Az 1920 utáni forró évek felsőoktatási vitáiról jelentetett meg tanulmánykötetet a VERITAS Történetkutató Intézet.
Trianon és a magyar felsőoktatás címmel jelent meg a VERITAS Történetkutató Intézet kiadásában egy új tanulmánykötet, amit Ujváry Gábor történész, intézetvezető szerkesztett. Akötet elsősorban a VERITASés a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2017. december 4-i budapesti konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza.
Szakály Sándor, a VERITASfőigazgatója bevezetőjében arról ír, hogy a 2017 őszén indult kutatási projekt
kívánja vizsgálni. A fő kutatási kérdés, hogy „mennyiben változtatták meg a magyar felsőoktatást az 1918 és 1920 közötti területi elcsatolások, miként hatottak ezek a két világháború közötti felsőoktatás-politikára, az oktatói gárda és a hallgatóság összetételére, egyesületi életére, politikai aktivitására”.
Számos más szerző mellett a VERITAS Történetkutató Intézet történészei és volt munkatársai is fontos tanulmányokkal gazdagították a munkát.
Ligeti Dávid történész az „1900/1901. évi keresztmozgalom történetét vizsgálja”. A tanulmány kifejti, hogy „1900. május 27-én vasárnap a dualizmus időszakának egyik legnagyobb botránya tört ki, amikor a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem új, központi épületében ismeretlen tettesek letördelték a lépcsőfordulókban elhelyezett, gipszből készült kereszteket”.
Az esettel szemben keresztállítási mozgalom indult, mely Ligeti konklúziója szerint a keresztmozgalom sikeresnek tekinthető céljait tekintve, ám melynek eredményei „a bolsevizmus hazai térnyerésével, majd szupremáciájával” „örökre elenyésztek”.
A délvidéki oktatáspolitikát tekintette át írásában Dévavári Zoltán. A történész szerint „örvendetes tény, hogy az első délszláv állam oktatáspolitikájával, különösen a kisebbségekkel kapcsolatos megfontolásokkal több szerb és magyar történész is foglalkozott”.
Összefoglalója szerint „a korszak erőteljes jellemzője volt a kisebbségi iskolák és tagozatok fokozatos, évről-évre felgyorsuló leépítése, az egyéni életekben pedig a bizonytalansággal és a tehetetlen kiszolgáltatottsággal járó pszichés megfélemlítés folyamatának az állandósulása”.
Hollósi Gábor történész Bernolák Nándor nemzetgyűlési képviselő numerus clausus törvényt módosító indítványával kapcsolatban közölt tanulmányt. Tanulmányában egyértelművé tette, hogy
A tanulmány felidézi, hogy később Bernolák a diszkriminatív zsidótörvények által érintett egyéneken segített a második világháború alatt. „Aki tehát 1920-ban még a kvóta harcos híve volt, 1944-ben már az erőszakrendeletek ellenzőinek táborába tartozott” – így a konklúzió.
A magyar közélet numerus clausszal kapcsolatos sajtóvitáiról írt Gali Máté történész. Tanulmánya számos korabeli sajtóforrást megvizsgál, bemutatva a különböző politikai és világnézeti csoportok reflexióit a törvényre. A tanulmányban szerepel, hogy bár a törvényben nem szerepelt a „zsidó” szó, ám a jogszabály végrehajtási utasításában az izraeliták külön nemzetiségként lettek nevesítve. Gali a törvényt „a liberalizmus szellemiségével való szakításként” értelmezte.
Veszprémy László Bernát történész, az intézet korábbi kutatója a numerus clausus zsidó sajtóban való fogadtatásáról írt tanulmányt. Tanulmánya szerint a különböző zsidó irányzatokhoz tartozó lapok egységesen utasították el a zsidóság diszkriminálását, noha különböző okokat neveztek meg érveik megalapozásához. Míg például a liberális Egyenlőség című lap elsősorban a nemzetiségi definíció ellen tiltakozott, addig a cionista Zsidó Szemle a felsőoktatási visszaszorítást kritizálta, miközben a nemzetiségi kitételt felvállalta.
A numerus clausus megjelenését vizsgálta a Bangha Béla-féle katolikus „sajtóbirodalom” lapjaiban Orosz László történész. A szerző tanulmányához a Bangha érdekeltségébe tartozó magyar és német nyelvű sajtóforrásokat is megvizsgálta. A szerző nemcsak azt emeli ki, hogy
de utal arra is, hogy a jezsuita páter lapjai a „forradalmak ellenhatásaként kiépülő keresztény kurzus társadalmi hatásmechanizmusával sem voltak elégedettek”.
Joó András történész Magyarország francia sajtóban való megítélését vizsgált a numerus clausus kapcsán. Tanulmánya elején utal rá, hogy „egy ország megítélése valamely más nemzet sajtójában olyan téma, amelynél nehéz meggyőző és egyúttal tömör következtetésre jutni”. Konklúziójában azonban arra jut, hogy a numerus clausus módosítását követően is „igen kritikus maradt, de a magyar konszolidáció előrehaladtával Franciaországban erősen halványultak az illúziók a kívülről támogatott demokratikus politikai átalakulás iránt”.
Klebelsberg Kunó
Végül Ujváry Gábor történész, a kötet szerkesztője átfogó tanulmányt készített Klebelsberg Kunóról és a Trianon utáni magyar felsőoktatás-politikáról. Klebelsberg kultuszminiszterségig vezető pályaívének bemutatása után a szerző elemzi Klebelsberg felsőoktatással kapcsolatos beszédjeit, kiemelve, hogy miniszterségének első szakaszában a nyomasztó anyagi gondok,
Ezt mindenképpen rendkívüli eredményként könyvelhetjük el– szögezi le Ujváry.Tanulmányában utal Klebelsberg ellentmondásos kapcsolatára a zsidósággal, ám rámutat, hogy a politikus például már 1926-ban is enyhíttette a diszkriminatív intézkedést. Konklúziójában a neves irodalomtudós, Thienemann Tivadar sorait idézi, miszerint „a Horthy-érának az a kora, mikor Bethlen István volt miniszterelnök, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter”, „Csonka-Magyarországnak páratlan kulturális aranykora volt”.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
A NATO Oroszország elleni belépését is felveti az új sztárszerző.
Amerikában is szép számmal akadnak „eurofil” politikusok és újságírók, akik arra biztatják Amerikát, hogy vegyen példát Európáról – azonban nem mindenki szerint helyes ez az irány. Könyvajánlónk!
Eddy Wax szerint a háború, valamint az Oroszországhoz való viszony továbbra is éket ver az európai jobboldali pártok közé.
„Ők ezt így kezelik. Be kell tiltani, el kell hallgattatni, menjenek innen. (...) Mindez Európa fővárosában, két hónappal az EP-választás előtt” – mutatott rá a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.
A brüsszeli városvezetés több muníciót adott az európai jobboldalnak, mint amiről két hónappal a választások előtt álmodni mertek volna – írja a Politico.
A 74 éves Piero Fassino a szórakozottságával védekezett, de az alkalmazottakat ez nem hatotta meg.
A Standard and Poor's megerősítette a magyar adósbesorolást, továbbra is befektetésre ajánlja az országot. Nem változott a stabil kilátás sem, azaz közvetlen felminősítésre vagy leminősítésre a közeljövőben nem kell számítani – értékeli a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
