Gyurcsány a Charta rendezvényén

Azt hittem, felháborító dolgokat fog mondani Gyurcsány, de nem tett ilyet. Egyszerűen unalmas volt.

Az volt a meglepő, hogy nem volt meglepő.
Fáradt, enervált, unalmas volt.
Már egy jó kis orbánozás sem hozza vissza a régi tüzet.
Nem is értem, mi értelme volt az egésznek?

Belekezdett ugyan a Patás ördög dumájába, de harmat gyenge volt. Kifújt a Böszme láz, nyoma sem volt a nagy "államférfi" sziporáinak.

Bennem az erősitette meg ,hogy egy pszihopata, beteg ember. A valóság már egyáltalán nem létezik a számára. Igy mondhatott ilyet, hogy " a Gyurcsány kormány az utóbbi fél évezred legjobb kormánya volt." Az számomra közömbös, hogy valamennyi Zorbánozását a nyuggerek megtapsolták. Hitler fénykorában százezres tömegeket képes volt lelkesiteni. Miért? Mert egy valamit ad, az arra fogékony hallgatóságnak.
Összefogja Öket, a közös vak gyülöletben.
Egyszerű a választ, elfogadni:
" Zorbán a patás, az oka mindennek." Egy emeszpés nyugdijasnak , akinek már nincs semmi célja, az- hogy egy brancshoz tartozhat, (baloldali) a közös gyülöletben, már elég, többet már nem várhat az élettől.

Szánalmas volt az egész produkció.
Egy bűverejét vesztett hipnotizőr és elhülyült közönsége. Azok, szegények, nem is nagyon értették, csak gépiesen tapsoltak a jól ismert hívószavakra.
Hiába, meg kellett szolgálni azt az ezerforintos CBA-utalványt.

Nekem erről a produkcióról Pelevin Számok c. regénye maffiozóhősének mottója jutott eszembe - különösen a cédé-eladós részről: "Átbaszlak, megöllek eláslak... kiáslak és megin' átbaszlak."

"Most mindegy, hogy hogy áll az ország, ez az út, ezen végig kell menni."

Köszönjük, a megszólaltatott bácsi éleslátása felvidámított.

Az a baj, hogy neki is van egy voksa.
Ami ugyanannyit ér, mint mondjuk Vízy E. Szilveszteré.