Ami túlmutat rajtunk

A szomszédban néhány évvel ezelőtt kivágtak két csertölgyet. A tulajdonos barátnője azzal indokolta a döntést, hogy a fákról lehulló levelek ősszel „teleszemetelik” a teraszt, ami őt roppant módon dühíti. A két fát annak rendje és módja szerint kivágták, a faanyagot minden jel szerint stikában eladták, majd kisvártatva el is költöztek. A fák hűlt helyét azóta mindennap látom.

Sokszor jut eszembe, hogy egy hatvan-hetven évig nődö­gélő fát néhány perc alatt ki lehet vágni. Vagy legfeljebb néhány óra alatt, ha szakszerűen, a lombkorona csúcsától lefelé haladva „bontják le” a fát. Van az a közhely, mely szerint rombolni jóval egyszerűbb, mint építeni. Vagy másképp megfogalmazva: létrehozni, megépíteni, megformálni, teremteni jóval nehezebb, mint elpusztítani valamit. Sok évtized csendes növényi munkáját az ostobaság és az önzés mély világa percek alatt teheti semmissé.

Talán épp egyszerűsége miatt olyan népszerű elfoglaltság a pusztítás és a rombolás sokaknak. Napokig tartana felsorolni, hogy életem elmúlt négy és fél évtizedében mi mindent láttam eltűnni, megsemmisülni vagy egyszerűen csak tönkremenni. A közvetlen környezetem drasztikus és végleges felszámolásának elemeit is órákig tudnám sorolni. Felszínesen szemlélve mindez sok esetben nem is tűnik rombolásnak.