Spengler történelmi körforgásról szóló tételét kevés figura erősíti meg jobban a modern világban, mint a négy éve megboldogult Türkmének Atyja. Az ezredforduló évtizedeit hatalomban töltő Szaparmurat Nijazov ókori önkényuralkodók nyomába lépett megannyi intézkedésével.
A hithű kommunistából lokális kényúrrá felfejlődött
Disznófejű Nagyúr önkezűleg írt spirituális könyvét kötelező olvasmánnyá tette népe számára; családjáról, saját magáról naptári hónapokat és napokat nevezett el - nem beszélve a dicsőségére felállított, mindig a nap felé forduló aranyszoborról. Dániel próféta óta tudjuk azonban, hogy az aranyszobrok ingatag agyaglábakon állnak: négy évvel a mindenható atya halála után
elbontják a szobrot, és ezzel a türkmének legalább egy szelettel többet láthatnak a szabad égből.