A balliberális káderpolitika eszköze a zsarolás

„Medgyessy Péter mind a mai napig nem érti, hogy miért nem lehet miniszterelnök az, aki korábban fedett hírszerző volt. Szerinte az, amit a múltban tett, nem volt más, mint a haza hűséges szolgálata, derült ki a Császár Attilával folytatott televíziós beszélgetésből. Gyurcsány Ferenc nem fogja fel, mi a különbség a hazugság és az igazságbeszéd között, hiszen ő folyamatosan bérmálkozó keresztényként gyónásnak szánta az őszödi böszmeséget. Ennek a kényszerképzetének szinte minden megnyilvánulásakor hangot ad.

Demszky Gábor nem érti, miért néztek rá furcsán az emberek, amikor bejelentette, hogy az ötödik igazival való házasságkötése után Heller Ágnest is meghívta a mézeshetekre. Havas Henrik érdekesen áll a szexuális zaklatás kérdésköréhez, amikor azt feltételezi, hogy a kolléganői kifejezetten megsértődnek, ha nem zaklatja őket. Csintalan Sándor pedig egyenesen példaértékű életformaként ábrázolja az alkoholizmust, éreztetve a nézőivel, hogy aki ezzel nem tud azonosulni, az vagy földhözragadt, vagy nagyon ostoba.

Nem is lenne gond e szélsőséges megnyilvánulásokkal, ha nem egy ország gazdaságát és erkölcseit rombolták volna le a balliberális miniszterelnökök, Budapest főpolgármestere és a közéleti véleményformálók. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc külön-külön is gondoskodtak arról, hogy 2002 és 2010 között folyamatosan megalázzák a nemzetet. Medgyessy 2002-ben gúnyosan koccintott román kollégájával Erdély Románia által bekebelezésére. Nem sokkal később Gyurcsány huszonhárommillió román rémét vizionálta a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás előtti hazaáruló kampányában. Az MSZP–SZDSZ-kormány nemzetgyalázó politikájának eredménye a lélektani Trianon lett, amelynek sebeit csak a második Orbán-kormány gyógyította be a 2010-es, kettős állampolgárságról szóló parlamenti szavazással és a történelmi Magyarországot érintő megannyi gazdasági, oktatási, kulturális és infrastruktúrát érintő intézkedésével.”