„Gyerekek, fél óra alatt meggyógyítottunk egy embert!” – Portré Gellér László kardiológusról
2022. december 04. 09:18
A betegség elsősorban nem probléma, hanem feladat, kihívás, amire megoldást kell találni – vallja Gellér László, akit egy műtétre is elkísértünk. Portrénk.
2022. december 04. 09:18
p
35
0
28
Mentés
Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.
Belépünk a műtőbe, amelynek előterét pasztellkékre festi a köpenyes, hajhálós csapat. Tekintetüket feszült figyelemmel a képernyőre szegezik, csend van, csak a gépek pittyegnek folyamatosan. A monitoron magányos táncát járja a kékkel és pirossal színezett emberi szív, hol egyik, hol másik oldalát mutatva a nézőknek. A bal oldali gépnél egy orvos ül, a jobb oldalinál mérnökök: ők működtetik az eszközt, amellyel az üvegfal mögött Gellér László, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika osztályvezetője éppen életet ment: egyik betege szívritmuszavarát szünteti meg. Nem a Vészhelyzetből ismert izgalom és dráma uralkodik, épp ellenkezőleg: a professzor teljes nyugalomban ül a műtőasztalon szuszogó páciens mellett, kezével apró, de precíz mozdulatokkal szívkatétert irányít.
„Na, gyerünk, kezdjük!”
Magyarországon hat centrumban végeznek pitvarfibrilláció-ablációt. A szemünk előtt zajló eljárás az egyik továbbfejlesztett változata, az úgynevezett pulsed field abláció, amit a városmajori klinikán kezdtek alkalmazni először Magyarországon. A lényege, hogy a szívbe egy speciális alakú és funkciójú katéteren át a defibrillációhoz hasonló módon elektromos áramot vezetnek. Ennek az áramnak a segítségével teszik funkcióképtelenné a kórosan működő pitvari szívizomterületeket, aminek eredményeképpen megszűnik a ritmuszavar. „Tíz-tizenöt évvel ezelőttig csak gyógyszeres terápiát alkalmazhattunk, aminek a hatékonysága messze elmaradt a műtéti beavatkozásokétól” – mondja az operáció után Gellér László. Kollégái a háta mögött úgy beszélik, hihetetlen energiákkal bír, és néhány bogaras szokással: például operáció előtt felveszi a műtéthez szükséges ólomköpenyt, saját mellkasára csap, és „na, gyerünk, kezdjük!” felkiáltással ösztökéli munkára magát és csapatát. Máskor az órájára mutat, és így dicséri munkatársait: „Gyerekek, fél óra alatt meggyógyítottunk egy embert!” Nem mindennapi figura tehát. És szerény is – ezt már mi tesszük hozzá, hiszen alázattal tud beszélni például arról a felfoghatatlan eredményről, hogy a rendszerváltás óta harmincról három százalékra sikerült csökkenteni az infarktus okozta halálozást Magyarországon, ami éles kontrasztban áll a műtőorvosok „istenkomplexusáról” terjengő sztereotípiákkal – amelyeket, tény, valahogy sosem a világ élvonalába tartozó magyar orvosoknál tapasztalni.
A sikert és a sikertelenséget is fel kell dolgozni”
Márpedig a nemzetközi elismerést is kivívó sikerben óriási szerepe volt Gellérnek. Ő azonnal hozzáteszi, hogy a csapata és Merkely Béla – a Semmelweis Egyetem rektora, a városmajori klinika vezetője – nélkül ez biztosan nem ment volna. Az orvosi alázat kapcsán pedig leszögezi: „Ez természetes. Mi betegeket gyógyítunk, megtanultuk alkalmazni az elérhető technikákat, és rengeteget gyakoroltunk: ha eleget gyakorolsz, elkerülhetetlen, hogy jól csináld.”
Márpedig Gellér csaknem harminc éve töretlen lelkesedéssel mást sem csinál, mint – szavaival élve – gyakorol. A kardiológus az egyetem ötödik évében itt kezdte tudományos diákköri munkáját, és azóta is hűséges az intézményhez. „Nem is a második, hanem szinte már az első lakhelyem a Városmajori, és 1994 óta ez az első és eddigi utolsó munkahelyem is” – mondja Gellér elgondolkodva, mintha maga is meglepődne ezen.
