Magyar hősök: akik az életük árán is szembeszálltak a diktatúrákkal

2020. november 18. 16:20

Hatvan, olvasmányos stílusban megírt élettörténetet tár elénk az impozáns kivitelű Magyar hősök című könyv. Olyan, jobbára a szűk szakmán túl kevéssé ismert hősöket ismerhetünk meg, akik az életük kockáztatása árán is felléptek a náci vagy éppen a kommunista diktatúrával szemben. A 453 oldalas, vaskos kötet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) közös gondozásában jelent meg, és a Libri üzleteiben megvásárolható.

2020. november 18. 16:20
null
Sal Endre
Sal Endre

A könyvről Szalai Zoltánt, az MCC főigazgatóját (és a Mandiner hetilap főszerkesztőjét) és Földváryné Kiss Rékát, a NEB elnökét (mindketten a könyv szerkesztői) kérdeztük.

***

Mi köti össze a Magyar hősökben szereplő embereket? A tudományos igényességgel bemutatott életutak között szerepel ’56-os forradalmár, erdélyi, felvidéki vagy éppen kárpátaljai magyar hős, de például olyan ember is, aki kommunistaként fordult szembe a Rákosi-rendszerrel. Mi a közös nevező?

Földváryné Kiss Réka: A közös nevező, hogy a kötetben szereplő emberek sorsfordító helyzetekben, akár az életüket is kockáztatva hoztak meg bizonyos döntéseket. A könyv hatvan életutat mutat be. Vannak közöttük ismert emberek, akiknek története már eddig is a közösségi emlékezet részét képezte, vannak, akiknek életpályáját csak egy kisebb közösség őrizte meg az emlékezetében, míg egyeseknek a nevét a negyvenéves kommunista diktatúra megpróbálta kitörölni a kollektív emlékezetből. A kötetben szereplők közül

sokan mindkét totális diktatúrával, a nácizmussal és a kommunizmussal is szembefordultak.

Ezeknek az embereknek a történetén keresztül azt is bemutatjuk, milyen az, amikor nemcsak egyes személyek, hanem egész családok vagy akár nagyobb közösségek sorsát befolyásoló döntéseket kell hozni. A kötet főszereplőinek a közös, nemzeti emlékezetben a helyük.  

Szalai Zoltán: Ezek az emberek mindnyájan feláldoztak valamit, a legtöbb történet vége pedig meghurcoltatás, elszegényedés, számkivetettség vagy éppen erőszakos halál.

Mindnyájan tisztában voltak a lehetséges következményekkel,

mégis meghozták a döntésüket. Ettől lettek a mi szemünkben hősök, és ezért kell megismernünk a történetüket. A könyv alapját a Mandiner portálján megjelent sorozat jelenti, a szövegeket történészek és újságírók alkották, s nem csak tartalmilag lett hiteles, számos olyan fotó, illusztráció gazdagítja a kiadványt, amelyek segítségével az olvasó bele tudja magát helyezni az akkor szituációkba. Az élet döntések sorozatából áll, az utókor narratívája alapján dől el, hogy a kollektív emlékezet elfelejt-e embereket vagy sem. A Magyar hősök ebben is segít, hiszen ezek az emberek sokat tettek a közösségért, a magyarságért, amiért tisztelet és megbecsülés jár nekik.

Szerepel a kötetben Bakajsza József is, aki egy kis kárpátaljai falu bírója volt a terület szovjet megszállása idején. Mit tett ő vagy éppen a többiek, amiért úgy érezték, hogy helyük van a könyvben?

Földváryné Kiss Réka: Amikor a II. világháború végén megérkezett a Vörös Hadsereg a faluba, Gálocsra, Bakajsza József pillanatok alatt felmérte, ha nem tesz valamit, a falu férfilakosságát el fogják hurcolni „málenkij robotra”. Ezért leitatta a szovjet tiszteket, közben pedig megüzente az érintett családoknak, hogy bújtassák el a tizenöt évnél idősebb férfiakat. Később a szovjet kommunista hatóságok ezt megtorolták, Bakajszát huszonöt év szabadságvesztésre ítélték, és valóságos emberi roncsként, megbomlott elmével tért haza a fogságból. Ez egy úgynevezett történelem alatti történet, hiszen főként a helyi közösség emlékezetében élt, ráadásul csak szóban, így aztán

történészként is szép feladat volt a forráshiány ellenére hiteles képet alkotni

Bakajsza Józsefről.

