Illúzió az egységes Franciaország víziója – Abdesszamad Belhadzs a Mandinernek

Abdesszamad Belhadzs társadalomtudós, a Migrációkutató Intézet munkatársa, Marokkóban született 1974-ben, a Leuveni Katolikus Egyetem tanáraként és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársaként is dolgozott. 2001-ben szerezte első doktorátusát iszlám tudományokból, majd 2008-ban a másodikat politika- és társadalomtudományból. Vendégelőadóként és kutatóként dolgozott Finnországban, Franciaországban és Németországban. Öt könyve és több, mint félszáz tanulmánya jelent meg nemzetközi szakfolyóiratokban. A Mandiner 2016-ban készített vele interjút az iszlám gazdaságfilozófia és a dzsihád összefüggéseiről.

A kutatóval ezúttal a Migrációkutató Intézet „Un Coup de bluff: Francia migrációs és integrációs alapelvek Macron elnöksége alatt" című elemzéséről beszélgettünk.

Abdesszamad Belhadzs 

***

Az elemzésben az olvasható, hogy Franciaország migrációs politikája szigorú. Ez miben mutatkozik meg?

A 2018. augusztus 1-én elfogadott új menekültügyi és bevándorlási törvény megnehezíti a menekültstátusz megszerzését és felgyorsította a nem kívánt bevándorlók kiutasításának folyamatát. Például a törvény 36. cikke 3 év börtönnel sújtja azt a külföldit, aki nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy elhagyja Franciaország területét. De más területen is történtek szigorítások:

ezzel próbálva visszaszorítani az elsősorban Afrikából érkező diákok számát.

Franciaország – főleg a közép-európai emberek számára – úgy tűnik, példa az integráció és ezzel együtt a migráció bukására. Ha szigorú bevándorláspolitikát folytatnak a franciák, akkor mégis miért alakult ki ez a kép az emberekben?

A bevándorlás története Franciaországban a második világháború előtti időkre nyúlik vissza így a bevándorlás és a bevándorlás korlátozása területén is úttörő szerepet játszik. Kapcsolat van a proaktív bevándorláspolitika, a sikertelen integráció és a Franciaországban egyre több szinten megjelenő megszorító intézkedések között. A folyamat a híres Pasqua-törvényekkel kezdődött 1986-ban és 1993-ban, amelyek a maguk idejében az egyik legszigorúbb szabályozásoknak minősültek. Amikor a régi jogszabályok már nem megfelelőek, újabbakat alkotnak. A legutóbbi, 2018-as törvény az ellenőrzött bevándorlásról, a hatékony menedékjogról és a sikeres integrációról szól.

Sokak számára nehezen érthető meg a francia nemzetfogalom, amely nem tesz különbséget származás, etnikum, bőrszín tekintetében – mindenkit egyformán franciának tart. De ez a nemzetfogalom mennyire érvényesül a hétköznapi franciák körében?

A hivatalos narratíva a nemzetet, mint egy adott földrajzi területen élő állampolgárok összességeként definiálja, és a Köztársaság egy és oszthatatlan. De Franciaország területén számos politikai közösség él együtt, a katolikus franciák, a zsidó közösség, a francia baloldal, az egykori gyarmatosítók, a Pieds-Noirs-ok leszármazottjai, az Észak- és Nyugat Afrikából érkező bevándorlók és leszármazottjaik, és így tovább. Ezek a politikai közösségek tulajdonképp egybeesnek a különböző társadalmi osztályokkal, amelyek Franciaországban élesen elkülönülnek. A társadalmi feszültségek mára felfokozódtak, ahogy azt a „sárga mellényes tüntetések” is mutatják. A hétköznapi szinten az embereknek megvan a maguk helyi lojalitása és elképzelése arról, mit is jelent franciának lenni katolikusként, zsidóként, bevándorlóként. Franciaországban erős a társadalmi polarizáltság, a források elosztásában is érzékelhető, hogy sokszor etnikai, származási alapon történik.

Egyáltalán, meg lehet tippelni, mennyi az Európán kívüli származású franciák száma, aránya Franciaországban?

