Utolsó tartalék

A cigányokra vár a munkaerőpiac

2018. november 14. 08:42

Forgács István
Mandiner

A hazai munkaerőhiány enyhítéséhez az utolsó tartalékok a hazai cigány közösségekben vannak. Ébredjenek fel végre!

Írhattam volna azt is, hogy a cigányokat várja, de abban semmi különleges nincsen, hiszen évek óta szélesre tárt gyárkapuk, nyitott HR-irodák jelzik, hogy akár a nagy számban alacsonyan képzett, de a munkaerőhiány miatt végre megbecsülhető cigányok is munkába álljanak.

Ezt segítik a kormányzat egyes intézkedései, illetve maga a szent és sérthetetlen, nagybetűs Piac kéri hangos szóval jajveszékelve, hogy

aki él és mozog, de eddig még nem állt munkába, az jelentkezzen

a legközelebbi személyzetis ügyintézőnél. Az okosabb, tudatosabb cigányok persze évek, sőt, akár évtizedek óta is dolgoznak, sokan közülük rengeteg utazást, kényelmetlenséget, családtól való távollétet vállalva, de nem restek ott lenni számos ágazatban, sőt, az elmúlt években komoly megbecsülést is kivívhattak maguknak, elsősorban a mezőgazdaságban és az építőiparban.

Akkor mit is jelenthet vajon, hogy a cigányokra vár a munkaerőpiac? Mindenekelőtt azt, hogy a for profit szektor arra vár, azt kéri, hogy a cigányok közül sokan felébredjenek végre, és megértsék, belássák, milyen komoly lehetőségeket kínál ez a néhány esztendő most ahhoz, hogy munkába állva a saját gyermekeik jövőjéért tegyenek sokat.

És csak ez a néhány év van, azt követően jönnek a robotok, jön az automatizálás, és aki addig nem ébredt rá, hogy mit veszít, ha nem cselekszik, annak már ott sem lesz érdemi keresnivalója.

Az előre lépéshez most van itt az esély, és élni kellene vele. De ahhoz persze mindenekelőtt belátás, a fenti folyamatok megértése, majd pedig olyan döntések szükségesek, amelyek szakítanak az elmúlt 30 év rossz habitusaival, és

végre abba az irányba terelik sokukat, hogy felelős döntésekkel maguk is formálják a saját és a gyermekeik sorsát.

Nincs igaza annak, aki a kormányzatot azért kárhoztatja, mert véleménye szerint összeszerelőüzem lett az ország, és funkcionális analfabéták tízezrei robotolnak most 8 elvégzett osztállyal a szalag mellett a nemzetközi nagyvállalatoknál. Éspedig azért nincsen, mert a 8 elvégzett osztállyal bírók többsége maga döntött úgy, hogy megelégszik annyival, amennyit az iskolarendszerből ki tudott nyerni.

Persze nem vitatható, hogy egy részük valami külső kényszer miatt volt kénytelen otthagyni az iskolát, de annak okai leginkább abban a környezetben keresendők, ahonnan érkeznek, és amely közösségnek a leginkább feladata és felelőssége lett volna segíteni őket abban, hogy addig tanuljanak, ameddig csak szorgalmuk és tudásuk engedi őket.

Ugyanakkor, ha összehasonlítom a közmunkából eredő nettó 53 ezer forintot azzal a nettó 130-150 ezer forinttal, amit ma általában biztosan meg lehet keresni akár általános iskolai végzettséggel is az elsődleges munkaerőpiacon, akkor tényleg oda jutunk, hogy az egyik állapot nagyságrendekkel jobb a másiknál. És a piac alapjában véve hisz a racionalitásban, az ember józan belátási képességeiben, hogy aztán értetlenkedve tárja szét a kezét mégis több száz HR-vezető ebben az országban, és tegye fel a kérdést: a hátrányos helyzetűek és a cigányok megelégszenek a közmunkával is? Ez persze így nem jelenthető ki, a cigányok önmagukban, erősen általánosítva nem elégszenek meg a közmunkával. Bőven elég gond az, hogy akik pedig mégis, azok

olyan mértékben hiányoznak a munkaerőpiacról, hogy az a magyar gazdaság közép-, és hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti.

