Koronavírus: miért térnek el a magyar adatok a nagy átlagoktól?

Miért foglalkozik egy nem szakmabeli ilyen intenzíven a témával?

A maszkkérdéssel azért foglalkoztam, mert már voltak előzetes ismereteim, részben a családom miatt – a családban van krónikus légúti beteg –; aztán annyi információt összegyűjtöttem, hogy

Hiszen sok helyzetben ellentmondásos információk jelennek meg a médiában, és saját magam is tisztán szeretnék látni. A maszkok ügyében a WHO olyan véleményt fogalmazott meg, amely a levegőminőségről szerzett előzetes ismereteimmel nem passzolt össze. Ez arra sarkallt, hogy kiderítsem, mi lehet a WHO ajánlása és azok álláspontja mögött, akik más véleményen vannak. Nem mindig értem a magyar stratégiát sem, bármennyire igyekszem megérteni. Ezért csinálok statisztikákat, nézek utána mélyebben a dolgoknak, és akkor már közzé is teszem, amire jutottam. 

Mire jutott a maszkviselés ügyében?

Fontos, hogy a vonatkozó posztomat elküldtem a tisztifőorvos hivatalának, ahonnan azt a választ kaptam, hogy amit írtam, az alá van támasztva. A fő információforrásaim tudományos tanulmányok voltak, amelyekre a netes cikkek hivatkoznak. Az a helyzet, hogy ugyanazon tanulmányok eredményeit értelmezik különféleképpen az intézmények, ugyanazokból a szövegekből jutnak ellentétes következtetésekre. Az összes tanulmány arra jut, hogy nem tudtak felfedezni érdemi hatást a maszkot hordó csoport és a nem hordó kontrollcsoport között. De minden tanulmány kihangsúlyozza, hogy azért nem jutnak egyértelmű eredményre, mert a minta kicsi, és mert a résztvevők annyira szabálytalanul hordják a maszkokat, hogy abból semmire nem lehet következtetni. Annál a kevés embernél viszont, aki állandó jelleggel és szabályosan hordja a maszkot, csökkenti a fertőzés kockázatát. Ők azonban olyan kevesen vannak, hogy nem lehet értelmezni az eredményeket rájuk alapozva. Szóval ez lehet a háttere a maszkkal kapcsolatos eltérő véleményeknek. A WHO az influenza-járványokra alapozva alakította ki maszkügyi álláspontját. Ott viszont nincsenek tömegével tünetmentes hordozók, mint a koronavírusnál, vagy ha vannak, nem fertőznek úgy, mint a koronavírus-hordozók. A lényeg, hogy

ami akadályozza a járvány terjedését a tünetmentes hordozók által. 

Ön hogy szabályozna?

Én a zárt terekben, boltokban, postán, gyógyszertárban, tömegközlekedési eszközökben kötelezővé tenném a maszkviselést. A társadalom pedig egy idő után megtanulná a helyes maszkhordást, és akkor nem lenne akkora a kockázat, amit a WHO mond, hogy az emberek nyúlkálnak a maszkhoz és saját magukat megfertőzik. A helyes maszkviselés nem egy ördöngös feladat, bárki képes megtanulni. 

Mi a helyzet a maszk fertőző mivoltával? Kidobjuk-e vagy sem?

Külön kell választani az egészségügyi dolgozót, aki betegek közt dolgozik és az egyszeri állampolgárt. Az egészségügyi dolgozónál az egyszer használatos maszkot tényleg el kell dobni, nincs kecmec. De a maszkot gyártani kell, nem terem magától, s a gazdag országokban is problémát jelent a védőfelszerelések utánpótlása. Amerikában és a Távol-Keleten igyekeznek megoldást találni a fertőtlenítésre az egészségügyben, UV-fénnyel. Az átlagemberek viszont nem betegek tömegei között hordják a maszkot, hanem rajtuk van a maszk naponta másfél órát, és nem tudjuk, találkozik-e vírusfertőzéssel vagy nem. Ha az illető szabályosan leveszi és biztonságos helyre teszi tárolni,

