1989-et a csodák évének nevezték a politikai újságírásban, jelezve, hogy a rendszerváltás éve valami nagyszerű, ugyanakkor váratlan lehetőséggel teli esztendő volt. Majd következett 1990, amelyet ma már joggal nevezhetünk a demográfiai robbanás évének. No nem azért, mert sokkal több gyerek született volna, hanem mert azóta – harmincévnyi kellő empirikus adattal alátámasztva – nagyon sok ember életrajza kezdődik 1990-nel. Mintha előtte nem is léteztek volna se fizikai, se karrierértelemben.
Harmincéves egyetemi – részben vezetői – tapasztalatok birtokában sok hivatalos életrajzot láttam, amely vagy 1990-nel kezdődött, vagy ha nem, akkor a korábbi évek eseményeit átírták az 1990 utáni nyelvezetben. Ha valaki pártfőiskolát végzett, azt az új nyelven politikatudományi diplomának írták be az életrajzba. A régi kisdoktori címet ma PhD fokozattal egyenértékűnek állítják be. A kommunista időszak alatti rövidebb vagy hosszabb külföldi tanulmányutakat – még a Fulbright előtti időkről beszélek – kizárólag a mai nemzetköziesedés fogalmi hálójában értelmezik. Holott. Vagy amikor – ez már az 1990-es éveket is magában foglalja – valakinek megadatott valamilyen konstrukcióban külföldön eltölteni egy-egy évet, könnyed szóval lemucsaizza az itthon élőket, pedig társadalomtudósként a tizenkettő egy tucat amerikai mezőgazdasági főiskolán váltotta meg a világot, nem a Harvardon. A kelet-európai sznobizmus egyik esete. Sok-sok csúsztatás vagy egyszerű hazugságok csodálatos tárháza nagyon sok posztkommunista életrajz. Módszertanilag a jövő történészeinek elég lesz átnézni őket. S kiegészíteni azzal, ami kimaradt belőlük.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
A Tett és Védelem Alapítvány feljelentés tesz az ügyben.
A lengyel miniszterelnök kritizálta lapunkat, amire Szalai Zoltán lapigazgató reagált.
A rúd elementáris erővel zuhant a közönség soraiba.
Új mozgósítási törvény lép életbe, aki teheti elmenekül, aki nem, az bujkál.
