Világméretű Bartók-verseny és fesztivál lesz a Zeneakadémián

A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, hegedű-és zongoraszonáták, vagy éppen számtalan népdal – nehéz lenne megmondani, miért lehetünk a leghálásabbak Bartók Bélának. A hatvannégy évet élt géniusz meghatározója volt a huszadik századi magyar és nemzetközi zenei életnek,

Az évtizedek távlatából is kiemelkedő zeneszerző születésének 135. évfordulója alkalmából az Emmi támogatásával nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett Bartók alma matere, a Zeneakadémia.

A Bartók Világverseny és Fesztivál hatéves ciklusra épül, egymás után mélyülve el – a komponista életművéhez igazodva – zongora- és hegedűjátékban, kamarazenében, illetve zeneszerzésben. A verseny a fiatal művészek számára motivációt és inspirációt nyújthat, lehetőséget Bartók munkásságának felfedezésére, nem utolsó sorban pedig kaput nyithat az előtt, hogy szélesebb körben megismerjék őket. Míg 2017-ben a hegedűsök mérethették meg magukat, idén a zeneszerzőkre került a sor.

Negyven év alatti komponisták 5-6 perces szóló zongoraműveit várta a verseny, a beérkező pályaművek pedig mind a szervezőket, mind a szakmai zsűrit lenyűgözték.

a világ minden tájáról: a 25 magyar zeneszerző mellett a legtöbben Olaszországból, Amerikából és Dél-Amerikából jelentkeztek, ám Bartók neve üzbég, mexikói és iráni zeneszerzőket is megmozgatott.

„Nem kell magyarázni a világnak, ki volt Bartók Béla” – mondja lapunknak Fekete Gyula, a Zeneakadémia tanszékvezetője, zeneszerző, a műveket elbíráló szakmai zsűri egyik tagja. Véleménye szerint a verseny sikere is önmagában fantasztikus visszajelzés arra vonatkozóan, hogy a világ legkülönbözőbb tájain tartják számon Bartókot, a művésznek híre, hatása, inspiráló ereje van.

A zeneakadémia munkatársaiból álló előzsűri a több mint kétszáz alkotás közül tizenkettőre szűkítette a novemberi gálaesten bemutatást érdemlő darabok számát, majd a magyar és külföldi szakemberekből álló, igen nívós főzsűri ezekből választott ki hatot, amely november 25-én felhangozhat a Zeneakadémián. Azt, hogy ezen művek közül melyiket díjazzák, még Fekete Gyula sem árulhatja el, de megosztja: a főzsűri már a „komolyzene irányából érkező, intellektuális háttérrel rendelkező alkotásokkal találkozott”, hiszen ezekben nyilvánulhat meg igazán Bartók szellemisége. Mint hozzáteszi, a beérkezett többszáz mű sokszínű mezőnyében a komolyabb művek mellett például a jazz, a könnyűzene vagy éppen a népzene is utat tört magának.

Ez a sokszínűség szintén bizonyító erejű: Bartók Béla nagyságát dicséri, hogy belőle ihletet merítve 2018-ban is lehet meghökkentően újszerű műveket alkotni. Arra a kérdésre, mennyire könnyen befogadhatók ezek a darabok, a művész nevetve felel:

Hozzáteszi: a művek fokozott odafigyelést igényelnek a közönség részéről: szerencsés, ha a hallgató kíváncsi az újra és szokatlanra, hiszen ezek a darabok mindenképp újszerűek, furcsák, és szokatlanok. Aki kíváncsi, megtudhatja belőlük, mi történik ma a kortárs zenében – derül ki a zeneszerző szavaiból.

„Egy bemutató előtt az előadó kezében van a zeneszerző” – mondja a Mandinernek Fülei Balázs, Junior Prima-, Artisjus-, és Liszt-díjas művész, aki a november 25-i gálaesten bemutatott hat új alkotás közül hármat is játszik majd. Az előadó hozzáteszi: nagy próba ez a komponistáknak is, ilyenkor derül ki ugyanis, „hogyan működik a darab”, hiszen a zenemű egészen eddig a pontig csak papíron létezik. Ezért sorsdöntő tehát egy-egy bemutató a zeneszerző számára, ekkor tudja meg, hogy a zenész vajon azt olvasta-e ki a darabból, amit ő – szándéka szerint – mondani akart.

Fülei Balázzsal – akit a szakma formátumos Bartók-játékosként tart számon – arról kezdünk beszélgetni, vajon miből állhat Bartók megkérdőjelezhetetlen nagysága. „Fantasztikus tehetsége mellett képes volt elengedni a műveit, így azok függetlenedni tudtak az alkotótól” – osztja meg gondolatait a zongoraművész, és állítását egy hasonlattal magyarázza: olyan ez, mint amikor a szülők elengedik gyermekük kezét, és képesek felnőttként kezelni őket. Erre van szükség a zenében is: az alkotónak tudnia kell elválni darabjaitól, hogy azok önállóan, szerzőjük idő-, és térbeli korlátai közül kilépve is megállják a helyüket.

– teszi hozzá Fülei Balázs.

„Ha Bartók kiadott a kezéből egy darabot, azt elengedte, nem nyúlt hozzá többet. Ennek hozadéka, hogy művei tökéletesen világosak, én pedig mindig is vonzódtam ehhez a fajta tisztasághoz, nem-mellébeszéléshez” – összegzi a művész. Aztán hozzáteszi: eszébe nem jutna felhívni telefonon a zeneszerzőt azzal, hogy nem ért valamit, mert erre egyszerűen nincs szükség.

Fülei kapcsolódásai Bartókhoz nem új keletűek, hiszen a 2016-os Emlékév egyik legfoglalkoztatottabb előadója volt, és az első, aki Vietnamban megszólaltatta Bartók darabjait. A Liszt-díjas zongoraművész úgy véli, a Bartók Világverseny igen rangos és sokszínű eseménye lesz a nemzetközi zenei életnek. A verseny gálaestjén Fülei – egy Liszt-, egy Bartók-, és egy Kodály-darab mellett – három döntőbe jutott művet is játszik: egy magyar, egy ázsiai, és egy olasz zeneszerző darabját, azt remélve, a koncert közönségének igen változatos és színes estében lesz része.