A tanulmányok szerint ugyanis a koronavírus a neki legkedvezőbb felületeken is elpusztul 72 óra alatt, s a maszk az nem épp a legkedvezőbb felület. Ez esetben pedig miért ne hordhatnánk többször is? A gondolat amúgy nem tőlem származik. Elküldtem a feltevéseimet a tisztifőorvos hivatalának, ahonnan azt a választ kaptam, hogy amit írok, alá van támasztva, ezért merem népszerűsíteni. Egyébként főleg az FFP2-es maszkokat szokták tesztelni, mivel az nyújtja a legjobb védelmet kellemetlenségek nélkül. Az FFP3-asban nehéz levegőt kapni. Egyes kísérletek keretében szennyezett városokban hordták hetekig a maszkokat, s utána letesztelték: nem csökkent a szűrési képességük. 

Mossuk-e a maszkunkat?

A mosás lecsökkenti a maszkok szűrési teljesítményét, de nem szünteti meg. Egy 95 százalékon szűrő FPP2-maszknak például 80 százalékra csökken a hatékonysága egy mosás után, ezért a mosás nem javasolt. Vannak amúgy mosható maszkok is.

Mik a várakozásai a járvánnyal kapcsolatban?

Fontos, hogy tisztában legyünk egy járvány várható halálozási mértékével, azaz hogy száz fertőzöttből hány ember hal meg. A fertőzöttek számát elosztva a halottak számával Európában a halálozás 9,13 százalék. Ez azonban nem az országok halálozási arányainak az átlaga, mert az 5,23 százalék. A két érték közötti különbség oka, hogy a járvány a legnagyobb népességű országokban a legsúlyosabb most (kivétel Németország), és az itteni elhunytak nagy száma felhúzza az arányszámot. Magyarországon kvázi átlagos a halálozási ráta, 10,3 százalék. Ahol nagyon magas a halálozási ráta, ott a fertőzöttek száma is magas, ott komoly járvány van. Ezzel szemben itthon nincs komoly járvány, mert

(1,23 százalékot). Azaz Magyarországon egy átlagos napon 360 ember hal meg (ez 2018-as adat), ehhez jön plusz 5 a járvány miatt, s ez nem jelent kilépést a természetes ingadozásból (a legtöbb napi haláleset eddig 17 volt). Belgiumban 2018-ban naponta átlagosan 303 ember halt meg, de a járvány kezdete óta naponta 80 ember hal meg pluszban koronavírusban (a legtöbb 496 haláleset volt egy nap). Ott komoly járvány van. Gyakorlatilag a pluszhalálozás egész Közép-Kelet-Európában nem lép a természetes ingadozás fölé. Belgiumban és a többi nyugat-európai országban már többen haltak meg, mint egy átlagos influenza-járványban. Errefelé még nem. 

Deák György

A tesztelések mértékéről mit gondol?

Talán megint mindenkinek igaza van. Magyarország a számok különleges együttállását mutatja, kis túlzással nincs még egy hasonló Európában.

ami azt mutatja, hogy hiába tesztelünk, mert akiket tesztelünk, azok nem betegek. Erre egy döntéshozó miért mondaná, hogy teszteljünk még? A WHO ajánlásai szerint amikor ennyire kevés pozitív esetet találunk, akkor nem érdemes az erőforrásokat és a pénzt tesztelésre fordítani. Eközben Szerbiában ezer teszttel 199 embert fertőzöttnek találnak, ami már arra sarkall, hogy többet teszteljenek. Csehországban is negyven embert találnak meg ezer teszttel, Lengyelországban 44-et, Szlovákiában 25-öt. Ezekben az országokban nagyon alacsony a halálozási ráta, 1-4 százalék között mozog, nálunk viszont 10 százalék, tehát valami mégsem stimmel. Talán lehet olyan magyarázat, hogy valamiért nem találjuk meg a betegeket, vagy csak a betegek egy részét, az időseket teszteljük, s köztük a halálozási arány is nagyobb. A különbség oka az is lehet: nem tudjuk, hogy a statisztikákban megadott tesztek száma hány ember tesztelését jelenti. Az osztrák minisztérium honlapján ott van, hogy ők a tesztek számát jelentik, ami életszerű, mert a labornak ki kell fizetni a teszteket, s egy embert többször is tesztelnek. Bárhonnan közelítjük a problémát, egy 3-4-szeres hibába ütközünk. Ennyivel több tesztet végeztek Ausztriában és Csehországban, és ennyivel több azonosított fertőzött van az ugyanannyi tesztet elvégzett Szerbiában. Ez azért szerencsétlen, mert minden ilyen modellezésben fontos a nemzetközi összehasonlítás, s ha a mi adatunk eltér a nemzetköziektől, akkor keresni kell, hogy miért van az eltérés. Persze a többi ország tesztelési protokollját nem ismerjük teljesen. Ha mi csak az idősekre koncentrálunk, az magyarázat lehet. Jó lenne tudni, hogy az adatok itthon és külföldön hány tesztelt embert jelentenek.

