A szabadság nem értékes a magyar államnak

2009. október 23. 10:42

Három évvel a „sajnálatos őszi események” és pár nappal az elsőfokú ítélet megszületése után találkoztunk a Kruchina-fivérekkel, akik a zavargások idején elkövetett rendőrségi és igazságszolgáltatási visszásságok legismertebb alanyai voltak. Súlyosan bántalmazták és őrizetbe vették őket, majd házi őrizetre, később lakhelyelhagyási tilalomra ítélte őket a bíróság, de végül minden bűnvádi eljárást megszüntettek ellenük. Az idők változnak, idén ősszel már a kártérítési ügyük jutott el az elsőfokú ítéletig.

2009. október 23. 10:42
Mandiner: - Egyiküknek 400 ezer, másikuknak 437 ezer forintos kártérítést ítéltek meg, mi volt a különbség oka? Egy pofonnal többet kapott a rendőröktől?

Kruchina Károly: - Egy fél jegy ára volt a különbség, ugyanis volt egy retúr repülőjegyem Ciprusra, ahol dolgoztam, és ahová az elzárás miatt nem tudtam elutazni. Érdekes, hogy a büntetőeljárás ügyvédi munkadíjára 0 forintot ítélt meg a bírónő…

M: - Elégedettek az elsőfokú ítélettel?

Kruchina Vince: - Ahhoz képest, hogy a magyar állam nevében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium peren kívül száz-százezer forintot ajánlott, igen. A perben kilencmillió nem vagyoni és egymillió forint vagyoni kártérítést követeltünk. Ez lehet, hogy soknak tűnik, de tudomásul kell venni, hogy ma egy olyan világban élünk, ahol a mi felfogásunkkal ellentétben a pénz az értékmérő. Magyarországon ma az a gyakorlat, hogy a jogtalanul fogvatartott állampolgárok százezer forintot érnek, míg a BKV és MÁV felsővezetők és a szocialisták korrupt barátai pszeudó állásokért százmilliókat kapnak.
 
Az volt a célunk, hogy világossá tegyük: a magyar állam szemében mekkora súlya van az alapvető emberi jogok korlátozásának. Visszatérve az eredeti kérdéshez, cinikusan hozzátehetjük: az ítélet alapján legalább a bíróságnak négyszer annyit ért a jogtalan kényszerintézkedések kártalanítása, mint az államnak, de az is világosan kitűnik a szóbeli indokolásból, valamint a megítélt csekély összegből, hogy a bíróság sem értékeli kellőképpen az állampolgárokat és szabadságjogokat. Természetesen ez nem csak ránk vonatkozik, számtalan olyan példa van, ahol az állam a szerencsétlen, igazságtalanul elítélt cigány polgártársainknak is legalább hasonló mértékben vagy még súlyosabban korlátozta a szabadságát, mégis a bíróságok nevetségesnek tűnő összegeket ítéltek meg. Úgy tűnik, a magyar igazságszolgáltatás két évtizeddel a rendszerváltás után sem tudja értékelni a „szabadságot”. 

Kruchina Károly: - Ezen nem is lehet különösebben csodálkozni, hiszen a bírák jelentős része még a szocializmusban kapta kinevezését és kezdett dolgozni, vagyis egy olyan korszakban, ahol legfeljebb látszatdemokrácia működött. Két évtized kevés a demokratikus gondolkodás elsajátításához. Ez egy hosszabb folyamat, amit kár volt visszavetni 2006-ban.

M.: - Az igazságtalanul elítélt cigányokhoz képest Önök viszonylag olcsón megúszták.

K.V.: -Amikor elvittek minket az utcáról, a szülők és az ügyvédek mindenhol érdeklődtek – az ő kitartásuk kellett ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljanak minket. Másnap, csütörtökön már voltak ügyvédeink, akik közelharcot vívtak azért, hogy egyáltalán beszélhessenek velünk. Pénteken volt a nyomozati tárgyalás, ahol 130 ítéletet hoztak egy nap alatt, futószalagon.