Körülbelül a lakosság egyharmadát teszik ki. A francia Nemzeti Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet (INSEE) és a Nemzeti Demográfiai Kutatóintézet (INED) által készített, 2010-es hivatalos tanulmány szerint a bevándorló felmenőkkel nem rendelkezők aránya kicsivel kevesebb mint 70 százalék.

Milyen mélyek a társadalmi törésvonalak jelenleg az őslakos franciák és a maghrebi, illetve fekete-afrikai származású franciák között? Az elmúlt években enyhültek vagy épp erősödtek a feszültségek?

A bevándorlók és az őslakosok közötti társadalmi törést hivatalosan elsőként Jacques Chirac ismerte el 1995-ben. Ennek mélységét jól mutatja, hogy – a baloldali-liberális Le Monde és IPSOS által készített „Francia törések 2017” című felmérés szerint –

Vagy ott vannak a nyolcvanas-kilencvenes évek feszültségei, amelyek mára konfliktussá fokozódtak. Ezeknek egy része látens, másik része olyan erőszakos cselekedetekben mutatkozik meg, mint az előforduló városi felkelések vagy terrorista támadások. 

^{Macron résnyire nyitva hagyta az ország kapuit  (Fotó: The Times)}

Hogyan lehetne Emmanuel Macron migrációs politikáját, új terveit összefoglalni?

Talán az „ellenőrzött bevándorlás” kifejezés foglalja össze legjobban Macron politikájának lényegét. Ez azt jelenti, hogy Franciaország nem fogadja el a tömeges és illegális migrációt, de a kaput nyitva hagyja annyi bevándorló előtt, amennyit a gazdasági vagy politikai érdekei megkívánnak.

Mekkora népszerűségnek örvend mindez a franciák között?

A franciák többsége elutasítja Macron migrációs politikáját. 2018 februárjában a BVA készített egy felmérést a L’Obs folyóirat részére, mely szerint a franciák 57 %-a helyteleníti ezt a politikát.

2018-ban Emmanuel Macron elindított egy projektet az iszlám átformálására Franciaországban, hogy csökkentse a származási országok befolyását. Ezek az államok mit és hogyan befolyásolnak?

A különböző származási országok és a közel-keleti országok sok területen éreztetik befolyásukat Franciaországban – ahogyan Franciaország is befolyást gyakorol az észak-afrikai és közel-keleti országokban.

Vallási téren nem elhanyagolható, hogy a legfontosabb iszlám intézmények ezeknek az országoknak a kezében van. Ami a gazdaságot illeti, a Franciaországban élő bevándorlóktól hazájukba érkező utalások értéke milliárdos nagyságrendet tesz ki. A nyomásgyakorlás eszközei közé tartoznak a mecsetek, a különböző egyesületek, a gazdasági tevékenységek.

^{Forgatag egy francia mecset előtt (Fotó: The Local.fr)}

Több francia értelmiségi, gondolkodó – köztük jobboldaliak és baloldaliak is – sötéten látják Franciaország társadalmi jövőjét, egyesek polgárháború lehetőségéről beszélnek. Ön szerint milyen irányban folytatódhat Franciaország jövője, mi a legreálisabb forgatókönyv?

Önkritika híján – legyünk őszinték – hajlamosak vagyunk egy hibát többször is elkövetni. A jövőben Franciaország könnyen találhatja magát a múltbéli gyarmati konfliktusokhoz hasonló helyzetben. Az Észak- és Nyugat-Afrikából érkezett bevándorló népesség nagyobb részesedést követel a szociális erőforrásokból, de a neoliberális rendszerben ez csak egy szűk réteg számára elérhető, és a jóléti rendszer már nem fogja tovább ösztönözni a migrációt.

a politikai kommunikáció placebo hatása minden bizonnyal elmúlik. Amikor a neoliberális rendszer kifogy a látszatmegoldásokból, jelentős szociális konfliktus alakulhat ki a bevándorlók leszármazottjai, valamint a többségi társadalom között a státusz, a vallási kérdések és a források elosztásának kérdése miatt.