Március 23-án előre hozott választást tartanak Izraelben – két éven belül negyedszer. A fő törésvonalat már nem a jobb–bal szembenállás képezi, hanem Benjamin Netanjahu miniszterelnök személye. Másfél évtizednyi regnálása kerül mérlegre, a tét a megosztott társadalom egyesítése.
2021. március 17. 12:43
p
0
1
0
Mentés
Surjányi Fanni írása a Mandiner hetilapban.
2019 áprilisa óta egyik legnagyobb belpolitikai válságát éli Izrael. Ennek legutóbbi felvonásaként 2020. december 23-án megpecsételődött a jobboldali Egyesülés (Likud) és a centrista Kék és Fehér (Kahol Lavan) párt folyamatos válságban lévő koalíciójának sorsa azzal, hogy a parlament leszavazta a 2020–2021-es költségvetést. Az új választást március 23-ára írták ki.
Nekifutás sokadszorra
A választási törvény értelmében a választópolgárok a pártok önállóan vagy közösen állított országos listáira szavaznak. Az előző három alkalommal hol az Egyesülés, hol a Kék és Fehér szerezte a legtöbb szavazatot csekély különbséggel, 2019 áprilisában pedig holtverseny alakult ki. A kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumot egyiknek sem sikerült kialkudnia a koalíciós egyeztetések során, amelyeken vízválasztónak bizonyult a vallásos pártok bevonásának, a Jordán völgye annektálásának, illetve Benjamin Netanjahu miniszterelnök személyének a kérdése. A 2020. március 2-án megrendezett választást követő koalíciós tárgyalásokat a koronavírus szülte válsághelyzet katalizálta, és felállt a két fő vetélytárs törékeny egységkormánya.
Az Egyesülést vezető Benjamin Netanjahu, aki 1996 és 1999 között, majd 2009 óta kormányfő, valamint a Kék és Fehér élén álló volt vezérkari főnök, Beni Ganc miniszterelnöki rotációról állapodott meg. Ennek értelmében a terminus első felében Netanjahu, 2021 novemberétől vagy a közös kormányzat megbukásától Ganc töltötte volna be a tisztséget. Ez utóbbi esetében egyetlen kivételt állapítottak meg: ha a költségvetés miatt bomlik fel a kabinet. Így a jelen helyzet Netanjahu furfangosságának eredménye is lehet: a miniszterelnök állítólag megakadályozta, hogy kormányzata december második feléig büdzsétervezetet készítsen.
A politika nyíltan Netanjahut pártolókra, illetve ellenzőkre oszlik”
A kampány valójában még a választás december végi kiírása előtt megindult azzal, hogy Gideon Szaár kilépett az Egyesülésből, és Új Remény néven új jobboldali párttal árnyalta az amúgy is színes palettát. Szaár korábban kikötötte, hogy pártja semmilyen szín alatt nem lép koalícióra a Netanjahu vezette formációval – majd elválik, hogy sikerül-e ehhez tartania magát. Pártjával mindenesetre meghatározza az idei választás dinamikáját. Az előző három előre hozott választás alkalmával ugyanis Netanjahu a nála sokkal homályosabb politikát és értékrendet képviselő Ganccal állt szemben, Szaár viszont hasonló értékekért küzd, mint Netanjahu, sőt például a Jordán-völgyi telepek annektálása kapcsán jobbról előzi a miniszterelnököt.
Zelenszkijtől Babišig Kelet- és Közép-Európa számos országában próbálkozott már a politikai elit leváltásával a gazdasági vagy kulturális elitből érkező vadonatúj szereplő. Kohán Mátyás írása.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Korábbi lapjánál Dezső András elsőként írt egy Magyar Péterről szóló orvosi jelentésről, azóta az újságíró a Telexhez igazolt, a lap pedig hallgat a Magyar-ügy új fejleményéről, nem tudni, hogy miért.