K.K.: -  2006. szeptember 22-én úgy hoztak meg az a közel 130 előzetes fogva tartást, hogy a törvény által előírt kirendelt ügyvédek meg sem jelentek. Nekünk szerencsénk volt, hogy az AP hírügynökségnek dolgozó újságíró-fotóriporterek tanúként igazoltak minket – így csak 13 napot kellett házi őrizetben töltenünk. A rendőrök vallomása sablonszöveg volt majd mindegyik ügyben: támadás érte őket kővel vagy sörösüveggel, az elfogáskor pedig ellenállást tanúsított a vádlott, ezért azt meg kellett törni és sajnos közben sérülések keletkeznek. Ez volt az un. „bosszú éjszakája”, amikor nem volt rendzavarás, mégis nagyon sok „utcai járókelőt” gyűjtöttek be el a felheccelt rendőrök. Ördögi forgatókönyv pörgött abban a két hónapban. Az MTV székházát nem védték meg, pedig az valóban dolguk lett volna, ellenben pár nappal később és október 23-án embervadászatot tartottak Pesten.
Első fokon többek között egy exrendőr nyomozati bíró döntött az előzetes letartóztatásokról, másodfokon azonban a bírósági tanácsok az elsőfokú döntések 97 százalékát megváltoztatva megszüntették az előzetes letartóztatásokat. Az egyik ilyen korrigáló másodfokú tanácsot, a Takács Jolán-Szívós Mária-Szolnoki János bizottságot a Fővárosi Bíróság elnöke az események után minden ok nélkül szétszedte…

M.: - A szeptemberi és októberi események között látnak valami különbséget?

K.V.: Szeptemberrel ellentétben a rendőrség új és egyben alattomosabb módszert választott az október 23-ai megemlékezésen résztvevő állampolgárok megregulázására. Míg szeptemberben szinte minden elvert és előállított járókelő ellen eljárás indult, addig októberben alig emeltek vádat a megemlékezőkkel szemben, viszont sokkal brutálisabban verték meg őket az utcán.  Ennek oka igen egyszerű volt, amennyiben előállítás történik, akkor jegyzőkönyv és egyéb okirat is keletkezik az eljárás során, melynek következtében az előállítókat azonosítani lehet. Amennyiben az eljárás során súlyos törvénytelenség történik, a rendőrök a jegyzőkönyv alapján azonosíthatóak, így velük szemben a nyomozó ügyészség eljárást kezdeményezhet. Az viszont közös, hogy mind szeptemberben, mind októberben a rendőrök a jogszabályokkal szembe menetelve azonosíthatatlan egyenruhában és maszkokban súlyosan bántalmazták a megemlékezőket. A rendőröknek sikerült biztosítaniuk a tökéletes anonimitást, szinte senkit sem lehetett beazonosítani a bántalmazásokat követően. 

K.K.: A 2006. október 23-án, az Astoriánál tartott Fidesz megemlékezés után történtek minden képzeletet felülmúltak, és úgy emlékezünk rá, mint újkori demokráciánk legszomorúbb napjára. Akkor nem voltak szégyenlősek, késő délután hozzávetőleg 200.000 békés megemlékezőt oszlattak fel maszkban, azonosítószám nélkül, vízágyúkkal, könnygázgránátvetőkkel, lovasrohammal. Köztük egy ellenzéki országgyűlési képviselőt, Révész Máriuszt verték eszméletlenre. Érdemes hangsúlyozni, a rendőrség dolga a demonstráció és a megemlékezők biztosítása lett volna. Fodor Márk, az Amnesty International volt igazgatója szerint arra nem lehet felkészülni, hogy a rendőrség legyen a fő veszélyforrás. Magyarország miniszterelnöke még aznap úgy nyilatkozott, hogy büszke a rendőrség munkájára és kitüntetést érdemelnek az október 23-i teljesítményükért.

M.: - Valószínűleg jól emlékeznek az első éjszakára.

K.K.: - Nagyon sok fiatalt vittek be, például Mendozát, a perui négygyermekes családapát, vagy a két gyönyörű szőke leányzót, Líviát és Laurát. Az Akácfa utcai Alcatraz nevű szórakozóhely kidobójának például véget ért a munkaideje, kiment az utcára, s már tették is be a rabomobilba. A X. kerületi kapitányságon maszkos rendőrök megbilincselt, vérző fejű embereket ütlegeltek, volt, akiket a földön rugdostak. Minden kapitányság be van kamerázva, de ezek a felvételek soha nem kerültek elő.

