Az állam nem egy mitikus szörny – Koltay András, az NKE rektora a Mandinernek

Médiajogászként nem éles váltás a rektori szék? Korábban a Pázmányon tanított, de itt egy egész egyetem vezetéséről van szó…

Igen, a váltás éles volt. Szeptember óta alapvetően alakult át az életem. De hát

A feladat nyilván egészen más, hiszen a „klasszikus” egyetemi emberek oktatnak, kutatnak, könyvtárban ülnek, az internetet bogarásszák; ezzel szemben az egyetemi vezető mindent csinál, kivéve ezeket. A médiajoghoz azonban próbálok közel maradni, hiszen a médiaszabályozásnak és az állami felelősségvállalásnak szoros összefonódásai vannak, azaz a mi egyetemünkön is releváns a kérdés. Ez a terület ráadásul rendkívül gyorsan is változik, nem lehet lemaradni.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, és hosszú éveken át munkakapcsolat is fűzte az intézményhez. Ez mennyiben változott, amióta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora?

A Pázmánnyal megmaradt a kapcsolat, részállású egyetemi tanár vagyok szeptember elsejétől, ami a munkateher-csökkenésben ősszel ráadásul még egyáltalán nem jelentkezett. A Pázmányt mindig is az otthonomnak tekintettem, így szeretném támogatni, segíteni az intézményt, amennyire lehetséges. A formális szálak ugyan gyengülnek, szerencsére azonban az intézmények fizikai közelsége segít a teendők összehangolásában.

Minden egyetemnek van küldetése, víziója, mi azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az ön személyes motivációja az NKE-vel?

Egy egyetem annyira bonyolult organizmus, hogy szerencsére nem egy ember víziója vagy vezetői elképzelése az, ami meghatározza a folyamatokat. Én alapvetően csapatban gondolkodom, nekem a legfontosabb szempont, hogy egy olyan vezetői gárdát alakítsak itt ki, illetve a meglévő munkatársakat olyan módon kovácsoljam egységbe, ami alkalmassá tesz minket arra, hogy a szükséges minőségi ugrást közösen tudjuk megtenni. Ez nem egyszemélyes játék, sokkal inkább komplex emberi együttműködést és viszonyrendszert feltételez. Nyilván van egy elképzelésem, hogy az egyetemnek mi a küldetése, mely kihívásoknak kell megfelelnie, de szerencsére ezt nem nekem kellett egyedül kitalálnom.

Ha az elmúlt időszak nagy léptékű fejlesztéseire gondolunk, azt láthatjuk, hogy a kormányzat prioritásként kezeli ezt az egyetemet, anyagi gondokról elvétve sem hallani. Mi indokolja a felsőoktatási intézmények között is kiváltságos helyzetet?

Az egyetem ellát olyan speciális feladatokat az államszervezet kiszolgálásában, mint például a rendőrtisztképzés, honvédtisztképzés vagy éppen a közigazgatásban dolgozók képzése, amelyek más egyetemen nem jelennek meg. Ez

és így nyilván más jellegű a viszonyrendszer az egyetem és a fenntartó között is. A sajátos feladatainkból fakad a sajátos szervezeti megoldás és működési struktúra. Ezt a munkát nem is lehetne máshogy elvégezni. Ami igazán különlegessé tesz minket, az az infrastruktúra. A campusunk valóban bámulatos hely, épületcsoport és közpark. Az már persze a mi dolgunk, hogy ezt valódi tartalommal töltsük meg.

Az NKE azért is különleges intézmény a magyar felsőoktatás palettáján, mert egészen eltérő ágazatokat fog össze a nemzetvédelemtől a közigazgatásig. Nem kényszerű összevonás ez?

Akármelyik hivatásrendről beszélünk, mindegyik ugyanannak az értékrendnek a talaján áll. Fontos szempont az is, hogy az eltérő hivatásrendek képviselői ismerjék egymást, közösen szocializálódjanak, részben közös képzésben részesüljenek egyetemista korukban. Azok az emberek, akik ezeken a területeken akarnak dolgozni, bár teljesen máshogy és más munkakörnyezetben teszik ezt, de kivétel nélkül a közösségért, a társadalomért munkálkodnak. Az állam és a végzett diplomások közötti speciális viszonyrendszer tette kívánatossá az integrációt, amely az NKE jogelőd intézményei számára csak előnyökkel szolgált.

Ez hatalmas feladat persze, és nem mondom, hogy e tekintetben ne lenne még számos teendőnk, de vitathatatlan sikertörténet, ami itt felépült az elmúlt hét évben.

Másik oldalról megközelítve, mennyire kell egy hallgatónak más szemlélettel, attitűddel rendelkeznie, mint más egyetem diákjainak? Hiszen mégiscsak egy speciális felsőoktatási intézménybe jön, és nagy valószínűséggel a pályán is fog maradni.

Úgy gondolom, hogy aki idejön, az elsősorban mégiscsak egyetemista. Lehet, hogy egy részük hivatásos jogviszonyban áll rendvédelmi szervezetekkel vagy a honvédséggel, de alapvetően fiatal fiúkról és lányokról van szó, akiknek mindenekelőtt egyetemistáknak kell lenniük, annak minden nehézségével és vidám, boldog pillanataival. Ezért igyekszünk mindenki számára vonzó egyetemi atmoszférát biztosítani. Nem gondolom, hogy hallgatóinkat agyon kellene nyomni terhekkel, és olyan küldetésnyilatkozatokat sulykolni beléjük, amik megroppantják a vállaikat. A mindennapokban kell, szinte észrevétlenül azt az értékrendet beléjük nevelni, amely valóban a közösségi szolgálat értékét és az arra való hajlamot erősíti bennük.

