Például tudják-e, hogy irtózatosan kibasztak a mi generációnkkal (is)? Hol az európai színvonal? Mi van a tanulás, a tudás, az igyekezet elismerésével? Tudják-e, hogy miért küzd az ország a saját szarában állva derékig, mikor állítólag a környék éltanulói voltunk? Miért nincs pénz, és még sok minden, ami állítólag lehetne? Miért nem úgy történik végül soha semmi, ahogy ígérik? Miért a gerinctelenek és a hozzá nem értők vannak fontos pozíciókban? Miért érzi úgy az ember, hogy valójában mindenki azt csinál, amit akar, az elvek és szabályok úgyis mindig az erősebbnek/pofátlanabbnak adnak igazat? És azt tudják-e, hogy mindezek ellenére ez még mindig egy élhető ország, nem az az infernó, aminek nap, mint nap lefestik?
És azt tudják-e, hogy a fentiek például azért vannak, mert nevezett generáció meg tudta teremteni a szabadságot, de működtetni már képtelen. Láthatólag még mindig nem értik, hogy működik az a világ, ahol nem a Központi Bizottság diktál, hanem a morál, az ésszerűség, a versenyszellem, meg a többi magasztos fogalom. Amik nem felülről jönnek, hanem belülről, és olyan egyszerű dolgokban kellene megmutatkozniuk, mint az egyenlő esélyek, a tisztességes munka, karrier és lakhatás lehetősége, a mások dolgába bele nem pofázás, az elvek, vallás, származás, a más vélemény tiszteletben tartása, szolidaritás, szorgalom, rugalmasság, satöbbi, satöbbi.”