M.: - Milyen volt a házi őrizet?

K.V.: - Egy nap két-háromszor jöttek ellenőrizni. Volt, hogy hajnali kettőkor is megjelentek, pedig elvileg este tíz és reggel hat között nem lehetne, de az őrizethez képest még így is nyilván felüdülés volt.

K.K.: - A házi őrizet letelte után megpróbáltuk a nyilvánosság erejét használni, nyomást gyakorolni a politikára és az igazságszolgáltatásra. Úgy éreztük, valahol meg kell húzni a határt, eddig és ne tovább! Az én generációm előtte nem találkozott felülről vezényelt karhatalmi erőszakkal, számunkra elképzelhetetlen volt, hogy pusztán azért, mert valaki ellenzéki politikai szimpátiáját kinyilvánítja, komoly retorziók érhetik. Bíztunk benne, hogy amekkora részben rajtunk múlik, a nyilvánosságot a saját és még sok százak és ezrek igaza mellé tudjuk állítani, hogy 16 évvel a rendszerváltás után ne játszunk újra szocializmust.  

M.: - Mivel járt a többhónapos elzárás és korlátozás?

K.V.: - .: - Elvesztettem munkámat és németországi ösztöndíjamat, de ma már dolgozom.

K.K.: - Számos kellemetlenség ért minket az elmúlt három évben, de néhány ügyben azért tisztábban lehet látni. Bolgár Györgyöt - saját bevallása szerint először - jogerősen helyreigazításra kötelezték a bennünket ért klubrádiós rágalmak után. Az egyik büntető tárgyalás után Cserni János büntető bíró szájából elhangzott két klasszikus gyanús mondat: „nyilvánvaló, hogy a rendőrtanúk hazudnak” és a „ha soha sem jelentik fel a rendőröket, akkor ötven év múlva is ugyanígy verni fogják önöket”. És ezt nem valamiféle illetéktelen, hanem a Fővárosi Bíróság bírája deklarálta. Varga Gergely a Fővárosi Főügyészség volt szóvivője fenyegette a tanúkat egy rendőrökkel szemben zajló büntetőügyben. Ezen fiatalember üzenete egybecseng a rendszer üzenetével: jobb ha kussoltok, erővel lenyomunk titeket. Ma - ugyan egy más ügy miatt -Varga Gergely előzetes letartóztatásban várja sorsának jobbrafordulását.

M.: - Rögtön ezután megindították a kártérítési pert. Hogyan alakult ez az eljárás?

K.V.: - Amikor minden büntetőeljárást megszüntettek, akkor adtuk be a keresetünket a magyar állammal szemben. Annak ellenére, hogy a Ptk. előírja, hogy ha valaki másnak kárt okoz, azért felelősséggel tartozik, a hatályos szabályozás szerint az állam kártalanítás iránti felelőssége a lakhelyelhagyási tilalomért nem áll fenn, csak az előzetes letartóztatásért, házi őrizetért és kényszergyógykezelésért. A magyar állam a perben elismerte a követelésünk jogalapját, de csak a 13 napos házi őrizetre vonatkozóan. Ügyvédünk és más jogászok egybehangzóan azt mondták, hogy itt egy kodifikációs, jogalkotási hiba van – mivel később került a törvénybe, így a lakhelyelhagyási tilalom rögzítésére nem került sor a kártalanításnál – de erre a bírói gyakorlat kiterjeszthetné az állam kártalanítási felelősségét, mivel a lakhelyelhagyási tilalom is a felsoroltakhoz hasonló, csak csekélyebb mértékű személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés. Világos persze az lenne, ha a hiányosságot a jogalkotó vagy az  Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával orvosolná.   

M.: - Fellebeznek az elsőfokú ítélet ellen?

