A kitalált válság

2022. február 09. 13:20

Rögeszmés mániákusok, küldetéses ngó-k és fontosságukat kereső hivatalnokok győzték meg a Nyugat közvéleményét, hogy a gyermekvállalás árt a bolygónak. Érvelésük alapja évtizedek óta egy 1968-as tanulmány, amelyről ma már tudjuk, hogy súlyos tévedés. Van-e visszaút?

2022. február 09. 13:20
Böszörményi-Nagy Gergely
Böszörményi-Nagy Gergely

A konformista világkép egyik meghatározó sarokköve, a túlnépesedő ember mítosza egyre inkább a tények és trendek ostroma alatt áll. Ezeken a hasábokon is recenzáltam Darrell Bricker és John Ibbitson kanadai szerző­páros Az üres bolygó című elemzését, mely bemutatja, hogy hamarosan nem túl sokan, hanem túl kevesen leszünk a Homo sapiens fennmaradásához, miután „három évtized múlva a globális népesség csökkenni kezd, és a hanyatlás soha nem ér majd véget”. A ma ismert dinamikák alapján ugyanis „a globális népesség 9 milliárd körül tetőzik valamikor 2040 és 2060 között”, így „az évszázad végére jó eséllyel visszatérünk majd ahhoz a számhoz, ahol most vagyunk”.

A progresszió által újonnan legitimált eszközöket sokszor éppen a szélsőjobboldal ültette gyakorlatba”

A civilizációt, sőt az egész bolygót pusztulásba taszító népességrobbanás elmélete természetesen nem új, Thomas Malthus már 1798-ban arról értekezett, hogy a gazdasági és kulturális stabilitást az elszabaduló termékenység döntheti romba. Annak azonban, hogy a 21. század elejére az Y és a Z generáció fiatal felnőttjeinek egész légiója vallja öntudatosan, miszerint a gyermekvállalás erkölcsileg megkérdőjelezhető, valójában egy huszadik századi könyv az eredője.

Fotó: Brain Bar
Fotó: Brain Bar
Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!