Hivatalos: férfiellenes ideológiát csinálnak a pszichológiából

„A hagyományos férfiasság, amit a sztoikus hozzáállás, a versengés, a dominancia és az agresszió jellemez, úgy, ahogy van, káros” – olvasható az Amerikai Pszichológiai Társaság Guidelines for Psychological Practice With Boys and Men című kötetében, s a kijelentés állításuk szerint negyven év kutatásainak tapasztalatán alapszik. Sőt, mit több: szerintük minél több férfi teszi magáévá ezeket a normákat, annál többü(n)k lesz alkoholista, dohányos, annál többen fogjuk kerülni a zöldségeket és fogunk veszélyes viselkedést produkálni. 

Assztak... 

Hozzátartozik a dologhoz, hogy a pszichológiai társaság új útmutatójának egyik szerzője egy bizonyos Dr. Ryon McDermott, a Dél-Alabamai Egyetem tanára, még azt is hozzátette: arra bátorítják a férfiakat, hogy „hagyjanak fel a hagyományos férfiasság ideológiájával (erőszak, szexizmus)”, és legyenek szívesen „a potenciálisan pozitív aspektusokat (bátorság, vezetés)” megtartani. McDermottól még azt is megtudjuk, hogy a kulturális változások frontvonalában most a transzneműség kérdésköre áll, és

Nos, az régóta téma a pszichológiában, mentálhigiénében, hogy a férfiaknak is jobb, ha megtanulják kifejezni érzelmeiket, nem ragaszkodnak olyan keményen ahhoz, hogy a „férfiak nem sírnak” és hasonlók, s hogy találják meg maguknak a női erényeket (mentális erényekre gondolok). Ezzel nincs is baj, bár e törekvések kicsit egyoldalúak, azt ugyanis nem nagyon szokták hangsúlyozni, hogy esetleg a nők találják meg magukban a férfit.

De hogy a férfiasság hagyományos meghatározóit ilyen egyértelműen ideologikusnak és károsnak minősítsék, az eddig példátlan volt. Meg lehet tanulni sírni, meg lehet tanulni érzelmeket kimutatni, de ettől még a hangsúlybeli különbség megmarad, meg kell maradnia. A „pozitív aspektusok” nincsenek meg a „negatívok” nélkül.

Ez az utópikus-ideologikus gondolkodás egyik mániája: hogy egyesítsük a jó dolgokat és hagyjuk magunk mögött a rosszat. Milyen jó lenne, ha a németek elsajátítanák a mediterrán életvidámságot és közvetlenséget, a mediterrán népek pedig a német precizitást!

Meg kell értenünk, hogy mediterrán életvidámság és közvetlenség nincs mediterrán időjáráson alapuló munkatempó nélkül, és északi precizitás és munkamánia sincs az északi viszonyokból eredő zárkózottság és alkotás- s teremtéskényszer nélkül – igen, ez nemzetkarakterológia.

Nem lehet kinevelni a férfiakból sem a férfiasság negatívumait, hogy csak a pozitívumok maradjanak meg. 

Miközben az APA a hagyományos férfiattitűdök káros mivoltáról beszél, aközben évtizedek óta szó van a férfiasság válságáról, hogy elnőiesedtek a férfiak, és éppen hogy erősíteni kellene bennük a hagyományos férfiattitűdöket. Rengetegen panaszkodnak a nők közül is a bátortalan pasikra, akik már nem mernek férfiként udvarolni, hihetetlen népszerű Richard Rohr könyve a férfi útjáról (mellesleg egyáltalán nem egyoldalú), Bedő Imre, a Férfiak Klubja vezetője (akivel többször interjúzott már a Mandiner) írja a könyveket a hagyományos férfiról, ott a Férfiak Klubja, vagy Zöldy Pál, a Férfisátor megalapítója, aki segít beavatási szertartásokon átesni a fiúknak.

A fiatal nők arra panaszkodnak, hogy elnőiesedtek a férfiak; a fiatalemberek pedig arra panaszkodnak, hogy férfiasak a nők – mondta a Mandinernek Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem adjunktusa, aki több mint tíz éve kutat a házassággal, gyermekvállalással, családdal kapcsolatos témákat.  