Pályáján nyoma sincs vargabetűnek, mióta az eszét tudja, orvosnak készült. Erős volt a biológia és a fizika iránti érdeklődése, így az egyetemi felvételi során az orvosit jelölte meg első helyen, azt követte az egyszakos fizika. A gyógyításban a segíteni akaráson kívül az emberi szervezet csodálatos működése ejtette rabul, és az a tény, hogy ebbe a folyamatba gyógyszerekkel és műtéti eljárásokkal is be lehet avatkozni. „A betegség elsősorban nem probléma, hanem feladat, kihívás, amire megoldást kell találni” – vallja. Az ő terepe a sajnálkozás és sopánkodás helyett a cselekvés. Volt idő, még az egyetemi évei elején, amikor mélyen foglalkoztatta, hogy esetleg traumatológus lesz, mert abban a szakmában lehetőség nyílik arra, hogy – mint fogalmaz – „nagyon súlyos sérülteket újra összerakjunk”. Nem túlzás azt állítani, hogy őt a kihívás élteti, objektíve pedig a teljesítmény, az orvosi teljesítmény határait feszegeti.
Minimum háromféle forgatókönyv kell
A traumatológia helyett végül mégis az invazív kardiológia és elektrofiziológia lett a területe, ami főleg annak köszönhető, hogy a városmajori klinikán kezdett tudományos diákköri munkát végezni Merkely Béla vezetésével. Nagy súlyt nyomott a latban az is, hogy ez a tudományág akkoriban robbant be igazán itthon. Rengeteg – azóta hatékonynak bizonyuló – eszközös terápia jelent meg a kardiológiában, így nem csoda, hogy Gellért nemcsak megfogta, de sodorta is a terület gyors és azóta is töretlen fejlődése. Így visszanézve pedig egyetlen kérdése sincs annak kapcsán, jól választott-e. „Nem túlzok, amikor azt állítom, gyakran élet és halál között billegő, néha már inkább az utóbbihoz közelebb kerülő pácienseket látunk el” – teszi hozzá. Mint mondja, olyan határterület ez, amiben egyszerre van szükség a kardiológiai és a sebészi gondolkodásmódra, a kettő egymást kiegészítve tud igazán jól működni. És felemelő érzés, amikor ezeket a betegségeket tényleg sikerül jól kezelni: ez az orvostudomány és természetesen az orvos diadala.
Míg Nyugat-Európában akár egy évet is várni kell a ritmuszavarok katéteres terápiájára, itthon a várólista három hónapos”
Ám a sikerhez nem elég a szakértelem, a műtőbe lépve rendnek kell lennie az ember fejében, az objektivitás, bármennyire ridegségnek hat is, ilyen helyzetekben létkérdés. Mindemellett számítani kell arra is, hogy nem minden a tervek szerint alakul, ezért minimum háromféle forgatókönyvet is fejben kell tartani – mondja Gellér. Hozzáteszi, azt is pontosan tudni kell, milyen lépések előzhetik meg a B és a C tervet. „Ha ezt mind végigpörgetem a fejemben, teljes lelki nyugalommal tudok operálni” – teszi hozzá. Persze minden elővigyázatosság és tudás ellenére is van, hogy nem sikerül megmenteni az emberi életet. „Sajnos ez az invazív kardiológiában elkerülhetetlen” – mondja, de ha az ember mindent elkövetett a célért, akkor nyugodt lelkiismerettel tovább kell lépni. Hiszen – mint fogalmaz – nem rajta, hanem a „biológiai törvényszerűségeken” múlott a végkimenetel. „Ám a legtöbbször nem ez történik, szerencsére” – egészíti ki.
