A modern környezetvédelmi, elidegenedési és társadalmi problémák egyik gyökere szerinte az, hogy eltöröltük a lét nagy láncolatának régi elméletét, amely jól helyezte el az embert a világban, és nem tettünk a helyére semmit. A világegyetem alapvető összefüggésrendszere márpedig nem a verseny, hanem a kölcsönös függés. A siker modern jelentése a természet legyőzése, a korlátaink ledöntése. Ezzel szemben az agrárius gondolkodás elfogadja az adott világot isteni adományként, ezért nem hisz a korlátlan növekedésben. Ebből is következik lokális szemlélete, a kicsi, a helyi, az emberi lépték előnyben részesítése. Szerinte a modernitás válsága a racionalitás, valamint a »szükségletek és igények« válsága. (...)
Nézzük, hogy látja mindebből Wendell Berry a természet- és környezetvédelem ügyét (conservationist movement), a »zöld« gondolatot! Berry magát környezetvédő farmerként határozza meg, ám több problémája is van a zöld mozgalommal, melynek szemléletét hibásnak véli. Berry szerint a zöld mozgalom maga is az indusztrializmus következménye, és ebből fakadnak tévedései is. Természetesen annyiban az agrárius mozgalom is az indusztrializmus szülötte, hogy arra válaszul jött létre, de Berry itt nem erre gondol, hanem valószínűleg arra, hogy a környezetvédő mozgalom gondolkodása azonos az indusztrializmuséval (modernitáséval): a racionális észhez tartozik, és a nagyléptékű adminisztratív megoldások híve.
A zöld mozgalom tévedései pedig abban állnak, hogy túlságosan mozgalmi az az egy-ügyű; hogy rossz kormányzati-bürokrata-globális megoldást keres; hogy túlságosan az érintetlen természetre, a vadonra koncentrál, és nem látja, hogy a megművelt föld is védendő, hogy a vadon, a művelt táj és a város egymástól függenek; s hogy a természetre elsősorban kívülálló megfigyelőként, esztétikai élvezetforrásként tekint, ami a hétvégi kikapcsolódásra való. Mindezek következtében »a környezetvédő mozgalom nem változtatta meg a természethez való parazitikus viszonyunkat«. (...)