K.V.: - Még nem kaptuk meg az írásbeli indoklást, de fellebbezni fogunk, mert összességében csalódás az ítélet, amellyel azt üzenik, az ártatlan egyszerű polgár emberi jogainak a lenullázása annyit ér, mint egy közepes céges buli …

M.: - A környezetükben hogyan reagáltak az ügyre?

K.V.: - Családunk, barátaink mellettünk álltak. Ugyanakkor sok emberben volt félelem, aminek érthető okai voltak, de Bibót szem előtt tartva valljuk: demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni.

K.K.: - Sokakkal  találkoztunk, akik nem fordítottak hátat a legalapvetőbb emberi  jogoknak és demokratikus normáknak. Balog Zoltán, az Országgyűlés Emberi jogi Bizottságának elnöke a végsőkig harcolt az áldozatok igazságáért, számtalan parlamenti bizottsági ülést hívott össze, tömegesen nyújtott be interpellációkat a 2006-os ügyekben. Számos ügyvéd és szervezet vállalta díjazás nélkül az áldozatok védelmét, többek között, Magyar István és Péter a Ne féljetek Alapítvány jogsegélyszolgálatának keretében, a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ, a Civil Jogász Bizottság és Gulyás Gergely. Sokat tettek az ügyért liberális újságírók, közszereplők is, úgy mint, Bodoky Tamás, Dénes Balázs és Schiffer András. A témában megjelent két könyv, egy az Index gondozásában Túlkapások címmel Bodoky Tamás tollából, egy pedig a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet gondozásában Kormos Valériától Embervadászat utasításra címmel. Készült továbbá két dokumentumfilm: a Pesty László által készített Megsebzett ünnep és a Gulyás János rendezte Civil jelentés. Az SZDSZ morális megsemmisülésében jelentős szerepe volt annak, hogy 2006 őszén a nem álltak ki a jogsérelmet elszenvedők mellett, sőt Gergényi Pétert „Pro Urbe Budapest” díjjal jutalmazták, Révész Máriusznak pedig cinikus gúnyolódás jutott osztályrészül azon parlamenti ülésen, melyen egy nappal a megveretése után bekötött fejjel jelent meg. Elgondolkodtató, hogy Magyarországon ellenzéki országgyűlési képviselőt több mint hatvan évvel ezelőtt, a bolsevik diktatúra elején vegzáltak fizikailag.
.
K.V.: Véleményem  szerint 2006 ősze volt a Rubicon Magyarországon. Előtte nem voltak ilyen erőszakosak a tüntetések, a rendőrség önbíráskodása pedig negatív normát mutatott az állampolgároknak.  Bárki mondhatja, ha nekik lehet így fellépni, akkor nekem miért ne szabadna. Gyurcsány Ferenc pedig azt érte el többek között akkori hatalomgyakorlásával, hogy Rákosi óta ő lett a leggyűlöltebb politikus Magyarországon.

K.K: 2006 ősze óta eltelt három év, de még mindig nem vette a fáradságot egyetlen szocialista és szabaddemokrata prominens politikus sem, hogy elnézést kérjen a megvertektől, hogy elnézést kérjen az erőszakot amúgy elutasító magyar társadalomtól a példátlan eszközök használatáért, demokratikus fejlődésünk megakasztásáért. Ez nagyon jól minősíti őket.
 Sólyom László köztársasági elnök Úr többször is világossá tette: a jogállamiság próbája lesz a 2006-os őszi események feldolgozása.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sunázó
2009. október 24. 11:23
Újabb adalék a baloldali értékekhez.
davkedav
2009. október 24. 10:57
"Az SZDSZ morális megsemmisülésében jelentős szerepe volt annak, hogy 2006 őszén a nem álltak ki a jogsérelmet elszenvedők mellett, sőt Gergényi Pétert „Pro Urbe Budapest” díjjal jutalmazták, Révész Máriusznak pedig cinikus gúnyolódás jutott osztályrészül azon parlamenti ülésen, melyen egy nappal a megveretése után bekötött fejjel jelent meg." És tényleg. Bár szemmel láthatóan ezt még mindig nem fogták fel. Egyébként Kuncze mit keres még mindig az Országgyűlésben? Fodor legalább már lemondott a mandátumáról.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik