-a és több mint 1 millió szavazata meglepő. Kiemelte, hogy az emigráns ellenzék szemében ugyanakkor Koszanov megalkuvónak számít. Megállapította, hogy a Kazahsztánban felszín alatt működő Nemzeti Szociáldemokrata Párt Koszanov támogatása helyett a választás bojkottjára szólította fel a kazah népet. Fontosnak és kiemelendőnek nevezte meg az Ak-Zsol nevű rendszerkonform ellenzéki párt aspiránsát, Danija Jeszpajevát, aki a kazah történelem első női elnökjelöltje. Gyene Pál a többi jelöltről is mondott pár szót, kiemelte a másik parlamenti ellenzéki párt, a Kommunista Párt jelöltjét, Ahmetbekovot, aki 2%-ot szerzett, illetve a három ismeretlen, politikailag súlytalan törpepárt jelöltjeit: Rahimbekovot (az Agrárpárt jelöltjét), Taszpikovot (a Szakszervezeti Mozgalom jelöltjét) és Tugelt (a Nemzeti Lovassport Pártjának jelöltjét). Gyene Pál megállapítása szerint az ő szerepük pusztán annyi volt, hogy színesítsék a választási palettát, azonban ők maguk súlytalan és rendszerkonform szereplők.

Vasa László kiemelte, hogy Kasszim-Zsomart Tokajev megválasztott elnök nem feltétlenül lesz a hosszú távú elnöki örökös, ugyanis

A dinasztikus öröklődés ráadásul nem is lenne egyedi jelenség a régióban (lásd: Azerbajdzsán). A tüntetésekről is szó esett. Gyene Pál szerint a legfeljebb ezres nagyságú rendszerellenes tüntetések kifejezetten nagynak számítanak a közép-ázsiai országban. A nagyobb tüntetések létrejöttének oka pedig abban keresendő, hogy míg az online szabadság rendkívül korlátolt Kazahsztánban, addig a gyülekezési szabadság meglepően nagy. A szakértő kiemelte, hogy erre felkészülendő a hatóságok már a tüntetés előtt ezres számban tartóztattak le embereket. Ezek az általában diákszervezetektől induló tüntetések nem kötődnek az ellenzékhez, ugyanis azokat vagy rendszerkonformnak, vagy megalkuvónak tartják.

Nazarbajev népszerű figura továbbra is, azonban kialakult mára egy nyugatias szemléletű középosztály, akik „szűknek érzik az ex-elnöki kabátot” és liberalizációt szeretnének látni a rendszerben, azonban amíg emellé nem társul egy széleskörű szociális elégedetlenség, addig nincs kellően nagy hangjuk” – jelentette ki Gyene Pál.

Vasa László több ponton is vitába szállt a BGE oktatójával. Szerinte egyik tüntetés sem érte el a több tízezres lélektani határt, így hasonló jelenségre nem számíthatunk Nur-Szultanban, mint mondjuk Hongkongban (ahol a 7 milliós lakosságból 1 millió az utcán volt az elmúlt hetekben). Szembement azon állítással is, hogy több ezer főt tartóztattak volna le, ugyanis a kazah ellenzék szerinte gyakran összemossa a többheti letartóztatások számát és azon eseteket is külön számolják, ha valakit többször kell bevinni.

A KKI vezető kutatója szerint a tüntetések helyzete jelenleg Kazahsztánban stagnál.

Véleménye szerint „a hangulatot pusztán az emigráns kazah oligarchák keltik”, főként Párizsból és más nyugat-európai nagyvárosokból, akik azért kényszerültek száműzetésbe, mert jelentősen szembe kerültek a hatalommal. Kiemelte, hogy 2016-ban, még a Nazarbajev-érában sokkal többen vonultak az utcára, amikor egy kétes földtörvényt kívánt az államfő átnyomni a parlamenten, amely a külföldiek földszerzését könnyítette volna meg.

First daughter: Dariga Nazarbajeva

Ackermann Sándor következő kérdése a jövőbeli hatalom letéteményesére vonatkozott. Feltette a kérdést, hogy vajon létezik-e a „Putyin-Medvegyev tandemhez” hasonló „Nazarbajev-Tokajev tandem” is? Gyene Pál szerint a válasz, hogy ez nem valószínű. „A valódi kérdés ott rejlik, hogy Tokajev csak egy átmeneti figura-e, mielőtt megvalósul a valódi dinasztikus öröklődés?” – jelentette ki. A kérdéskörben Vasa László egyetértett. Kiemelték, hogy Dariga és Dinara személyében Nazarbajevnek két ambíciózus lánya is van, akik készek lennének a hatalmat átvenni Tokajevtől adott esetben. Gyene Pál ismertette, hogy Darigának nem ez lenne az első esete, hogy a hatalmat magához ragadná, ugyanis ezzel már korábban is próbálkozott, igaz akkor sikertelenül –

–, azonban a miniszterelnök-helyettesi pozíciót meg tudta szerezni. Jelenleg ő a Szenátus elnöke, ami azt jelenti, hogy ha az államfő le kényszerülne mondani vagy bármi történne vele, az ideiglenes elnöki pozíciót ő szerezné meg a következő választásokig. EzTokajev példájából tanulva akár a legitim elnöki pozíció megszerzését is jelentheti a következő választáson. Ismét kiemelték, hogy a régióban nem lenne meglepő egy ilyen lépés, ugyanis például a jelenlegi türkmén elnök, Berdimuhamedov sokak szerint Türkmenbasi házasságon kívüli gyereke, illetve az Alijev-család azeri hatalma is ezt bizonyítja.

A közönségkérdésekkel zajló záró szekcióban felmerült a térségben lévő nemzetközi befolyásszerzés témája is. Kiemelte a két szakértő, hogy Kazahsztán szerepe Kína Új Selyemút projektjében („Egy övezet, egy út”) kiemelkedő, ugyanakkor jelentős az orosz és török, valamint megjelent az amerikai befolyásszerzés is. Törökország a térségben történő megjelenése nem csak gazdasági, hanem „testvéri” okokból is vált relevánssá – állapították meg. Az utóbbi időkben rengeteg Törökország által finanszírozott magánegyetem és magániskola jelent meg Kazahsztánban, mellyel

Oroszország szerepe is jelentős, nem csak a szovjet időkből megmaradt jó partneri viszony miatt – ami a kínaiakkal viszont az ujgur-politika miatt nincs meg a kazah közvéleményben –, hanem a Taskenti Szerződés alapján a kollektív biztonsági együttműködés is elősegíti a két ország kapcsolatát. Fontosnak és kiemelten megállapítandónak nevezték meg azt is, hogy mind Kirgizisztánban, mind Tádzsikisztánban jelentős orosz katonai bázisok vannak, melyekkel Kazahsztán kvázi körbe van szorítva, így egyfajta kényszer is megjelenik a nur-szultani vezetésben. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban az energetikai piacot emelték ki a szakértők, ami az olaj miatt kiemelt fontosságú (pl. tengizi olajmező jelentősége). Kiemelték ugyanakkor, hogy mikor az afganisztáni beavatkozásokba bevonták az amerikaiak a közép-ázsiai országokat is, Kazahsztán volt a legkevésbé bevonva a műveletekbe.

A beszélgetést a Külgazdasági és Külügyi Intézet Bérc utcai épületében tartották. Az eseményről a KKI honlapján itt olvashatnak.