„Azért volnék én náci, mert nem arra akarok segélyt adni a mélyszegénységben élő nőknek, hogy szüljenek a döngölt padlóra, hanem arra, hogy tanuljanak, törjenek ki a nyomorból, és azután vállaljanak gyereket?! Azért volnék náci, mert esélyt akarok adni annak a gyereknek az emberhez méltó életre?! Mert a fűtetlen szobában, döngölt padlón zajló élet: emberhez méltatlan élet. Egy szóval sem mondom, hogy a nyomorban élő nők ne szülhessenek, mindössze azt, hogy az állam ne finanszírozza és terjessze a nyomort a segélyezéssel. Ezért Setét Jenő cigány jogvédő nácinak bélyegzett. Ezzel a gyalázatos, koholt váddal – mint egy interneten terjedő, releváns véleménnyel – szembesültem az ATV számonkérőszéke előtt.
Nyilván az volna a helyes és európai magatartás, ha a politikai korrektségnek és a szándékos félreértés elkerülésének a szellemében soha többé nem beszélnék cigányokról és fehérekről. Egyedül azt sajnálom, hogy nem kérdeztem meg: szerintük léteznek-e cigányok egyáltalán?”