Szerinte a sikert és a sikertelenséget is fel kell dolgozni, aminek legjobb módja, ha végiggondoljuk, hogy hogyan tudunk belőle mi magunk, valamint a betegeink hosszú távon profitálni. Profitálni… az embert sokszor megdöbbenti, amikor ezzel a fajta racionalitással találkozik, bár a számos orvossal folytatott beszélgetésből az is leszűrhető: sokszor egyáltalán nem lehet másként csinálni. Pontosabban általában nem a páciens érdekét szolgálja, ha a döntő pillanatban az empátiára helyezik a hangsúlyt a gyógyítók a szakértelem helyett. Emellett szükséges egy olyan egészséges versenyszellem is, amellyel magából és a környezetéből is kihozza az elérhető teljesítmény maximumát. Gellér hozzáteszi, mindemellett a sikert nagy szerénységgel kell tudni kezelni, hiszen az nem elsősorban rajtunk múlik: ez csapatmunka. „Az én teamem fantasztikus, vannak, akikkel évtizedek óta együtt dolgozunk, a fiatalok pedig kiemelkedően tehetségesek, ráadásul emberileg is rendkívül jó társaságom van.”
Operált már Indiában, Kínában, Oroszországban, Kazahsztánban, Srí Lankán, Tunéziában és Marokkóban is”
A tehetség pedig hamar a felszínre tör, Gellér László olyan, a szívgyógyászatban ma már nélkülözhetetlen eljárások meghonosításában vett részt, mint a ritmuszavarok katéteres gyógyítása vagy a pacemakerterápia több speciális területe. „Ezek a terápiák tényleg egyedülállók. Annak köszönhetően, hogy viszonylag hamar alkalmaztuk őket itthon, sikerült évtizedeken keresztül rendkívüli számokat produkálnunk a kardiológiában” – hangsúlyozza a professzor. Hozzáteszi, ezen eljárásokkal nemcsak itthon szereztek vezető pozíciót a területen, hanem a világ élvonalába is bekerültek. „A főnököm, Merkely rektor ebben abszolút támogatott” – jegyzi meg. Szavai szerint az, hogy több eljárást is itthon kezdtek először alkalmazni, annak is köszönhető, hogy „a klinika vezetése kimozogta a lehetőséget”, ő maga pedig hozzátette a saját kapcsolatrendszerét.
Nem csoda hát, hogy rendszeresen hívják a kardiológust a külföldi kollégák, ha elakadnak egy-egy műtétnél. Gellér szerint ebben semmi meglepő nincs, „nyilván hívni fogják azt, aki széles körben alkalmazandó eljárásban hamar nagy tapasztalatra tesz szert. A szakmai kapcsolattartás és tudásátadás pedig elengedhetetlen a szakmában, viszonylag élénk nemzetközi kapcsolatrendszert ápolunk” – mondja. A beszélgetés során csak mellékesen említi meg, hogy nemcsak a környező országok szívgyógyászai csörgetik meg rendszeresen, de operált már Indiában, Kínában, Oroszországban, Kazahsztánban, Srí Lankán, Tunéziában és Marokkóban is. A külföldi kollégák is sokat segítenek – hívja fel a figyelmet, példaként említve Horvátországot, ahová szinte hazajárnak. Gellér több horvát centrumban részt vett a szívritmuszavarok katéteres terápiájának elterjesztésében, aminek hála kiváló kapcsolatot sikerült kialakítania az ottani kollégákkal.
S éppen ennek a horvát kapcsolatrendszernek köszönhetően sajátították el Gellérék a cikk elején említett speciális műtéti eljárást is, amit az ottani munkatársa, Ante Anić doktor Amerikában ismert meg. A technikát egyébként nyáron kezdték alkalmazni a városmajori klinikán, mostanáig körülbelül harminc pácienst műtöttek meg így. Az eredmények pedig reménykeltők, olyan betegeknél is, akiknek ez már a második vagy harmadik kardiológiai beavatkozásuk volt. „Bizakodók vagyunk, reméljük, hogy a sorozat folytatódni fog, a páciensek pedig még inkább profitálnak majd belőle” – teszi hozzá. Kiemeli: az állam is kiveszi ebből a részét, mert nagy dolog, hogy a társadalombiztosítás második beavatkozásként finanszírozza a műtétet.
