Isten nyugtassa, Mester!
Jó eséllyel úgy vélné, túl sok minden nem változott, csak kevesebb helyen lehet sétálni, és több helyen biliárdozni.
Szabó Csaba hat éve áll Magyarország legrégebbi és legnagyobb közgyűjteményének élén. A Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója szerint a családi, lokális, vallási és nemzeti identitás kutatásához az intézmény kiváló alapot nyújt, az adatok feldolgozásához pedig a mesterséges intelligenciát is szolgálatukba állítják.
Miért kulcsfontosságú, hogy egy országnak legyen levéltára?
Egyetemi oktatóként én is fel szoktam tenni ezt a kérdést a diákjaimnak. S mivel figyelnek az órákon, tudják a kézenfekvő választ: a levéltár a nemzet hiteles emlékezete. A Magyar Nemzeti Levéltár legnagyobb értéke ugyanis a hitelesség. Hiteles információk birtokában vagyunk, és miénk az ország legnagyobb kutatható információs bázisa. A levéltáraknak mindig kiemelkedő szerepük volt az államok életében, az uralkodók például a kincstárban őriztették a dokumentumokat, okleveleket. Amikor pedig a birtokosoknak menekülniük kellett valamilyen támadás elől, nem az aranyat vitték magukkal a kincstárból, hanem azokat az okleveleket, amelyekkel később igazolni tudták jogos jussukat.
Mennyi oklevél keletkezett mondjuk a középkor végéig?
Szent István korától a mohácsi vészig körülbelül egymillió oklevelet írtak. A török időkben azonban elpusztult a királyi levéltár, ezzel a dokumentumok jelentős része is. Így is maradt száztízezer oklevél, amelyet itt, a Várban, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzünk. Ehhez jön még a vármegyei levéltárakban elhelyezett tízezer oklevél és még tízezer más gyűjteményekben. Így áll össze a százharminc-ezer oklevelet számláló, középkorig tartó örökség. Persze vannak tárgyi emlékeink is az időszakból, de meggyőződésem, a tárgyak akkor kapják meg igazán a rangjukat, történelmi szerepüket, ha írásos dokumentumok is társulnak hozzájuk.