Szalai Zoltán: A történelem apró kis puzzlekockákból áll össze, nincsenek fekete és fehér életutak, döntések vannak, amelyeket befolyásolnak az érzelmek, az erő, a gyengeség, a zsarolás. Nem feltétlenül az a célunk, hogy mindenki elolvassa mind a hatvan portrét, de én biztos vagyok benne, hogy ha belekezd, végigolvassa majd, és látni fogja: kötetünk szereplői a történelem viharában is példamutatóan, tiszteletre méltóan döntöttek.

Vannak, akik akár kakukktojásként is értékelhetik például Weisshaus Aladár szerepeltetését a könyvben, akiről tudni lehet, hogy hithű kommunista volt, majd később szembefordult a párttársaival. Furcsán hathat a jelenléte ’56-os forradalmárok mellett.

Földváryné Kiss Réka: Weisshaus Aladár kommunistaként többször is letartóztatták és elítélték a Horthy-rendszerben, de nemzeti alapon nyugvó szocializmusfelfogása már ekkor is eltért a Rákosi Mátyás és társai által képviselt hivatalos, internacionalista, Moszkvából vezényelt irányvonaltól. Mivel a II. világháború után továbbra is aktív Weisshaus népmozgalma révén baloldali alternatívát kínált a kommunista párttal szemben, meghurcolták, letartóztatták, majd többéves szabadságvesztésre ítélték. Szabadulását követően azonnal internálótáborba került, majd amikor azokat felszámolták, újból elítélték. 1963-ban bekövetkezett halálát követően is nemkívánatos személy maradt. Nővérei a rehabilitációja érdekében még Kádár Jánoshoz is megpróbáltak bejutni, ám az első titkár elfoglaltságára hivatkozva elutasította őket. Egy olyan emberről van tehát szó, akit minden rendszer üldözött, mert ragaszkodott meggyőződéséhez, még az életét is hajlandó volt kockára tenni ezért. És ez a legfontosabb mozzanat. A Magyar hősökben

különböző értékrendű emberek szerepelnek: jobboldaliak, baloldaliak, értelmiségiek és munkások,

a közös nevező bennük, hogy életük egy adott, kritikus pontján helyesen és bátran döntöttek.

Szalai Zoltán: Weisshaus Aladár történetéből és a könyvben szereplő valamennyi emberi sorsból kiviláglik, hogy a huszadik században a szélsőjobb és a szélsőbal is ugyanazokat az értékteremtő embereket üldözte, rekesztette ki vagy semmisítette meg. Éppen emiatt gondoljuk azt, hogy ez egy hiánypótló, nagyon fontos kötet. Azt szeretnénk, hogy sokakhoz eljusson, ezért kemény táblás, gazdagon illusztrált szép könyv lett, méltó a tartalomhoz. Egy ismerősöm amikor meglátta, egyből azt mondta, ha könyvről van szó, ennél szebb karácsonyi ajándékot nehéz elképzelni. Azt reméljük, hogy sok fiatal is elolvassa, hiszen a szereplők itt éltek velünk, a mi történelmünket alakították, így valahol értünk, a mi mostani szabadságunkért szenvedtek.

Ha már a hiánypótlás is szóba került. A Magyar hősökben szereplők közül ki az, akinek az életét filmben is örömmel viszontlátnák?

Földváryné Kiss Réka: Itt van például Soos Géza, az elkötelezett református ifjúsági vezető története, aki a II. világháború alatt Raoul Wallenberg egyik legközelebbi munkatársa volt. Neki köszönhető, hogy eljutott Magyarországra az Auschwitz-jegyzőkönyv, amelyből kiderült, hogy micsoda borzalmakat követnek el a náci haláltáborokban. A Gestapo és a nyilasok elől is bujkálnia kellett. Ha mondjuk Amerikában születik, már készült volna róla hollywoodi film, hiszen 1944 végén, hogy felvegye a kapcsolatot a szövetségesekkel, elkötött egy német repülőgépet, amellyel egy dél-olaszországi amerikai támaszponton szállt le, miközben otthon a felesége a negyedik gyermeket várta. Soos külön tragédiája, hogy egyik kislánya és édesanyja haláláról csak a háború után értesült. Azt hiszem,

a története sokakat megérintene filmen is.

Szeretnénk elérni, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatási eredményei idővel az egyetemi oktatásba is bekerüljenek.