Sok minden szorul átalakításra
Az egészségügy nyáron bejelentett, a múlt héten a parlamentben éjszakába nyúlóan tárgyalt átalakítását célzó törvényjavaslat kapcsán Gellér elmondja, bár teljes egészében nem ismeri a csomag tartalmát, az, hogy hozzá szeretnének nyúlni a rendszerhez, mindenképpen pozitív. „Az egészségügy bonyolult, sok területet felölelő ágazat, ahol sok dolog jól, sok pedig kevésbé jól működik” – mondja. A jól működőre példát is említ a saját területéről: „míg szinte az összes nyugat-európai országban akár egy évet is várni kell a ritmuszavarok katéteres terápiájára, addig Magyarországon a várólista mindössze három hónapos”. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy mindenki másik szegletére lát rá az egészségügynek, és úgy véli, bőven akad, ami átalakításra szorul. Példaként a finanszírozást említi, úgy látja, az egészségügy sok területen rosszul finanszírozott, ezen változtatni kellene. Úgy véli, differenciálni szükséges a különböző szakterületen működő orvosok teljesítménye szerint, vagyis a többletteljesítményt honorálni kellene. Arra a felvetésünkre, hogy a Takács-csomag egyik fontos eleme a teljesítménybérezés bevezetése, kifejti: míg a szakpolitika százalék alapján határozza meg a teljesítményt, a minőséget jellemző paraméterrendszert is ki kellene dolgozni és alkalmazni.
Sikerült évtizedeken keresztül rendkívüli számokat produkálnunk a kardiológiában”
Náluk valóban van minőség, és a professzor sosem mulasztja el ezért megdicsérni a csapatot. A mostani műtét után különösen elégedett, boldogan választja le kézfejéről a gumikesztyűt és csatolja le a galaxisos mintájú ólomköpenyt. „Ezt is megcsináltuk” – mondja, és széles mosollyal gratulál a munkatársaknak. Nincs sok idő az ünneplésre, a beteg már ébredezik is, tolják be a következőt. Életmentés futószalagon. Nem fér a fejembe, mikor jut ideje Gellér Lászlónak arra, hogy levegőt vegyen. Pedig nemcsak a műtő az élete: a szikét félretéve gyakran a kormányrudat veszi kézbe, ugyanis versenyszerűen, csapattal vitorlázik. Ráadásul nem is akárhogyan, tavaly felállhattak a dobogó harmadik fokára az összevont cirkáló országos bajnokságon, de voltak már elsők és másodikak is a Fehér Szalagon. „Igyekszünk jól teljesíteni” – hadarja, de többre már nincs idő, újabb beteg várja a műtőasztalon.
Gellér László
1971-ben született; magyar kardiológus, osztályvezető, egyetemi tanár, tanszékvezető-helyettes. 1994 óta a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján dolgozik. Egyetemi tanársegédként kezdte, 2012 óta osztályvezető, egyetemi docens, tanszékvezető-helyettes és a klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetője. 2012-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatási ösztöndíját, 2016-ban Bolyai-plakettet vehetett át, 2017-ben pedig a Semmelweis Egyetem kiváló oktatói díjával tüntették ki.
1971-ben született; magyar kardiológus, osztályvezető, egyetemi tanár, tanszékvezető-helyettes. 1994 óta a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján dolgozik. Egyetemi tanársegédként kezdte, 2012 óta osztályvezető, egyetemi docens, tanszékvezető-helyettes és a klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetője. 2012-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatási ösztöndíját, 2016-ban Bolyai-plakettet vehetett át, 2017-ben pedig a Semmelweis Egyetem kiváló oktatói díjával tüntették ki.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
„Belgium külügyminisztere nem kevesebbet kezdeményez, mint hogy Magyarországot zárják ki az EU-s döntéshozatali folyamatokból” – emlékeztetett a külgazdasági és külügyminiszter.
p
0
1
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 28 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szívesség
2022. december 04. 21:02
Nem rossz cikkecske, azonban a Doktor úr nem annyira docens, mint inkább professzor.
A pitvar fibrilláció nem egy halálos betegség. Ha elég sokáig él valaki , előbb - utóbb pitvar fibrillálni fog.
Sajnos az első elektromos katéteres beavatkozás után többre is szükség lehet. Kár, hogy nem közölték le, hogy milyen hosszútávon oldja meg a problémát.