„Két Donald túl sok a politikában” – Donald Tusknak üzent a volt miniszterhelyettes
A Magyarországon politikai menedékjogot kapott Marcin Romanowski világosan fogalmazott.
Angela Merkel, Emanuel Macron, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor tíz-tíz beszédét elemeztük. Jelenleg az ő gondolataik formálják leginkább az európai politikát.
„A Méltányosság Politikaelemző Központ egyedülálló kutatásában 4 meghatározó politikus – Angela Merkel, Emanuel Macron, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor – tíz-tíz beszédét elemezte. Lehetett volna másokat is választanunk, de éppen azért választottuk őket, mert úgy véljük: jelenleg az ő gondolataik formálják leginkább az európai politikát. Másfelől azért is elemzünk beszédeket, mert túlságosan sok a felületes ítélet és kevés a tényleges ismeret. Mi is meglepődtünk, hogy az egyes politikusok – a mindennapi sajtóidézeteken túlmenően – valójában miket gondolnak, miket mondanak. Döntően három területen vizsgáltuk a beszédeket. 1. Mit gondolnak a migrációról és jelenleg zajló folyamatokról? 2. Mi a véleményük a létező világrendről és a demokrácia állapotáról? 3. Mit gondolnak saját vezetői szerepükről, egyáltalán reflektálnak-e erre, s ha igen, hogyan?
A beszédeket kvantitatív és kvalitatív módon elemeztük. Egyszerű szövegelemzéssel vizsgáltuk őket például olvashatóság és nyelvi összetettség szempontjából. Továbbá felvázoltuk a beszédek gondolattérképeit, amelyben vizualizáltuk a beszéd főbb gondolatait, valamint a három fókuszmotívum (vezetői szerep, liberális világrend, migráció) megjelenését. A gondolattérképek összehasonlítása alapján készítettük elemzésünket.
Mindössze néhány főbb pontot emelünk ki kutatásunk legérdekesebb megállapításai közül.
Merkel esetében megkülönböztethetjük a patriotizmus és a nacionalizmus fogalmát. A kancellár a patriotizmus híve, de a bezárkózó nacionalizmust elveti, a német nemzeti érdekeket egy egységesebb, megerősített Európai Unióban látja biztosítottnak. Merkel horizontja túlmegy az európai határokon, eszerint az EU-nak azért is kell egységesebbnek, erősebbnek kell lennie, akár időnként a nemzetállamok rovására is, hogy a nagy versenytársakkal – a feltörekvő Kínával, Indiával vagy az USA-val – képes legyen helytállni a világpolitikai színtéren. A merkeli felfogásban – ellentétben a közép-európai kisebb államokéval, mint pl. a magyar államéval – a nemzeti szuverenitás és a globalizmus egymás szövetségesei. Tanulmányunkból kiderül, hogyan képzeli ezt el.
Macron célja kihasználni a nemzetközi világrend megrendülését, átalakulását Franciaország nemzetek közötti szerepének megerősítésére, azáltal, hogy napjaink jelentős válságai kapcsán kezdeményező szerepet vállal. Meglepő módon nem foglal állást a föderalizmus-nemzetállam kérdésben. Miközben kiterjedt programot vázol fel az európai megújulásra, egyetlen egyszer sem utal erre Európával kapcsolatban - ahogyan a nemzetközi világrend terén sem a liberalizmus-demokrácia törésvonal mentén értelmezi a kérdést, hanem a multilateralizmus-unilateralizmus kapcsán. Alig említi a liberális demokráciát, a két elemének viszonyára egyáltalán nem reflektál, két kontextusban jelenik meg csupán a liberális rend a beszédeiben, az illiberális kísérletek elítélésében valamint az unilateralizmussal szembenállítva. Úgy gondolja, hogy a nemzetközi közösségnek együtt egy új humanista világpolitikai modellt kell alkotnia, annak érdekében, hogy egy új globális egyensúlyt találjanak.
Putyin a migrációra alapvetően mint nyugati problémakörre tekint, sőt, a globális navigációjának egyik eszközeként is kezdi azt megismerni, de elsősorban a migráció biztonságpolitikai aspektusait (közel-keleti konfliktusok, iszlamista terrorizmus) tartja fontosnak, a civilizációs szempontokat ritkán érinti. Vlagyimir Putyin elsősorban eurázsiai politikus, csak utána európai, és csak legvégül orosz politikus. Alapvető célja az Orosz Föderáció világhatalmi státuszának visszaállítása arra a szintre, amit a Szovjetunió képviselt a globális politikában. Számára a legfontosabb, hogy Oroszország egyenlő partnerként ülhessen az asztalnál, a nemzetközi normák egységes alkalmazását szeretné elérni.
Orbán a storytelling koronázatlan királya. Orbán és a mögötte álló stáb nagy hangsúlyt fektet arra, hogy történetekkel kommunikáljon. Márpedig a választópolgár a politikát a történeteken keresztül érzékeli, hősöket vagy antihősöket keres, akikkel azonosulni tud, akiket szerethet vagy gyűlölhet, akiktől irtózhat, vagy akikért rajonghat. A sikeres politika teljes eszközrendszere a politikai marketing-kommunikáció, a brand-építés, a pozicionálás, a targetálás, a tematizáció, a keretezés mind-mind azt szolgálja, hogy a választópolgár előtt egy kerek történetté álljon össze a politikai cselekvés.
A Méltányosság Politikaelemző Központ teljes, 100 oldalas tanulmánya pdf-ben itt érhető el.”