250 magyar történelmi film, aminek már rég el kellett volna készülnie

Elég egy futó pillantást vetni a kötetre, hogy nyilvánvaló legyen: a magyar történelmi film vonatkozásában nemcsak problémásnak, hanem kifejezetten abszurdnak érzékelik a jelenlegi helyzetet. Más helyeken mennyire jellemző, hogy a mainstream filmgyártás – mint azt a könyvben erősen sugallják – jóformán figyelmen kívül hagyja az adott ország múltját – nagy hőseit, felemelő történelmi pillanatait?

Kevés olyan ország van, ahol ez ennyire erősen jellemző lenne, mint nálunk. Mindenesetre köztük van történelmi szövetségesünk, Németország is, aki ellen – ahogyan Magyarországgal szemben is – rejtett, de egyre nyíltabban fellépő pszichológiai és ideológiai hadviselés folyik a nemzetközi gazdasági hatalom részéről – immár több mint egy évszázada.

de Németországban és Magyarországon különösen.

Mi lehet ennek az oka?

Mi voltunk és részben még vagyunk Európa lelki erőtartaléka, és ezt akarják lerombolni. A nemzetközi nyomás nem az utóbbi években kezdődött, már hosszú évtizedek óta érzékenyítenek minket filmes alkotásokkal, de ennek az agymosásnak a hatásai most kezdenek beérni. Diktatórikus, minden életterületen támad, a művészetben, a művészetelméletben és a filmben is. A filmben különösen.

Miért pont a filmben?

Mert ez a műfaj hatékony rejtett és nyílt propagandaeszköz is tud lenni.

A mennyiséggel még kibékülnék, történelmi játékfilmből évente 4-5 készült a rendszerváltás óta, összesen kb. 120, de a leforgatott és vászonra került művek többségét jómagam és szerzőtársaim nem tartjuk megfelelő minőségűnek. Magától értetődő, hogy miért kellenek a hiteles történelmi filmek, de úgy látszik, nem lehet eleget hangsúlyozni: a nemzeti és személyes önismeret, illetve az identitás sikerek és tanulságos kudarcok révén való megerősítése miatt.

Mi a véleménye a 2010 után – vagy fogalmazzunk inkább úgy, az Andy Vajna-féle Szabadság, szerelem óta – elkészült magyar történelmi filmekről?

Egy tanulmányban áttekintettem, osztályoztam, értékeltem a rendszerváltástól 2016-ig elkészült valamivel több mint 100 hazai történelmi játékfilmet, és az újabbakról is vannak elemzéseim. Ezek többségének jellemző vonásai a teljes három évtizedben egyaránt a következők:

Természetesen van pozitív kivétel, mintegy 4–5%-nyi, de ezek vagy csak szándékukban jók – a hazai profi filmes szakma ritkán áll a hiteles történelmi filmek és alkotóik mellé –, vagy ellenszélben, esetleg kifejezetten mellékvágányon készültek, a fő és hivatalos utat kényszerűségből megkerülve.

Vannak más jellegű problémák is, például a nyilvánosságtól vissza nem tartható témák, filmek beszennyezése. Ha már említette: a Szabadság, szerelem alapvetően jó műfaji, fiataloknak szóló történelmi játékfilm és tabló, de még abba is beleszerkesztettek egy erős hamisítást, hogy azért ne örüljünk annyira 1956 megidézésének...

Mire gondol?

A film szereplői, köztük a főszereplők, az október 25-ei Kossuth téri békés tüntetésre már fegyverrel érkeznek. Ez durva történelemhamisítás, mert valójában akkor és addig a tömeg békés volt, és mégis rájuk lőttek az ávósok, illetve a szovjetek. A „véres csütörtök” volt a forradalom első, sok civil áldozatot követelő sortüze, ezt nem lett volna szabad meghamisítva ábrázolni. Szakmai körökben hallottam, hogy a film történész szakértője ezt a jelenetet már a forgatókönyvben is kifogásolta, az alkotók azonban ennek ellenére nem változtatták meg.