Bedő Imre szerint 

„ne legyél agresszív, mutasd ki az érzelmeidet. A férfiak pedig nagyon meg akarnak felelni a nőknek, tényleg az a vágyunk, hogy nyugalom legyen, béke legyen, szeressenek minket és mi is szerethessünk. És ezért ezt rosszul értelmezik ezt a pacifikálást, és ráhagynak mindent a nőkre”.

Nem csak Bedő Imre ír a férfiak pacifikálásáról, hanem Joanna Williams is, aki egykori feministaként Women vs. Feminism című kötetében nekimegy a kortárs feminizmusnak, és két fiúgyermek anyukájaként többek közt kritizálja, hogy a nők rákényszerítik a férfiakra ezt az egész terapeutikus megközelítést. 

Jordan Peterson, a kanadai sztárpszichológus is beszél arról, hogy ma támadás alatt áll a maszkulinitás, a feminizmus, a kortárs ideológiák és elvárások aláéssák a férfia-női kapcsolatokat.

Ryon McDermott többek között azért akarja pacifikálni a férfiakat, mert szerinte a hagyományos férfiattitűdök kirekesztőek például a melegekkel szemben. Érdekes, a meleg Jack Donovan meglehetősen hagyományos, már-már törzsi szemléletű könyve írt The Way of Men címmel, amiben nagyjából pont azt hangsúlyozza és támogatja, amit az APA most elítél. 

Sztoikus hozzáállás, versengés, dominancia és agresszió: a férfiasság tombolását mindig, minden civilizáció joggal próbálta megszelidíteni. Mint Guba András piarista szerzetes mesélt egyszer a Mandinernek Szent László és a kun vitéz legendájáról: a kun vitéz a zabolátlan, tomboló férfierő, Szent László a megszelídített, „célra állított” férfierő, a keresztény lovag. 

Az APA új útmutatója állításával ellentétben

Senkinek sem árt a mentális fejlődés, de hogy a hangsúlyoknak a férfiaknál a férfiasságon, a nőknél a nőiességen kell lennie, az kétségtelen – nem pedig azok kiirtásán. 

Az APA ideologikusnak nevezi a hagyományos férfiasságot, miközben ő maga egy társadalommérnökösködő ideológia szócsöve, ami mindig az aktuális ideológiai divathoz alkalmazkodik. Nem mellesleg az APA-t ma kedvelő körök régen a pszichológiát és pszichiátriát a patriarchátus fenntartó eszközének vélték és elutasították. Lehet, hogy az APA-nak megfelelési kényszere van a balos-feminista-LMBTQ-mozgalom irányába? ÉS feltehető a kérdés: ha régen a patriarchátus foglya volt a pszichológia, amiből a gender-ideológia segítségével „szabadult ki”, akkor ma nem a gender-ideológia foglya? 

Az APA útmutatója félrevezető egy olyan korban, amikor a feministák „mérgező férfiasságról”, a férfiasság lényegileg bűnös mivoltáról értekeznek, s amikor csak a férfiakat bátorítják, hogy haladják meg önmagukat és sajátítsák el a nőies erényeket. Miközben az egész háttérideológia arról szól, hogy férfiasság és nőiesség pusztán társadalmi konstrukció – ami némileg ellentmond a férfiasság lényege elleni küzdelemnek. De a belső ellentmondásokkal való megbirkózás legyen a mozgalom saját ügye (sosem voltak benne erősek).

Az APA beadta a derekát egy feminista ideológiának, ami elsősorban

és eleve ellenségesen kezeli a férfiakat. Ezt mutatja az is, hogy McDermott felsorolta a szexizmust mint mentális problémát, miközben ma a szexizmus értelmezhetetlenül tág fogalommá vált.

Az APA félrevezető útmutatója csak azt bizonyítja, hogy tovább folyik a pszichológia átideologizálásával is tovább folyik a küzdelem azért, hogy a férfiakból a Macskafogó végén kitermelt virágszagolgató, bazsalygó zombikat csináljanak.