Mit gondol az átfertőzöttségről?

A nyájimmunitás elképzelése szerint a koronavírus-járvány magától véget ér, ha a lakosság 60-70 százaléka átesik a betegségen. Igen ám, de ha hétmillió embernek át kell esnie a betegségen nálunk, akkor ahhoz, hogy egy év alatt lemenjen a járvány, naponta 19 ezer embernek kellene megbetegednie. Tegnap 68 új eset volt.

teljesen összeomlik a gazdaság, kitör az éhínség, a polgárháború. Azt tudjuk, hogy minden járványban elmarad a detektált esetek száma a valóstól. Azt is tudjuk, hogy Izland tesztel lakosságarányosan a legtöbbet. Izlandon a lakosság arányához képest 12,5 százaléknyi tesztet végeztek; sajnos itt sem tudjuk biztosan, hogy a tesztek számát tudjuk, vagy a teszteltek számát, mindenesetre ez a legmagasabb arány Európában. Ott a halálozási arány 0,56 százalék. Ez alapján feltehetjük azt is, hogy mindenhol ekkora a valós halálozási ráta, csak a többiek nem vesznek annyi mintát. Persze az izlandi társadalom jóval fiatalabb, mint a magyar, de erre a változóra meg lehet tisztítani a statisztikát. Szerintem most így nézve 20-25 ezer fertőzöttnél tartanánk itthon. De még így sem érhető el a nyájimmunitás belátható időn belül. Azonban a világban sokfelé elkezdtek szerológiai teszteket végezni, a vérből vesznek antitestet, azt vizsgálják. Ebből ki lehet mutatni, hogy ki esett már át a betegségen, és ez a teszt olcsóbb is a PCR-tesztnél. Folynak kísérletek: legutóbb Szlovénia jelentette be, hogy fog ilyet csinálni reprezentatív lakossági mintán, mivel náluk is magasabb a halálozási arány a környékhez képest. Kaliforniában 3300 önkéntessel végezték ezt el, és megdöbbentő eredményre jutottak:

ennyivel többen estek át a fertőzöttségen tünetek nélkül vagy enyhe tünetekkel. Ha ez igaz, akkor a nyájimmunitás mégis elérhetővé válik néhol. Ha megszorzom a magyar 68-as napi számot ötvennel, akkor az már 3400. Belátható időn belül nálunk így is elérhetetlen a nyájimmunitás, de az olaszoknál, spanyoloknál, belgáknál így nézve ez két-három hónap. Csak hát mire készítsen egy döntéshozó forgatókönyvet? Nem mindegy, hogy az egészségügyi rendszert 10 százalékos vagy 0,3 százalékos halálozási rátára készítik fel. A nyájimmunitással a másik probléma: nincs rá bizonyíték, hogy ne lehetne újra fertőződni az első hullám után. S hogy nálunk mikorra alakul ki, az sem világos. Én az okoskarantén-rendszert támogatnám, amit Dél-Korea csinál: a digitális technológia segítségével a lehető legprecízebb kontaktkutatással izolálni a fertőzötteket, a társadalom maradék részét pedig felszabadítani a korlátozások alól, amennyire lehetséges.

Fotók: Deákné Oszkó Ágnes Ivett