„Ez egy nagy színház” – kiakadtak a szakszervezetisek az ellenzéki politikusokra

Ki akarta a „rabszolgatörvényt”? – erre a kérdésre próbáltak választ keresni az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin rendezvényén.

Pogátsa Zoltán, a portál főszerkesztője előzetesen elmondta: bár az volt a terv, hogy az autóipar vállalatvezetői közül is részt fognak venni néhányan a beszélgetésen, a meghívást egyikőjük sem fogadta el, mert nem akarnak politikai kérdésekben állást foglalni. Így a szakszervezeti és munkavállalói oldal álláspontját ismerhettük meg a baloldaliként jellemezhető lap vitaestjén.

Nem a klasszikus túlóráról van szó

Háromi László, az Audi Hungária Független Szakszervezet győri elnöke szerint

Van a klasszikus túlóra és van az egyenlőtlen munkaidő beosztás: utóbbinál kiemelte, hogy a munkaidőkeret és az elszámolási időszak nem ugyanaz. Az Audinál elszámolási időszakot alkalmaznak, amely a „durvább formája a munkaidőkeretnek”. A klasszikus túlórát továbbra is minden hónap végén ki fogják fizetni, viszont az egyenlőtlen munkaidőbe osztásnál „a fene tudja, mikor fogják kifizetni a munkát”. Sőt – tette hozzá – az elszámolási időszaknál arra is lehetősége nyílik a munkaadónak, hogy egyáltalán ne fizesse ki a túlórákat, és erre a vállalat rá is jött – tette hozzá.

A szakszervezeti vezető szerint az elszámolási időszakot – elsősorban annak adminisztratív terhei miatt – csak azok a vállalkozások tudják alkalmazni, ha persze akarják, amelyek komoly informatikai háttérrel rendelkeznek. Háromi úgy véli, hogy az elszámolási időszak beültetését a magyar munkajogba eleve az Audi találta ki 2012-ben. Úgy folytatta, hogy a munkaidőkeret és az elszámolási időszak nem szervezési eszköz a vállalatok számára, hanem ezek segítségével spórolnak. Elmondta: az Audi dolgozóit jelenleg ez a probléma amúgy nem érinti, még nem alkalmazzák a törvényt, és reméli így is marad.

Önkizsákmányoljuk magunkat?

Szlávik István, a Mercedes-Benz kecskeméti cégének szakszervezeti munkatársa kifejtette: az emberek félnek ettől az új szabályozástól, mivel nem ismerik – a munkaidőkeret intézményét sem ismerik, pedig már több év eltelt, hónapról-hónapra élnek. Hozzátette: a Mercedesnél úgy nyilatkoztak, hogy egyelőre nem fogják alkalmazni a túlóratörvényt, de hogy ez valóban így lesz-e az már kérdéses. „Jól tudjuk, Kecskemét gyárbővítés előtt áll, nagyjából 2,5-3 ezer emberre van még szükség; az a darabszám, amit beterveztek, az nem fog lejönni, csak túlórával” – magyarázta. „A dolgozók nem hisznek nekik” – tette hozzá.

Szlávik szerint ugyanakkor

Ezt a cég korábban nem igazán engedte, mert jogilag nem volt lehetséges – bár ilyen-olyan formában amúgy meg tudták oldani. Elmondta, hogy január 19-én meg fog mozdulni Kecskemét, már szerveződik valami.

Hádinger János, a Mercedes üzemi tanácsának elnökhelyettese szerint többüket is meglepte: valóban vannak olyan munkatársaik, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy többet dolgozhassanak, mint 300 túlóra. „Nem úgy képzelték el a kollégák, hogy magasabb bérért dolgoznának és így fedezzék az anyagi szükségleteiket, hanem több munkaórával szeretnék azt a pénzt megszerezni” – fogalmazott.

Kérdésre azt felelte, hogy ez nem tömegigény, de lehet ilyen példákkal találkozni – ezzel a többi résztvevő is egyetértett. 

László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke hozzátette:

Úgy gondolja, ezek az esetek jól mutatják, hogy ez a probléma túlmutat a munka világán: az emberek nem tudják megfogalmazni, hogy nem több túlórára, hanem több pénzre van szükségük. Kifejtette: a szakszervezeteknek felelősségük van az emberek felé – nem lehet hagyni, hogy a dolgozók „önkizsákmányolják” magukat. A rengeteg túlmunkával leamortizálhatják magukat az emberek, így könnyebben hullanak rá a szociális-és egészségügyi ellátórendszerre – ez pedig a társadalom számára is kedvezőtlen. „Amit a miniszterelnök és Kósa Lajos mond, hogy ezt az emberek akarják, az csúsztatás. Valójában arról szól, hogy az emberek nem fogják fel a saját józan érdeküket” – mondta.

Az ellenzéki pártok nem segítenek a helyzeten

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta, hogy már 2017-ben is előkerült ez a „36 hónap 400 óra” – akkor Bánki Erik nyújtotta be a módosító javaslatot, amit sikerült közös szakszervezeti fellépéssel „visszaverni”. Demonstrációra sem volt szükség – visszavonták a javaslatot. Ez alkalommal viszont ez nem sikerült.

Az ellenzéki pártokkal kapcsolatban Kordás kifejtette, hogy a szakszervezetek által szervezett december nyolcadikai tüntetésen már megjelentek az ellenzéki politikusok is – „ekkor még zászló és jelképek nélkül” –, csak személyükben voltak a tömeg részesei, majd megjelentek a diákok. Kialakult egy hármas egység: a diákok/civilek, szakszervezetek és a pártok – folytatta.

Kiemelte viszont, hogy

„Nagyon sok szóbeli megállapodást kötöttünk, hogy ne túrjanak ki minket a szakszervezeti molinók közül, szinte közelharcot kellett vívni olykor azért, hogy a molinó mögött ki álljon.” Hozzátette: „Nem örülünk ennek a szituációnak”.

Szlávik István a vitaest folyamán szintén kifejezte ellenérzéseit az ellenzékkel szemben: szerinte a szakszervezetek eddig is dolgoztak, eddig is voltak, ezért nem érti, hogy az ellenzéki politikusok miért csak most kezdtek el velük foglalkozni. 

– jelentette ki. Úgy vélte, hogy az ellenzék most felhasználja a szakszervezeteket arra, hogy eredményeket tudjanak elérni. „A budapesti tüntetéseken mi is fenn voltunk, nem csak mi, a dolgozók is jöttek velünk, és az, hogy az ellenzéki pártok megjelennek, és a saját sleppjük ott van körülöttük, ez számomra gusztustalan. Ne jöjjenek oda, miért jönnek oda? Jöjjön oda akkor is, amikor ő van kormányon és baj van” – fejtette ki a a Mercedes-gyár szakszervezetise.

Kordás szerint január 19-én az ország több pontján is megmozdulások várhatók, sőt elmondta, hogy külföldön is szerveznek ilyen-olyan demonstrációkat az ügyért. Kifejtette, hogy országos sztrájkot egyelőre még nem tűztek ki.

A rendezvény fő kérdésére, vagyis arra, hogy ki akarta a „rabszolgatörvényt”, végül nem kaptak a hallgatók egyöntetű választ. Az est során elhangzott: lehet, hogy a kormány, de az is, hogy lehet, az építőipar, vagy épp az, „aki lefeküdt a német nagytőkének”. Kordás szerint ők is kérdőjelek között maradtak.