Egészen furcsán hangozhat, de a kormányzat az elmúlt 2 ciklusa során gyakorlatilag kikövezte a cigányok számára a felzárkózás útját. Végig kellene menni rajta. A bölcsődei férőhelyek növelése, valamint a kötelező óvodáztatás segít a szocializációs hátrányok leküzdésében, miközben minden rászoruló gyermek meleg ételt kap immár az év teljes szakaszában. Az általános iskolákat folyamatosan újítja fel az állam, és a gyermekétkeztetés itt is nagyon sok szegény sorsú diáknak könnyíti meg az iskolát. A szakközépiskolák lennének valójában az igazi felzárkózást és integrációt kínáló hidak a roma gyerekek számára – minden adott hozzá, hogy használják is azokat. A szakközépiskolákban rengeteg a szabad kapacitás, a hiányszakmákkal pedig azonnal el lehet helyezkedni, általában 180-200 ezer forint körül kezdő fizetésekkel, arról nem is beszélve, hogy ez már nem feltétlenül jelenti a valóban nehéz és valóban megterhelő szalag-munkát.

És mindezt el lehet érni 18 éves korára minden gyermeknek. Megismétlem: minden gyermeknek.

Akkor is, ha csak cigányokkal járt egy osztályba, és akkor is, ha erőszakkal kellett másik iskolába kerülnie, hogy meglegyen a sokszínűség illúziója. Semmi más nem kellene hozzá, mint élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az állam teremtett meg. Nagyon sok cigány fiatal valahol a 16., 17. életév környékén bukik el (azaz, majdnem célba ért!) és hagyja ott az iskolát – később számtalanszor bánva meg ezt a döntését. És marad majd a feketegazdaság, az idénymunka, a napszám, a közfoglalkoztatás.

Innen nézve pedig még az összeszerelőüzemben való elhelyezkedés is a fennálló lehetőségek legjobb kihasználását jelenti, miközben megint lehet egy újabb generációra várni, és reménykedni, hogy ők talán nem kötnek ki néhány év múlva a szalag mellett, hanem akár szakmát is tudnak és akarnak szerezni majd.

Több nagyvállalat vezetőjével, és HR munkatársával találkozhattam az elmúlt hónapokban. Teljesen egyöntetű volt a véleményük abban, hogy

a hazai munkaerőhiány enyhítéséhez az utolsó tartalékok a hazai cigányközösségekben vannak.

Csak azok ébredjenek fel végre. Csak lássák be már, értsék meg, hogy bár ideális helyzeteket még nem tudnak teremteni a hazai gazdasági szereplők (pl. jóval magasabb béreket), de a helyzet sokkal jobb, mint 10-12 évvel ezelőtt. És ezzel most élni kell.

Mert jelen pillanatban van munka a 8 osztályt elvégzetteknek ugyanúgy, mint a frissen szakmát szerzőknek. Csak jöjjenek már. És ezen találkozók nemcsak arra voltak alkalmasak, hogy panaszkodjanak a munkaerőhiány, valamint a magas fluktuáció miatt, hanem arra is, hogy kiderüljön, mennyire nyitottak azokra az újszerű szakmai javaslatokra, amelyekkel mégiscsak közelebb hozhatnánk ezeket a tartalékokat, és elérhetnénk, hogy hosszabb távra is megragadjanak.

A másik oldalon pedig új kihívés lett az, hogy hogyan lehet a hátrányos helyzetű térségekben megértetni emberekkel azt, miért fontos akár 8 osztállyal is munkába állni, illetve segíteni a gyermekek szakmaszerzését. Mindezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a piac a lehető legnagyobb bizalommal és nyitottsággal várja a még nem dolgozó munkakeresőket, akik valóban tehetnek most azért, hogy a társadalmi mobilitásuk valós legyen a jövőben.

Bízom benne, nem hiába várnak a cigányokra.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/138591