Nagy energiákat mozgósítunk például annak érdekében, hogy feltárjuk a vidéki Magyarország történetét a kommunista diktatúra idején. Emellett hiánypótló kutatások keretében igyekszünk felderíteni, hogy kik voltak, akik az 1956-os forradalmat követő megtorlás során a kihallgatásokat vezették, kik voltak az ügyészek, a bírók, kik hajtották végre a halálos ítéletekkel a politikai gyilkosságokat. Eddig több mint ezer ember karrierpályáját tártunk fel a velünk együttműködő intézmények, szervezetek segítségével, ezek a honlapunkről, valamint Perek ’56 (perek56.hu) online adatbázisunkból mindenki számára elérhetők.

Szalai Zoltán: A könyvből az én személyes kedvencem Olofsson Placid atya, akit koholt vádakkal a Gulagra száműztek a kommunisták, ám nem adta fel, sőt,

ő nyújtott lelki vigaszt az elkeseredett, megtört embereknek a munkatáborban.

De ő csak egy a hatvan emberből, aki a könyvben szerepel. Azt hiszem, bármelyikük története megérne egy filmes feldolgozást.  

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OberEnnsinnen
2020. november 19. 16:21
Látom az USA-Életképek fanja vagy, meg fogom őket nézni, legalánbbis belepillantok, de őszintén szólva, mióta tudomásomra jutott, hogy anno Eisenhower, a "demokrata" szövetséges koalíció hasznos hülyéje letolta az inasát 1956. október 24. reggelén, amiért a szokott idő előtt felkeltette, azóta inkább lesz.rom az USA-t, úgy, ahogy van.
annamanna
2020. november 19. 00:52
A hősiességnek egy nagyon hétköznapi (de helytálló) értelmezése az alábbi dalban: Én még tükörbe tudok nézni https://www.youtube.com/watch?v=3mJsrL05JSk&t=17s
annamanna
2020. november 19. 00:37
Két ember története biztosan nincs benne a könyvben, márpedig ők ketten szerintem elképesztően hősies életet éltek. Mindketten reformátusok, az egyikük diakonissza, az első világháborút végig egy frontkórházban töltötte Galíciában, járványos betegek között. A háború után egy darabig még itthon szolgált, aztán elköltözött a pápuákhoz, őket térítette, tanította, gyógyította, a világháborúban japánok végezték ki: https://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_M%C3%A1ria_(misszion%C3%A1rius) A másikuk koldussszegény summáscsaládba született, az egyház kitaníttatta, annyira, hogy Princetonban nagydoktorit szerzett és fényes karrier várt rá, mint elit egyetemi professzorra, de inkább hazajött Magyarországra vidéki lelkésznek. Már a világháború alatt is rákényszerült a bátorságra (mint még nagyon sokan), utána pedig: "1945-46-47-ben nyolcszor kerül börtönbe, kilencszer pedig különféle internálótáborokba" "Az 1956-os forradalom idején a Városháza lépcsőjéről elmondott beszédének köszönhető, hogy nem volt megtorlás, nem folyt vér a városban. Aztán még egyszer, egyben utoljára visszautasítja a Princetoni Egyetem meghívását. Az ezt követő megtorlási időszakban a pufajkások hajszál híján halálra verik, majd több mint egy évig gyógyítják egy budapesti klinikán, amíg újra talpra áll." http://www.tani-tani.info/egy_tehetseges_ember Két katolikus apáca pedig, akik a zsidómentésben vesztik életüket: boldog Salkaházy Sára és Bernovits Vilma hitoktató. Utóbbiról egy cikk, jellemző címmel: "Akit a Dunába lőttek, de a kutya sem emlékszik rá" https://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20141229_Akit_a_Dunaba_lottek_de_a_kutya_sem_emlek Egyébként tízezrével lehetne sorolni a neveket, akik a történelem - akár csak a huszadik századi történelem - bizonyos pontján igazán bátran, önfeláldozóan, hősiesen viselkedtek. Egyet azért mégis még megemlítek, mert mindenkinek ugye a saját apja a legnagyobb hős, legalábbis sok gyerek számára. Az egyik ilyen "gyerek" egy történész, írt az apjáról egy rövid emlékezést, aki szintén tíz évet nyomott le a Gulágon, mint Oloffson Placid: Példabeszéd Istenről, aki van https://litera.hu/irodalom/publicisztika/peldabeszed-istenrol-aki-van.html
írmag
2020. november 18. 19:03
Nehogy félreérthető legyek, az 1956.-ban meghalt kommunisták nem hősök, különösen azok sem, akiket szovjet golyó ölt meg! Ezért kell lebontani a VASKEFE szörnyedményt is!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!