Olyan csapatban forgatok most, amiről csak álmodni lehet – Koltai Róbert a Mandinernek

Egy új krimi-vígjáték kedvéért állnak ismét kamera elé a legnagyobb hazai színészlegendák. Rejtélyes haláleset egy színészotthonban – ez az alaptémája a Ma este gyilkolunk című mozinak, amelynek forgatása a napokban kezdődött el. Az Agatha Christie stílusát idéző alkotást forgatókönyvíróként Köbli Norbert, rendezőként Fazakas Péter jegyzi, a főszerepet Kern András játssza. A nézők ezen túl is igazi sztárparádéra számíthatnak:

A forgatás május utolsó napjaiban kezdődött, várhatóan július végéig tart, a premiert 2024 februárjában tervezik. A film jeleneteit különleges helyszínen, a ráckeresztúri Brauch-kastélyban és annak kertjében veszik fel. A forgatás szünetében sikerült elcsípnünk Koltai Róbertet, aki Szalay Leventét alakítja.

*

Elnézve a szereposztást, szép kis színészgárda verődött össze: Bodrogi, Koltai, Kern, Jordán, Pogány Judit, Bánsági Ildikó, Takács Kati, és még sorolhatnám. Örült a megkeresésnek?

Természetesen. Szerencsésen alakult úgy az életem, hogy éppen a felkérés idején derült ki, hogy semmi bajom nincs. Korábban voltak problémáim, de pont, mire a film kezdődött, addigra már teljesen rendben voltam. Mondhatjuk úgy: a régi formámban. (Nevet)

A férfi színészek között elég komoly a felhozatal. Nincsen önök között bármiféle rivalizálás, kakaskodás, ami esetleg fiatalabb korból maradt meg?

A miénk tulajdonképpen egy csodálatos pálya. Hiszen én csak akkor vagyok jó, ha többiek is jók. Tehát nincs ellendrukkolás, mert minél jobb a partner, minél jobban odateszi magát, minél jobban alkot meg egy pillanatot vagy egy figurát, annál jobban tudok én is arra ugrani, vagy hozzátenni a magamét.

Többükkel dolgozott együtt már korábban, ha jól tudom.

Olyan színészekkel játszom most, akikkel nemcsak jó alkotásokat, hanem csodákat is csináltam már. Kern Andrással például húsz évet töltöttünk együtt színpadon a József Attila Színházban. Vagy ott volt A miniszter félrelép, amiből később filmet is írtunk  Andrissal – a nézőcsúcsot, amit elértünk vele, huszonéve nem tudta semmilyen film megdönteni. És kiemelhetném Bodrogi Gyuszit is; ő mindig is a példaképem volt. Amikor gimnazista koromban egyszer elkeveredtem a József Attila Színházba, egyszerűen elsöpört, ahogy énekelt, táncolt, jelen volt a Potyautas című zenés komédiában, Törőcsik Marival. Én a Gyuszitól teljesen odavoltam! Vagy ott van Pogány Judit, akit szintén nagyon kedvelek, és még sorolhatnám a többieket. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy velük játszhatom együtt megint, nem hittem volna a fülemnek.

Kép: Filmpositive

Ez a film egy krimi-vígjáték; az ilyesmi korántsem áll távol öntől.

Szerintem ez az egyik legjobb műfaj. A legelső színházi rendezésem a Szegény Dániel volt Kaposváron, ami szintén egy bűnügyi komédia volt. Abban egyébként Jordán – akivel most is együtt forgatunk – főszerepet játszott annak idején. De A miniszter félrelép vagy a Balfácán is bővelkedik krimiszerű helyzetekben. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy maga a műfaj még nem csinálja meg a filmet. Ahhoz kell egy olyan csapat, rendező, operatőr, ami és aki jól végzi a munkáját. És meg kell hallani a másikat. Ha valakivel játszom, nem szabad süketnek lennem rá, meg kell hallanom a finomságokat – amiket például a Kern bele tud tenni egy mondatba egy fanyar helyzetben. Ha támogatjuk egymást, és a színészek szót értenek a rendezővel, akkor jó lesz a jelenet. Márpedig itt nincs efféle gond, hogy ne így lenne.

Mondják, a vígjáték nagyon nehéz műfaj, mert meg kell találni azt a fajta jó humort, ami nem csap át erőltetett bohóckodásba. Mik a jó vígjáték ismérvei?

Szerintem, ami igazán humoros tud lenni, az maga a helyzet. Tehát a szituációk ereje.

Pont úgy, mint a futballban. Miből lesz a szép gól? A jól kidolgozott helyzetekből. Figyelni kell egymásra, érzékenyen meg kell hallani a másikat, és figyelni arra, miként tudok én reagálni, hogyan tudom továbbfejleszteni. Szerencsére mindig van rá mód, hogy megbeszéljük ezeket, mert állandóan itt van – nem csak a rendező – az író is. Többször volt már olyan, hogy született egy jó ötlet, s már nem is tudtuk, ki találta ki, egyszerűen csak ment előre a dolog. A lényeg, hogy igazinak kell lenni, jó helyzeteket kell teremteni, és akkor a közönség majd nevet.

Kit formál meg a filmben?

Nem színészt játszom, hanem egy forgatókönyvíró-kritikust, akit szintén befogadtak ebbe a színészotthonba. Az életben általában úgy van, hogy minden kritikus írt már olyat egy-egy színészről, ami esetleg bántja őt. Nos, az én karakteremnek azért van erős drámai ereje ebben a helyzetben.

Nyitókép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner, kép: Filmpositive