Abortusz és modern tudás

Miközben a világ az amerikai elnökválasztásra figyel, én fél szemmel olvasom a demokráciát elitista alapokról „féltő” Timothy Snydertől A szabadság felszámolásában, hogy a jobboldal folyamatosan ellenségképeket gyárt magának, az elképzelt fenyegetéseket felnagyítja, és ellenük hadakozik nap mint nap. Olvasom azt is a hazai balliberális sajtóban: a „meleg az új migráns”, a kormány legújabb kommunikációs trükkje, és hogy a Fidesz-közeli holdudvar – így például az Alapjogokért Központ is – a semmiből repült rá a témára. Mintha nem a homoszexuális-propaganda és a genderagymosás folyna a csapból is már hosszú-hosszú évek óta!

Mondhatjuk persze, hogy az összeesküvéselmélet-gyártással vádolt jobboldal nem teóriák foglya, hanem a baloldal ez irányú gyakorlataival szembesül folyamatosan. Szóval az összeesküvés-elméletek nem valósak – a gyakorlatok annál inkább. Mondhatjuk ezt, és mondjuk is! Nézzünk ehhez egy újabb példát és mindazt, ami mögötte van. Két héttel ezelőtt a lengyel alkotmánybíróság szigorította az abortuszszabályozást. A döntésre reagáló „spontán demonstrációk” rövid időn belül – az 1968-as forgatókönyveket és Saul Alinsky receptjeit követő amerikai Black Lives Matter nyomdokain haladva – vandál erőszakba fordultak át: istentiszteletek megzavarása, a hívek abuzálása, papok megverése, templomok megrongálása szerepelt az étlapon.

Az ügy kapcsán megkezdődött nemcsak a lengyel, de az európai közvélemény hiszterizálása is, felmutatván – elnézést a súlyos hasonlatért – a véres kardot: lám, megmondták jó előre, hogy a Varsóban uralkodó rezsim fasiszta, és most itt az újabb, végleges bizonyíték, egy fontos emberi jog lábbal tiprása. Mielőtt bárki azt hinné, hogy itt valóban emberi jogi vitáról van szó – ahogy próbálják beállítani a homoszexuá­lis-propaganda esetében is –, rögzítsük gyorsan: nem, nem arról van szó. Ahogy az előbb említett másik esetben, itt is sokkal mélyebb kérdés lappang, melyet „az egész” helyett a jogtechnikai részekre fókuszálással igyekeznek elfedni. Ahogy a genderes mesekönyveknél sem az a lényeg, hogy ki viszonyul anti- vagy szimpátiával a homoszexuálishoz, hanem hogy üdvös-e, ha a homoszexualitást egyféle trendi életmódszabadságként reklámozzák, úgy a lengyel abortuszszabályozás kapcsán kirobbant vita sem az egyedi ügyről, hanem az általános képletről szól: morális szempontból igazolható-e a magzati élet elvétele mint „abszolút jó” (és így szembeállítható vele annak ellenzése mint „abszolút rossz”)?