Miért lehet vonzó egy mai fiatal számára az állam szolgálata? Mit ad nekik az egyetem?

Aki idejön, abban feltételezhetően már van egyfajta indíttatás, hogy a köz szolgálatában találja meg a boldogulását.

Az államot az emberek és a köztük lévő együttműködés alkotja. Mi nem az arctalan, a mindennapi embertől elidegenedett és félelmetes állam számára képzünk szakembereket, hanem az összes többi ember együttműködését biztosító, segítő és támogató, róluk gondoskodó diplomásokat szeretnénk útjukra bocsájtani, ezáltal a nemzetépítést szolgálni. A célunk az, hogy mi, magyarok itt a Kárpát-medencében közösen találjuk meg a boldogulásunkat. Mindez azonban az állam nélkül nemigen lehetséges Magyarországon. Az állam tud jó és rossz is lenni, ezt megtapasztaltuk a történelemből, mi pedig a jó állam szakmai utánpótlását akarjuk biztosítani, és ezzel a célkitűzéssel sokan tudnak azonosulni.

Van annak valamilyen eszköze, hogy a nemzettudatot erősítsük a hallgatókban? Vagy ez csak csendben szivárog be a hallgatók tudatába itt az intézmény fala között?

Nagyon fontosak a jelképek, ünnepek és szimbolikus aktusok: fontos, hogy a megfelelő pillanatokban kitűzzük a nemzeti zászlót, és megemlékezzünk a múltról; de valójában azt gondolom, hogy ezt a fajta elköteleződést az emberekben úgy lehet igazán megerősíteni, ha a mindennapok részévé tesszük.

ha nem hinnénk ebben, akkor erre az egyetemre semmi szükség nem lenne. Azért létezik ez az intézmény, mert akik létrehozataláról döntöttek, azok hisznek abban, hogy a nemzetállami keretek nem meghaladásra érett relikviák a múltból, hanem a következő ezer évben is kell léteznie a magyar államnak. A nemzeti értékrendet, konzervatív világszemléletet, hazához és emberekhez való kötődést nekünk minden nap erősítenünk kell hallgatóinkban. Ez a hivatásunk.

A nemzetépítés mellett az elmúlt időben a NKE nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi beágyazódásra is. Láthatjuk, hogy kifejezetten sok nemzetközi témát boncolgató előadás, illetve konferencia otthona is a campus. Ez a nemzetközi kapcsolatépítés hogyan és milyen céllal zajlik az egyetem részéről?

Egy magyar felsőoktatási intézmény ma már nem tud létezni a nemzetközi tudományos téren kívül, illetve tudhat, csak akkor bukásra van ítélve. A nemzetközi kapcsolataink is sajátosnak tekinthetők, hiszen ezek is a speciális hivatásrendekhez igazodnak. A következő ötéves időszak egyik nagy feladata, hogy hogyan lehet ebben is szintet lépni. Itt elsősorban nem az együttműködések mennyiségére gondolok, hanem arra, hogy miként lehet mélyíteni ezt a kapcsolatrendszert, és hogyan lehet minél jelentősebb, alapvetően nyugati egyetemekkel újabb kapcsolatokat kialakítani, a meglévőket tovább erősíteni. Hiszen

Így érthető, hogy a mi legfontosabb partnerintézeteink Nyugat-Európában és Észak-Amerikában vannak, és e tekintetben a kapcsolataink erősítése egy fontos feladat lesz.

Mik a jövőre vonatkozó célkitűzései?

Szeretném elérni, hogy ötéves mandátumom ideje alatt azok, akik az egyetem közösségéhez tartoznak, jókedvűen jöjjenek be ide dolgozni vagy tanulni és jól érezzék magukat az egyetemen. Abban hiszek, hogy ha ezt sikerül megvalósítani, akkor a munka magától értetődően magas színvonalú lesz. Szeretném, ha egy olyan közösség jönne létre, ami áldozatos, szeretetteljes együttműködést valósít meg az itt dolgozók és tanulók között. A célunk továbbá, hogy az egyetem oktatási és tudományos tevékenysége az eddigieknél is magasabb szintre emelkedjen. Odaadó csodálattal adózom az elmúlt hét évben itt dolgozók munkája előtt, de egy kicsit talán el is fáradtak az elmúlt évek heroikus munkájában. Ezért az egyik feladatom, hogy ezt a fáradságot kimozgassam a végtagjaikból, és elinduljunk egy olyan tudományegyetemi ethosz beteljesülése irányába, amelynek érdekében ezt az intézményt valójában létrehozták. A harmadik pedig, hogy a campus ne csak egy kellemes atmoszférájú fizikai térként létezzen, hanem valódi egyetemi kulturális és közösségi központtá váljon.

Az egyetem jelmondata „A haza szolgálatában”. Önnek ez a mondat mit jelent?

John Stuart Millnek van egy gondolata, amely szerint az általánosan elfogadott igazságokat is újra meg újra meg kell kérdőjelezni, mert ha nem tesszük, akkor annyira bevett, megszokott, unalomig ismételt mondatokká válnak, hogy a végére nem fogjuk érteni, miért is gondoltuk azokat valaha igaznak. Kicsit a jelmondatunk is ilyen. Azt is le kell porolni és meg kell tölteni valódi jelentéssel.

A mi dolgunk, hogy ezt az igényt felerősítsük, ápoljuk, szeretettel gondozzunk. A haza valójában belőlünk áll, a haza mi vagyunk, illetve abból a teljesítményből, munkából, amit mi és a körülöttünk élő magyarok elvégeznek. Ennek egyik fontos építőköve ez az egyetem.

***

Fotók: Földházi Árpád