Egy zseni erkölcsi hullája – megnéztük a Tár filmet
2023. március 02. 16:51
Cate Blanchett játéka intenzíven élvezhető – a Tár filmben megformált karmesteri karaktere utalás a régi értelemben vett, süllyedőben lévő „magas műveltségre”, akinek lassan összeomlik a világa.
2023. március 02. 16:51
p
17
2
20
Mentés
Ha karmesteres filmekről van szó, akkor Federico Fellini Zenekari próbája jut először az eszembe. Távol álljon tőlem, hogy önkényes ideológiai szempontok szerint kategorizáljak műalkotásokat, de a fellázadt zenekarról szóló, poszthatvannyolcas parabola minden jobboldali filmes kánon alapdarabja lehetne.
Mert mit üzen Fellini tévéfilmje?
A hierarchia: szükségszerűség;
a tekintély nem olyan adottsága a közösségi életnek, amit szimplán meg lehet kerülni. Hiszen elzavarhatjuk az idegbeteg, de legalább hús-vér voltában megragadható karmestert, hogy odaállítsuk a helyére a lélektelenül kattogó metronómot, de ezzel pont hogy az elnyomást totalizáljuk, míg aztán be nem üt az anarchia.
Tár – az előzetes
Nos, a most bemutatott, hat Oscarra jelölt Tár nem efféle allegorikus mű, az viszont talán nem véletlen, hogy egy karmestert a történet középpontjába állítva „üzen hadat” (már amennyiben egy ilyen hadüzenet lehet célja, „tartalma” egy filmnek) az identitáspolitikának meg a cancel culture-nek.
A vezénylés a mai „koráramlatba” igencsak kevéssé illeszkedő dolog;
egy szimfonikus zenekar életében nincsen bázisdemokrácia,
működése a 19. századi, romantikus alapképzetekre van szabva: a nagyszerű, de külön nem „nevesített” zenészek hada a kvázi „ellenükbe állított”, zseniális és korszakalkotó művész irányításával juttat minket a katarzis felé.
Főszereplőnk, Lydia Tár különös, hideg-meleg karakter. A Berlini Filharmonikusok vezetője, nemzetközi kiválóság, a kortárs élenjárók között is a legnagyobbak egyike, Karajan, Abbado pálcájának méltó örököse. Lezseren ugrál világnyelvek és kontinensek között, otthonos a világ összes prominens koncerttermében, a The Juilliard School auditóriumában, s a Deutsche Grammophon lemezborító-fotósa előtt zsigerből hozza a partitúrába révedő, elmélyült zsenit. Mondatait valósággal megszoborja, minden élethelyzetre van valamilyen nagyon szellemes kultúrutalása,
de hát az egész lénye utalás a régi értelemben vett, süllyedőben lévő „magas műveltségre”.
.
Nagyon felette van a köznek, s a filmet nyitó pódiumbeszélgetés során kissé arrogáns benyomást kelt. Aztán látjuk, hogy mennyire ember ő. Van humora, az emelkedett-pátoszos művészdumát megnyerően vegyíti az önironikus megjegyzésekkel. Magával ragadó, szuggesztív egyéniség, és még csak zsarnoki allűrjei sincsenek; nem őrjöng, mégis kihozza zenészeiből a maximumot. Irigylik is a kollégák, pedig nincs nagy titka, csupán az, hogy posztmodern idézőjelek nélkül nagyon hisz a zenében.
Bár azonosul a liberális világértelmiség ügyeivel, nőként és homoszexuálisként pedig pláne oda van tolva a progresszió kirakatába, szelleme messze túllendíti a mai kocsmán.
Tanórája az affirmative action alapján összeválogatott egyetemistákkal vérfagyasztó. Hiába is próbálja elmagyarázni a fekete és őslakó felmenőkkel bíró, „pángender”, s ezért Bachot élből elutasító hallgatónak, hogy a művészi értéket nem lehet személyes és társadalmi tényezőkkel mérni.
Mintha egy fekete lyukkal beszélgetne, ami magába szippant múltat és jövőt, kultúrát és nagyságot.
A film végére, nem nagy spoiler, beszippantja magát Tárt is. A nagyság ugyanis kicsinységek egész sorával jár együtt. A maestro mindennapjaiban mind mélyebbre hatolva – jó komótosan haladunk egyébként, két és fél óra játékidő; nem baj, érdekes a közeg, Cate Blanchett játéka pedig intenzíven élvezhető – egyre jobban meg- és kiismerjük a gyengeségeit is. Hogy mennyire manipulatív. Fittyet hány az etikai és szakmai szabályokra, tele van kisszerű érzelmekkel, ő, a nagyember. Nem tud ellenállni egy csinos pofinak, ahogy annak sem, hogy bosszúhadjáratot indítson egy volt szeretője-protezsáltja ellen.
Todd Field filmje – amellett, hogy bemutatja a karrierhalál egyre sötétebb stációit – mesterien hullámoztatja bennünk a dilemmákat. A kiválóság adhat felmentést a magánbűnök alól? Másfelől: mit szolgál az, ha megsemmisítjük a nagy művészt? Mire jó egy zseni erkölcsi hullája?
Feleségek harca az idillinek látszó kertvárosban: az Anyai ösztön szépen fényképezett, izgalmas beállításokkal teli mozi lett, ami azonban végig a felszínen mozog. Kár, mert Anne Hathaway és Jessica Chastain egyaránt remekel benne.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Kilenc nap, tizenhárom társulat, húsz előadás. Június 1. és 9. között újra Jelen/Lét fesztivál a Nemzetiben, ahol a hazánkban élő nemzetiségi színházaké a főszerep. Cigány, szerb, német, szlovák, örmény társulatok villantanak fel egy-egy szeletet jellemzően a saját történeteikből és kultúrájukból.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Dél-Bajorországban kritikus áradások miatt hat körzetben rendkívüli állapotot hirdettek.
p
0
0
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 20 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
simonvitéz
2023. március 03. 08:47
Ezt a filmet még nem láttam. Azt tudom, a Freddy Mercury életéről szóló filmet jórészt azért húzta le a kritika, mert nem igazán tolták túl benne a buzi vonalat. Egyébként teljesen rendben volt.
Ha nem kapnék permanens hányingert a homokos jelenetektől, tán meg is nézném. Ez a nő a legnagyobb színészek egyike, ebben a pár perces kis összefoglalóban is látszik. Jó találat volt Galadrielként is, de annak ellenére, hogy remekül játszotta, akkor kicsit úgy éreztem, elfecsérli vele a tehetségét. A Benjamin Buttonban is szenzációs volt.