Nagy András szemmel tart (nyitóképen Istvánffy igazgat)
A Negyedik Köztársaság játékos programokkal indult, de egyre inkább beleszóltok az aktuálpolitikába: konkrétan ajánljátok a kedvelőiteknek, hogy a Fideszre, az LMP-re vagy a Civil Mozgalomra szavazzanak.
Istvánffy: A kezdetektől fogva politizáltunk, onnan kezdve, hogy Negyedik Köztársaságnak nevezzük magunkat. Ez nem pártpolitika, de állásfoglalás azzal kapcsolatban, ami ebben az országban történik. Sose akartunk egy kedves, ártatlan civil szervezet képében tetszelegni, amely becsukja a szemét és nem foglal állást a társadalom állapotáról. Most azt mondtuk, hogy 2010 nem a valódi változás éve, de ha már szavaznak, szavazzanak egy ellenzéki pártra, és ezért ajánlottuk ezt a hármat. Fontosnak tartottuk, hogy a Jobbikhoz behúzzuk a határt. Akik részt vesznek az akcióinkban, jellemzően gimnazisták és egyetemisták, azokban látszik egy erős nemzedéki düh, lázadó kedv, főleg amiatt, ami az utóbbi négy évben történt.
Mi történt az utóbbi négy évben?
Istvánffy: Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ország vezetősége minimális szinten sem dolgozik a közért. Korábban is volt korrupció, végtelen mennyiségű cinizmus és technikai politizálás, de ilyen szinten nem köpték pofán a közakaratot, mint ami az utóbbi négy évben zajlott. A mi résztvevőink egyébként nem azok, akik a Jobbik vagy Toroczkaiék rendezvényeire járnak...
Biztos, hogy nincs átfedés a fiatalok között?
Istvánffy: A legfiatalabbak között van átfedés: a lelkes 16 évesek körében, akik most értelemszerűen nem lesznek Jobbik-szavazók. Ahogy nő az életkor, úgy távolodik el egymástól a két dolog. Mi, akik elindítottuk a 4K!-t, pár éve diplomáztunk, az ezredforduló körül voltunk tizenévesek, és az az idő nagyon más volt. A mi korosztályunk lázadása nem az egész rendszer ellen irányult, szemben a mai fiatalok egy részének nézeteivel. A rendszerváltás körül születettekben van egy generációs érzés: ők nem tudnak azonosulni azzal, ami most folyik az országban. Az ezredforduló idején még lehetett hinni, még a rendszeren belül ment a csata. 2002-ben a fiatalok energiái is a két oldal közötti küzdelemben találtak csatornát. Én akkor szavaztam először...
Elárulod, hogy kire?
Istvánffy: Én személy szerint a Fideszre, de van közöttünk olyan, aki akkor az SZDSZ-re vagy a MIÉP-re szavazott. Ezen már mind túlléptünk. A 4K-nak az az egyik értéke, hogy minden oldalról tömörített össze kiábrándultakat.
Kiábrándultságról beszélsz, de a Fideszt, az LMP-t és a Civil Mozgalmat ajánljátok a kedvelőiteknek. Miért őket, és a többieket miért nem?
Nagy: Nyilván összeköti őket, hogy mind ellenzéki erők. Az MSZP-t és az SZDSZ-t, hát, SZDSZ, hol van az már (legyint)... nyilvánvalóan azért nem ajánljuk, mert látszik, hogy mi történt itt az elmúlt nyolc évben. Az MDF azért esett ki a támogathatók közül, mert az ámokfutás, amit az elmúlt hónapokban végeztek, és persze a kormánnyal való többszöri együttszavazásuk nem teszi őket igazán ellenzéki erővé
Istvánffy: Pláne, hogy az SZDSZ-szel indulnak együtt.
Ma már alig esik szó a közéletben a liberálisokról, szerintetek hova tűnt az SZDSZ?
Istvánffy: Mint pártformáció, nyilván felszívódott, de az SZDSZ-hez köthető kulturális hegemónia nem tűnt el. Mi többek között azon is dolgozunk a 4K-ban, hogy ezt hogyan haladjuk meg, hogy miként lehessünk teljes természetességgel otthon az országban. A hiteltelen nemzeti giccset és a kozmopolita liberalizmust sem szeretjük.
A régi keretek meghaladásáról írtok a január elsejével keltezett, nagyívű manifesztumotokban, aminek a fő üzenete: a 4K szabad, közösségi és patrióta.
Nagy: A patriotizmus egy lényeges kérdés: hogyan lehet meghatározni a hazánkhoz fűződő egészséges viszonyt úgy, hogy az ne csússzon át a nemzeti giccsbe.
Istvánffy: Az akcióink egy része is a gyakorlati patriotizmusról szólt...
Utcai párnacsata hazaszeretetből?
Istvánffy: Az a kérdés, hogy tudsz otthon lenni abban a világban, amiben élsz. Hiteles és élő viszonyt kell kialakítanod az országoddal, a városoddal, és ilyen értelemben a párnacsata is erről szól, bármennyire profán is ez a példa.