Küzdelmek

A „patrióta” frankhamisítástól a náci kémkedésig: egy kalandor Windisch-Graetz élete

2018. november 30. 16:59

A royalista politikus, aki Károlyi hazaárulási perének tanúja volt, aki nem bocsátotta meg Horthynak IV. Károly elűzését, aki a frankhamisítási perbe is belekeveredett, s aki aztán a náci Németország ügynöke lett. Windisch-Graetz Lajos herceg emlékiratai most tudományos jegyzetekkel ellátva jelentek meg magyarul.

Érdekfeszítő forrása jelent meg a tizenkilencedik-huszadik századi magyar történelemnek a Szépmíves Könyvek kiadó gondozásában, Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársának jegyzeteivel ellátva: Windisch-Graetz Lajos: Küzdelmeim. Budapest, 2018, Szépmíves Könyvek Kiadó.

Windisch-Graetz Lajos herceg (1882-1968) unokája volt az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő hírhedt osztrák hadvezérnek, Alfred zu Windisch-Grätz-nek. A magyar politikussá avanzsáló unoka közélelmezési miniszter 1918. januárja és októbere között, s hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe („krumplipanamába”) keveredett, ami miatt a „burgonyaherceg” lett a gúnyneve. 

Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol „Agence Centrale” néven

royalista-antibolsevista beállítottságú hírügynökséget alapított.

1920-ban legitimista programmal országgyűlési képviselő, IV. Károly bizalmi embere volt. Horthynak sosem volt képes megbocsátani, hogy a két királypuccs alkalmával nem járult hozzá IV. Károly visszatéréséhez. 1921-ben nem szavazta meg a trianoni békeszerződés törvénybe iktatását.

Még ugyanebben az évben Károlyi Mihály hazaárulási perében a vád tanúja, a herceg a háborús vereségért és a történelmi Magyarország összeomlásáért egyértelműen Károlyi Mihályt tette felelőssé. Szavai szerint: „a háborút Károlyi által vesztettük el. Az ő lelkiismeretét terheli olyan városok elvesztése, mint Kassa, Pozsony, amelyek alapításuk óta tiszta magyar territórium voltak, s csak azért vehették el egyik napról a másikra, mert egy szomszéd állam idejében s jobban szervezkedett, mindenesetre imperialista annexionista szempontból”.

1926-ban a „hazafias felbuzdulásból” frankot hamisító közszereplők elleni per fővádlottja lesz. 1932-ben Németországba költözik, ahol az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában talált dokumentumok alapján

V-99 fedőnéven a német Biztonsági Hivatal (SD) ügynökének állt.

Kiköltözésében komoly szerepet játszhatott, hogy bécsi és budapesti hitelezői ekkor már elfogatóparancsot kívántak kiadatni ellene. A második világháború után Argentínába emigrál, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt. 

Emlékirata először német nyelven látott napvilágot, 1920 szeptemberében.

Három hónappal később magyarul szerzői magánkiadásként jelent meg. A német változatból azonnal botránykönyv vált: a benne foglalt állítások miatt ugyanis Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus becsületsértési pert indított Windisch-Graetz-cel szemben a bécsi büntető-törvényszéken. A bíróság helyt adott a panaszának, és a rendőrség lefoglalta az osztrák főváros könyvkereskedéseiben található példányokat.

Röviddel ezt követően Károlyi Mihály jelentette fel rágalmazásért a herceget a berlini büntetőbíróságon, és 1922-ben sikerült elérnie, hogy a kötetet megjelentető berlini Ullstein Verlag visszavonja a boltok polcairól a művet.

A könyv német nyelvterületen történt viharos fogadtatása némileg magyarázatot adhat arra, hogy hazánkban miért nem valamelyik könyvkiadó gondozásában, hanem magánkiadásaként publikálta Windisch-Graetz e munkát.

A könyv szerepel az 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány által közreadott tiltott könyvek listáján is, 1920 után idén jelent meg először.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/139171