Le Monde: Megkezdődött Macron és Orbán háborúja

2018. szeptember 07. 14:14

A francia Le Monde szerint a Orbán és Macron szembenállása nincs ínyére sem Angela Merkel német kancellárnak, sem a legtöbb európai vezetőnek.

2018. szeptember 07. 14:14

Európa szemben az Orbán-Macron törésvonallal címmel közölt kommentárt címlapján a Le Monde. A francia balközép napilap szerint a magyar miniszterelnök és a francia államfő szembenállása nincs ínyére sem Angela Merkel német kancellárnak, sem a legtöbb európai vezetőnek.

A háború megkezdődött

A háború tehát megkezdődött. A tét nem kevesebb, mint Európa jövője. Két tábor: Orbán szemben Macronnal. Az ultrakonzervatív magyar miniszterelnök, az öreg kontinens migránsellenes szuverenistáinak a hőse szemben a liberális és önjelölt haladáspárti francia elnökkel, aki az Európai Unió elmélyítésének hirdetője” – fogalmaz a kommentár, amely szerint mindkét ország vezetője azt szeretné elhitetni, hogy az európai parlamenti választásokon minden szembeállítja őket, s a céljaik eléréséhez mindkettőnek a lehető legtöbb képviselőre lenne szüksége az Európai Parlamentben. 

A lap szerint azonban a legtöbb európai ország vezetője nem akar az Orbán-Macron vitába beszállni, s a legkeményebb hangokat Németországból hallani, ahol a konzervatívok egyértelműen ki akarnak maradni ebből a háborúból. Ugyanakkor Orbán potenciális szövetségesei sem kívánnak részt venni a Macron-ellenes hadjáratban. 

A Le Monde úgy véli, hogy a jogállamiság és az illiberalizmus kérdését leszámítva a Macron-Orbán ellentét nem áll meg. 

Orbán kibírhatatlan vonzása

Orbán Viktor magyar miniszterelnökről közöl portrét pénteki kiadásában a Mladá Fronta Dnes című cseh liberális napilap véleményoldala. Kamil Struha, a lap szerkesztője az Orbán kibírhatatlan vonzása című jegyzetében úgy vélekedett: a magyar kormányfő sikerének titka, hogy képes tanulni saját vereségeiből, és azt követően a sikeresebb stratégiát választja. 

Orbán számára ugyanis a hatalom a legfontosabb, de ezt nincs miért a szemére vetni, hiszen minden sikerre törekvő politikus célja ez kellene, hogy legyen” – mutatott rá a szerző. Megjegyzi, hogy a magyar kormányfő nagyon rugalmas, és másoknál jobban képes felismerni, mit akarnak az emberek. „Ezen a téren valóban rendkívül tehetséges” – szögezi le Kamil Struha. 

Megjegyezte: Orbán „gyakran a demokratikus rendszer határán mozog, miközben kihasználja a rendszer nyújtotta összes előnyt”. 

A szerző szerint Orbánt Angela Merkel és Emmanuel Macron ellenfelének lehet tekinteni, akik tartanak "ideológiai befolyásának szélesedésétől az EU-ban". Bár Orbán gyakran bírálja az EU-t, annak megszüntetéséről nem beszél, mert szüksége van az uniós támogatásokra, célja, hogy pragmatikusan a maga képére alakítsa át a szervezetet. Orbán szeretné, ha az EU a szuverén nemzetállamok szövetségévé alakulna át, amelyek gazdaságilag nagyon szorosan együttműködnek, és szigorúan védelmezik külső határaikat.

Szerinte Orbán „nem autokrata, mint Vlagyimir Putyin, akivel nagyon jók a kapcsolatai, de olyan személyiség, aki kihasználja a demokrácia nyújtotta lehetőségeket”. 

