Afrika rejtett csodái és magyar vonatkozásai nyomába indul a stáb a II. évadban – itt, a Mandineren is!
Hallottál már a magyarság elszórt kincseiről, melyek világszerte nagy elismerésnek örvendenek, de mi mégsem tudunk róluk semmit? Esetleg szeretnél testközelből megismerkedni a Fekete Kontinens rejtett csodáival? Vagy csak szereted a kalandokat? Akkor jó helyen jársz. A Hungarikumokkal a világ körül stábjának célkitűzése, hogy elhozza a tv-nézők elé a méltatlanul elhanyagolt magyar érdemeket és örökséget. Mindezt olyan szemszögből, amire nagy szüksége van a mai televíziós repertoárnak.
Lássuk, mire számíthatunk a Tv2-n január 5-én újra debütáló műsorral kapcsolatban, amely nyolc epizódon át kalauzol minket Afrikán keresztül, Dél-Afrikától-Kenyáig.
A produkció először 2018 januárjában mutatta meg magát – még a SuperTv2. Alulról jövő kezdeményezés létére egész jól teljesített, a lehetetlen időpont ellenére is. Talán azért, mert szakított a klasszikus televíziós elemekkel és hanyagolta a stúdiókörülményeket is. Csak két vadidegen srácot láthattunk, akik egy hátizsákkal bejárják Ázsiát. A cél már akkor is az volt a felfedezés élményén túl, hogy feltárják a magyar kapcsolatokat, értékeket és hagyatékokat. Kicsit más szemszögből mutatták be nekünk a világot. Úgy ahogy csak mi látjuk, itt a Kárpát-medencében. Az új évad alap koncepciója ezért nem változott, csak a helyszín lett más: Afrika.
A stáb afrikai élményeinek első összefoglalóját itt olvashatják a Mandineren: „A fehéreknek órájuk van, a feketéknek idejük” – nagykörúton Afrikában.
Ha 2019-ben is rászánjuk az időnket és velük tartunk, nem fogunk csalódni.
Megújult stábbal, egy új műsorvezetővel kiegészülve veszik nyakukba Afrikát és vágják át magukat az ismeretlen utak porán 14.000 kilométeren keresztül. Bár még csak ízelítőket lehet látni a sorozatból, az már a nálunk debütáló trailerből is kiviláglik, hogy a második évad sokkal összeszedettebb és professzionálisabb lett, de a közvetlenség és az őszinteség ezúttal sem marad el, csupán új külsőt kap.
A túra Dél-Afrikából, egészen pontosan Johannesburgból indul. Onnan Szváziföld érintésével Pretorián keresztül Fokvárosba tart. Közben gazdagabbak leszünk sok dél-afrikai magyar történetével, de látunk majd lélegzetelállító természeti csodákat is. Fokvárosból a stáb ellátogat a hatalmas Namíb-sivatagba, ahol homokdűnék és kihalt fák közt vezet majd útjuk. Ezt követően, át a Kalahári sivatagon, Botswanán át az Okavango-deltáját is felderítik, hogy később Zambiában kicsit megpihenjenek. Onnan Afrika legszegényebb országán, Malawin át Mozambikba autóznak, hogy az Indiai-óceánt is a nézők szeme elé tárják. Az 6. részben következik majd Tanzánia és a Kilimandzsáró. Kiderül, hogy gróf Teleki Sámuel meddig jutott fel Afrika legmagasabb hegyén még a 19. században.
„És persze az is kiderül majd, hogy mennyire is vagyunk hegymászó stáb nemzet és hogy mit is jelent a muzungu szuahéli nyelven?”
Közben megismerkednek a Tanzán-Magyar Baráti Társasággal és vendégszeretetükkel, hogy aztán kisebb nagyobb kalandokba keveredve eljuthassanak Nairobiba is, Kenya fővárosába, hogy a helyi magyar örökséget ott is szemügyre vegyék. Persze ezúttal sem maradhatnak ki a hungarikumok, de a számos kalandos történet sem, amit a kiszámíthatatlan Afrika alakított. Erre mondják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró.
Ahogy a műsor készítői fogalmaztak, „az is cél volt, hogy friss és jó magyar zenéknek is teret adhassunk, ha már a „rádió” csak azt az unalomig hallgatott 3-4 bandát hajlandó játszani”.
A magyar és afrikai zenéken túl, ami rögtön szemet szúr, az a korábbihoz képest sokkal látványosabb vágóképek kavalkádja. Nem kell azonban aggódni a műsor megmaradt objektíven informatívnak, de ahol kell, még mindig szubjektíven vizsgálja dolgokat. Nincsenek eljátszott, vagy megjátszott jelenetek, vicceskedő jópofizások, csak öt fiatal, akik kilenc országon át utaztak, hogy mindent megosszanak velünk januártól. Történelmi, gazdasági, politikai és szociális szempontok alapján tárják elénk az információt, de közben nem rest egyik műsorvezető sem megosztani velünk személyes véleményét és élményeit.
Kövesse a Hungarikumokkal a világ körült. Ha pedig egy kis ízelítőre vágyik kattintson minden pénteken a Mandinerre, hogy a srácok (Almási Miklós, Kurucz Dániel) beharangozó gondolataival hangolódhasson az új részekre.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Számukat több tízezerre teszik, eleik szokásait a mai napig tartják.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
A francia politikus őrületnek nevezte azt, ami Európában folyik.
Donald Trump gyors lépéseket ígér a Panama-csatorna visszavételére, a határzár megerősítésére és az ukrajnai háború lezárására.