Kikhez és hogyan kívánják eljuttatni ezt a – talán kiáltványnak is beillő – kötetet?

A 250 filmes javaslatot kiadványként jelentettük meg, hogy bárki, aki érdekelt és érintett, tudomást szerezzen a történelmi filmes koncepciónkról, annak egyes darabjairól. Így akit érdekel, az elolvashatja és hasznosíthatja a maga és a nemzet javára.

mert nem közvetlenül a kritikai hozzáállásunkat fogalmaztuk meg benne. Arra ott vannak a korábbi tanulmányaim, cikkeim, könyveim. Ezúttal gyakorlati szempontból is építő jellegű gesztussal jelentkeztünk, nem a már elkészült filmeket bíráljuk – vagy épp a jókat dicsérjük –, hanem megmutatjuk, hogy szerintünk milyen az értékes történelmi film.

Nyilván jó lenne, ha döntéshozók elé is odakerülhetne a könyv.

Igen, ez is cél, és köszönhetően az ilyen médiamegjelenéseknek, mint ez az interjú, szinte csak az nem szerez tudomást a könyvünkről, aki nem akar.

Milyen fogadtatással lennének elégedettek?

Eredmény az lenne, ha ez a kiadvány is hozzájárulna a már megkezdett, de a mostaninál erősebb irányváltáshoz a hazai történelmi filmek, valamint általában a filmek gyártását illetően – velünk vagy akár nélkülünk. Persze mi akkor lennénk a leginkább elégedettek, ha film készülne valamelyik forgatókönyvünkből, az én történelmi eposzaimból, illetve a társszerzők történelmi regényeiből vagy filmterveiből.

Hogyan tudná röviden jellemezni, osztályozni a 250 filmes javaslatot?

A 250 filmes ötletet négyen állítottuk össze: jómagam, Gáspár Ferenc író, Jenei Miklós történelemtanár és Szabó Győző magyar-olasz szakos tanár. Az ötleteket négy fő csoportra osztanám. Vannak kész forgatókönyveink, ezek ötletei is belekerültek a könyvbe. Nekem van két Árpád-kori történetem (az egyik a pozsonyi csatáról szól), egy a rendszerváltás idejéről,

Jenei Miklós kidolgozott egy alapjaiban hiteles és remek történetet a székelyek 1345-ös sikeres hadjáratáról.

A második csoport a saját, megjelent irodalmi műveink adaptációjának felvillantása. Nekem is vannak ilyen írásaim, például a történelmi eposzaim, amelyek átdolgozhatók filmre. Gáspár Ferenc pedig a saját történelmi regényeinek filmre alkalmazásait vázolta fel néhány soros leírások formájában.

A harmadik csoport a szerzők saját ötleteinek listája; ezek szándékaink szerint lefedik a magyar történelem legfontosabb eseményeit az őstörténettől a jelenkorig.

A negyedik csoport értékes művek ötletként való bemutatása a magyar irodalomból, a klasszikusoktól a kortársakig. Kettőt ki is emelnék. Az egyik Nyirő József Néma küzdelem című regénye, ami a ravasz és agresszív román térnyerést mutatja be a 19. század végi Erdélyben. A másik Böröcz Sándor Kiáltás a mélyből című visszaemlékezése, ami szerintem a legjobb magyar gulág-regény.

Mit gondol, változhat a helyzet a közeljövőben?

Én személy szerint bizakodó vagyok. Egyrészt két éve elindult a Színház- és Filmművészeti Egyetem átszervezése, képzési kínálatának, szemléletmódjának kibővítése.

ami a szerzetesrendek Rákosi-korszakban való üldöztetését és betiltását dolgozza fel történetileg hiteles módon. A játékfilmes és tévéfilmes tervek közül pedig ígéretesek az olyanok, mint a Hunyadiakról és az Aranybulláról szóló sorozatok.

***