Csak napokat töltött a budai Várban az utolsó magyar király

Még szóba sem került, hogy esetleg ő lehet Ferenc József halála után a magyar király, amikor már kiválóan beszélt magyarul. Mindezt a véletlen hozta így, ugyanis az édesapja, Ottó főherceg 1894-től katonaként Sopronban szolgált, a helyi huszárezred parancsnoka lett. A családja is vele tartott, így a kis Károly is.

A Szentháromság tér a koronázás előtti napon. Jobb oldalt az ideiglenes tribünnel. Fotó: Fortepan/Németh Tamás

Itt kezdetben Tormássy János tanította a fiút, később pedig fia, Tormássy Artúr ismertette meg a magyar nyelvvel Károly főherceget. Károly már kiskorától mélyen vallásos és jólelkű volt. Feljegyezték például, hogy gyerekként egy alkalommal megkereste a kastélyuk főkertészét, hogy munkát vállaljon. Mint kiderült, azért tette, mert a pénzből szegénysorsú gyerekeket akart támogatni. Azt is tudni lehet, hogy Károly idővel magyarul is olvasott, és

ami azért igazán sajátságos, mert a művet a Habsburgok elleni forradalom szülte 1848-ban. Mellette rendszeresen forgatta az ifjúságnak szóló, Zászlónk című magyar nyelvű folyóiratot is.

Magyarországon 1901-ben tartott nagyobb körutazást, trónörökösként a budai Várban is megfordult többször. A legtöbb időt egyhuzamban a koronázása előtt töltött a Budavári Palotában, bár akkor is csupán öt napot. Ferenc József novemberi halála után ugyanis ő lett az uralkodó, 1916. december 30-án a Mátyás-templomban került a fejére a Szent Korona.

IV. Károly király koronázása (1916) analitikus változat from Nemzeti Filmintézet Filmarchívum on Vimeo.

Az újságok egy nappal korábban részletesen beszámoltak a Várban folyó előkészületekről. Ekkor még serényen dolgoztak az ácsok a tribünökön, a koronázási dombnál pedig kertészek sürgölődtek és gyeptéglával borították be a domb oldalát. A Budavári Palota belső udvarra néző falait babérgirlandokkal díszítették, a Dísz téren pedig három fehér oszlopot állítottak fel, amelyek csúcsain a koronát tartó angyalokat helyezték el. A koronázás főpróbáját is ekkor tartották, így az újságírók is bepillanthattak a Mátyás-templomba, ahol az összes oszlopot piros bársonyba öltöztették.

A koronaékszereket is előkészítették, így

a jogar, az alma, a kard és egy asztalon kiterítve Szent István palástja. Bíborpárnákra helyezték a koronaékszereket, az előcsarnokban pedig testőrök és koronaőrök vigyáztak rájuk. A budai Vár tehát ünnepi köntöst kapott, de mivel a ceremóniára érkezők egy részét hajókon helyezték el, este azokat is kivilágították, így az egész Duna part is fenséges látványt nyújtott.

A koronázás után az udvarból azt az információt kapták a lapok, hogy IV. Károly magyar király sok időt tölt majd Magyarországon. Nem egészen így történt. A ceremónia másnapján a királyi pár már el is utazott, legközelebb pedig következő tavasszal, 1917. március 8-án jött a budai Várba IV. Károly a feleségével, Zita királynéval. Ám csak egy napra érkeztek, és este már vissza is mentek Bécsbe.

Ezt követően a királyi pár egy-egy napra látogatott a budai Várba áprilisban és júniusban.1917. augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén

Este pedig hazautazott Bécsbe.

Még egy kép a koronázás előkészületeiről. 1916. december 30-án volt a ceremónia. Fotó: Németh Tamás

IV. Károly a következő esztendőben sem járt sűrűn Budán. Januárban, februárban, áprilisban és májusban is csak egy-egy napot töltött a Budavári Palotában. IV. Károly 1918. október 23-án kezdte meg az utolsó látogatását Magyarországon királyként, először Gödöllőre ment családjával, aztán a Budavári Palotába, majd október 25-én elutazott.

A többi ismert. IV. Károly november 13-án elfogadta, hogy Magyarország köztársaság legyen, az I. világháború eseményei pedig elsodorták őt. Habár később kétszer is megpróbálta visszaszerezni a trónt, amelyről sosem mondott le, nem járt sikerrel. Végül 1922. április 1-jén, mindössze 35 évesen vitte el a spanyolnátha-járvány az utolsó magyar királyt, aki csak napokat töltött a birodalma ékkövében, a Budavári Palotában.