Kivégezték, mert szabadon akart élni: Sticker Katalin megrázó története

Sticker Katalin 1932. december 26-án született Esztergomban. Édesapját nem ismerte, édesanyja pedig négy testvéréhez hasonlóan őt is menhelyre adta – igaz, később visszafogadta. Sticker Újpesten, a Magyar Pamutipari Vállalatnál ipari tanuló és orsózó lett. 1952-ben otthagyta a gyárat, és takarítónő lett a néphadseregnél. Őrizetbe vételéig gépmunkásként dolgozott a Soroksári úton található, ténylegesen fegyvereket gyártó Lámpagyárban.

Egyes források szerint Sticker 1956. október 24-én éppen munkahelyére tartott, amikor csatlakozott a Margit hídon átvonuló tüntetőkhöz, más adatok szerint csak egy nappal később bukkant fel a Corvin köznél szervezkedő csoportban. Egyes információk szerint fegyveresen is harcolt, máshol ellenben az olvasható, hogy csupán igazoltatott,

ugyanakkor az sem világos, hogy a Köztársaság téri pártház elfoglalása után részt vett-e az ott feltételezett titkos börtönök felkutatásában. Annyi bizonyos, hogy október 26-án csatlakozott a Vajdahunyad utca 41. szám alatti felkelőcsoporthoz. Ekkor ismerkedett meg majdani pertársával, Wittner Máriával, akivel elválaszthatatlan társak lettek.

A Corvin-köz a forradalom idején. Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

November 4-én az egysége felvette a harcot a szovjet csapatokkal, ám Sticker csak a Molotov-koktélok készítésében és a sebesültek ápolásában segédkezett. Három nappal később – belátva a helyzet reménytelenségét – Ausztriába menekült, onnan a svájci Bernbe utazott. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot vőlegényével, Rákosi Péterrel, aki szinte könyörgött neki, hogy térjen haza. Ezért – és mert hitt Kádár János 1956. december 1-jei amnesztiarendeletében – január 12-én visszaköltözött Magyarországra. 1957. július 25-én azonban letartóztatták. Stickert is bevonták a Wittner Mária és társai elleni vizsgálatba. Az eljárás középpontjában a Corvin köz és a Kilián laktanya környéki októberi és novemberi harcok álltak. Az elsőfokú tárgyalás zárt ajtók mögött zajlott a Budapesti Fővárosi Bíróságon. Az ügyben ítélkező bírói tanácsot Tutsek Gusztáv vezette, aki a kivégzéssel zárult megtorló perek elsőfokú eljárásai során 62 halálos ítéletet hirdetett ki, vagyis a második legtöbbet az 1956 utáni megtorlás folyamán.

– jegyezte meg később Wittner Mária. A Tutsek vezette tanács 4 vádlottat halálra ítélt, köztük Sticker Katalint is. A másodfokú tárgyalást 1959 februárjában tartották. A vád képviseletét Borsi Zoltán látta el, aki 52 esetben javasolta a legsúlyosabb büntetés kiszabását vagy annak helyben hagyását, többek között halált kért Mansfeld Péterre is. Az „ellenforradalmárok” megbüntetése terén mutatott elkötelezettségét a rendszer később honorálta: 1962-től 1990-ig a Legfőbb Ügyészség Titkárságát vezette.

A kötetben további magyar hősök életéről olvashat.

Borsi Wittner Mária elsőrendű vádlott esetében mégis az első fokon kiszabott halálbüntetés enyhítését kérte, mivel Wittnert a terhére rótt bűncselekményekért a hatályos jogszabályok értelmében nem ítélhették halálra. Kóté Sörös József, Tóth József és Sticker esetében a büntetés helybenhagyását indítványozta. Az ügyben másodfokon ítélkező bírói tanácsot Borbély János vezette, akit csak „mosolygó halálként” emlegettek. A 66 halálos ítéletével az első helyet vívta ki a legvéresebb kezű tanácsvezető bírók kétes értékű rangsorában. A bírói tanács Stickert az összes vádpontban bűnösnek találta.

Mivel Sticker Katalint nem szállították át a siralomházba, az utolsó pillanatig Wittner mellett maradhatott. Az utóbbi később így számolt be a fájdalmas búcsúról: „Kinyílt az ajtó, és hívták. Összeborultunk, aztán bejött két fegyőr, megfogták, kézen fogták, és kivitték. Csak néztem utánuk, míg be nem csapódott az ajtó. Pici kis nő volt a Kati, egyenesen, feltartott fejjel ment. Sokszor felmerült bennem a gondolat, Kati utolsó képe, hogy vajon én, ha eljutok odáig, vajon én milyen lettem volna?”

*A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.