Amikor a tragédia a kapuinkon zörget, a világnézetünk össszeomlik – Éric Zemmour a koronavírusról

Éric Zemmour (1958) algériai berber zsidó származású francia író, újságíró, esszéista, a kortárs francia jobboldal talán legfontosabb véleményvezére. Lapunknak a publicistával készült interjúját ezen a linken olvashatják.

***

Az Európai Unió a koronavírus első áldozata – írja a Figaróban március 20-án megjelent publicisztikájában Éric Zemmour. Szerinte az európai jövőről, az európai szuverenitásról szóló szövegeket, amelyek „uralkodó ideológiává, evangéliumi igazságokká” váltak, megdőltek a koronavírus-helyzet nyomán.

Arra a nemzetállamra, „amelyet évtizedek óta úgy festenek le, mint a múltból itt maradt lomot”. Zemmour ugyanakkor aláhúzza: az európai nemzetállamok meggyengültek, nincsenek meg a kellő erőforrásaik ahhoz, hogy jól felszerelt kórházakkal szálljanak szembe a járvánnyal. 

„Amikor a lombardiai olaszokat elevenjükben kapta el a vírus, Róma felé fordultak, nem Brüsszel felé. Közben feltűnhet nekik, hogy Párizs kiröhögi őket, és Berlin nem segíti meg őket orvosi eszközökkel. Ez hát az európai szolidaritás. Az olaszok lezárják a franciákkal közös határukat, miközben Párizsban Emmanuel Macron arról magyaráz, hogy a vírusnak nincs útlevele. A betegeknek viszont nagyon is van útlevelük: először a kínaiak, majd az olaszok kapták el a vírust. A határnélküliség ideológiája azonban erősebb mindennél” – írja Zemmour.

A publicista szerint Macron nem értette meg, hogy Schengen nem létezik többé, amikor emberéletekről van szó. Az viszont megértette, hogy Maastricht halott, szemben a németekkel, akik ragaszkodtak a költségvetési előírásokhoz. „Mindenki a saját uralkodó ideológiájához és érdekeihez ragaszkodik. A gond az, hogy ezek nem azonosak.” 

Zemmour úgy véli,

A globalizációt egyszerre úgy látjuk, mint ami veszélybe sodorja az egészségünket és a függetlenségünket, újraiparosításról, önfenntartásról beszélünk. „A jog és a kereskedelem képtelenek fellépni a vírussal szemben; a brüsszeli technokraták apatikusak és tehetetlenek; a nemzetállamok elengedhetetlennek és meghaladhatatlannak bizonyulnak. Nem létezik európai nép, nem létezik európai nemzet és európai szuverenitás sem. A koronavírus könyörtelenül hozza felszínre az igazságokat. Széttépte az európai ideológia varratlan köntését.”

Európa deklasszálódik

Március 27-i, ugyancsak figarós véleménycikkében Éric Zemmour azt fejtegeti, a járvány az ázsiai országok fölényét teszi nyilvánvalóvá. „Törvényszerű, hogy minden nagy háború végén egy megkérdőjelezhetetlen győztest jelölnek ki. (…) A koronavírus-háború – minthogy Emmanuel Macron és más állami vezetők háborúról beszélnek – nem jelent kivételt. Eleinte azt hittük, hogy a járvány meg fogja törni Kína megállíthatatlan fejlődését. Európa képmutatóan, az Egyesült Államok nagyon is egyértelmű módon örömködött a kínai nehézségek miatt. Gúnyolódtunk a szánalmas higiéniai állapotokon, a túlzott környezetszennyezésen, a totalitárius rezsimek zsarnoki elzárkózásán. Végül azonban Kína kikerült a csávából, miközben mi éppen zuhantunk bele” – írja Zemmour.

Szerinte Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea is bizonyították, hogy

a járvánnyal szemben.

„És ne felejtsük el a határok lezárását és minden állampolgár geolokalizációs ellenőrzését. Ősi és modern receptek egyvelege volt ez. Bírálhattuk ezeket az autoriter rezsimeket és a konfuciánus kultúra maradványait, de az eredmények látványosak voltak: kevés a halott, a gazdaság nem ment tönkre” – fogalmaz.

Zemmour szerint hiba volt azt gondolni, hogy Olaszország kivétel: valójában „deklasszálódásunk előrehaladott állapotát” jelenti. A publicista bírálja, hogy az európai államok „tesztek, maszkok, lélegeztetőgépek, modern eszközök” helyett az elzárkózás 19. századi eszközével vívnak harcot a járvány ellen,

a szabadságjogok szokásos védelmezői, az értelmiségiek és a progresszívek most mégis tapsolnak neki.

„Emlékszünk még, hogy Marc Bloch történész A furcsa vereség című könyvében katonai kudarcunkat múltbeli önfeladásaink következményének tekintette. Ugyanígy tekinthetünk a koronavírusra. A határok felszámolását követelő ideológiánk megtiltotta, hogy lezárjuk a határokat; európai kötelezettségeink arra vezettek, hogy leépítsük maszkkészleteinket; liberális előfeltevéseink megnehezítették az állam számára az előrelátást. Ami európai szuverenitásunkat illeti: gyorsan elenyészett. Amint Hubert Védrine [a Jospin-kormány idején francia külügyminiszter – a szerk.] a Figaróban nyilatkozta: »Az Európai Unió, az egységes piac és a versenypolitika egy tragédia nélküli világra lettek kitalálva.« Amikor a tragédia a kapuinkon zörget, világnézetünk össszeomlik, míg az ázsiai országok vitathatatlan felsőbbrendűségükről adnak tanúságot” – zárja gondolatait Zemmour.

Fotó: Földházi Árpád

***

A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.

Eddigi szemléinket (többek között Douglas Murray és Yuval Noah Harari gondolataival) itt olvashatják!