(MTI)

Összesen 95 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brekker
2018. szeptember 07. 21:26
Trianoni tönkretevőinktől mi mást várhatnánk, minthogy bosszantja őket a puszta létünk? Zakson.
zakar zoltán béla
2018. szeptember 07. 18:57
A gyíkgiliszta tekereg saját önnásza körül...
Szorgos Lajhár
2018. szeptember 07. 18:52
"lefogják csapni".
Berecskereki
2018. szeptember 07. 16:57
Ehhez mit szól a Le Monde? Erről miért hallgatnak? Ez is megérdelme egy 7. cikk-el kapcsolatos vizsgálatot. "Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét. Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni – a saját pénzéből – Franciaország megvétózhatja. “Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik”– nyilatkozta nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő. Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén, Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak. A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok tulajdonában van az összes közmű – a víz, az elektromosság, a telefon, a közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Végül az afrikaiak majd odáig jutnak, hogy az európaiak tulajdonában lévő kontinensen fognak élni. A valutaközösségi franknak köszönhetően Franciaország könnyedén megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a kincstárukat. Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a pénzükhöz. Van valami hátborzongató Afrika és Franciaország viszonyában. Először is, hogy Franciaország súlyosan függ az Afrika kizsákmányolásától, már a rabszolgaság kora óta. Továbbá ijesztő, hogy a francia elitben nincs annyi a kreativitás, hogy túllépjen a régi időkön és a hagyományokon. Végül pedig, Franciaország két, olyan a múltban ragadt, paranoiákkal küzdő intézménnyel rendelkezik, melyek apokalipszist sejtenek a változások mögött és ideológia szempontból nem jutottak tovább a 19. századi romanticizmusnál. Ennél fogva a Francia Pénzügyi és Költségvetési, valamint a Külügyminisztérium nem csak Afrikára, de magukra a franciákra is fenyegetést jelent. Afrikának is lépnie kell azonban, ha fel szeretné szabadítani magát. Érthetetlen például, hogy hogyan bírja 450 francia katonai irányítani Elefántcsontpart 20 millió fős népességét." Forrás: https://24.hu/kulfold/2015/01/14/a-gyarmatoktol-a-charlie-hebdo-i-terrorig/ „Nem kezdődött túl jól Emmanuel Macron háromnapos afrikai körútja, ugyanis Burkina Fasóban hétfőn gránátot dobtak a francia elnököt kísérő katonák buszára, majd később követ hajítottak az elhaladó konvojra. Macron nem volt jelen az utóbbi incidens idején, mert éppen az elnökkel tárgyalt, majd a rá jellemző módon először nem a helyi vezetőkkel és üzletemberekkel váltott szót, hanem a fiatalságnak adott elő az ouagadougoui egyetemen. Sőt, a kérdéseikre is válaszolt. De ekkor jött a következő, nem várt fordulat. A líbiai emberkereskedelemre vonatkozó kérdés után igencsak ingerülten, emelt hangon kérdezett vissza a hallgatóságnak. – Ezt a kérdést magatoknak tegyétek fel. Ez elképesztő! Hogy kik az embercsempészek? Az afrikaiak, kedves barátaim. Az afrikaiak. Mutasson valaki egy franciát, egy belgát, egy németet, aki embereket visz. Ilyen ember nem létezik – fakadt ki. Macron számára kevéssé megnyugtató, hogy a líbiai embercsempészet témáját épp a sajtó fejelte meg a közelmúltban azzal, hogy a közvélemény elé tárta: a migrációs felfordulásban újjáéledt a modern kori rabszolgaság. Ugyanakkor nem tudni, pontosan minek szólt vagy miből táplálkozott felháborodása. A francia választási kampányban, idén februárban Algériában járva kijelentette, hogy emberiesség elleni bűntett volt a francia gyarmatosítás, így húzva meg azt a morális vonalat, amelyhez most politikai lépéseit igazítania kell. Útjának célja partnerségi viszony felépítése, de ennek hirtelen olyan akut problémák megoldására kell kiterjednie, mint a Líbiában rabszolgaságba taszított szerencsétlenek kiszabadítása, az embercsempész-hálózatok kiiktatása.” https://mno.hu/kulfold/emmanuel-macron-vegre-leszamolna-a-gyarmati-multtal-2430811 https://tinyurl.hu/3ssW/
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!