Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A közösségi oldal cenzorai ugyanazért a képsorozatért egy magyar oldalt megbüntettek, míg egy románok általi közzétételében semmi kifogásolhatót nem találtak.
Ellenséges-e a Facebook a magyarokkal szemben? A kérdés egyáltalán nem túlzó az után, hogy a közösségi oldal cenzorai ugyanazért a képsorozatért egy magyar oldalt megbüntettek, míg egy románok általi közzétételében semmi kifogásolhatót nem találtak. Az ügy érdekessége azonban nem az egyszerű kettős mérce alkalmazásában van.
Gyakran előfordul, hogy a Facebook napokra vagy hetekre letilt egyszerű polgárokat, közéleti személyiségeket, mert azok olyan tartalmat osztottak meg, amely ellentétesek a közösségi irányelvekkel.
illetve az is, hogy a jobboldali véleményt, a jobboldali felhasználókat nagyobb ügybuzgalommal büntetik. Arra azonban még nem volt példa, hogy a Facebook saját felhasználóit diszkriminálja az alapján, hogy azok milyen nemzetiségűek.
A napokban, az Azok az erdélyi fiúk nevű Facebook-csoport megosztott egy képsorozatot Mégis kinek a szégyene? címmel. A 25 képből álló bejegyzés azt ábrázolta, hogy Romániában úgy ünneplik meg azt, hogy minden erőfeszítés nélkül megkapták Erdélyt az első világháború után, hogy kétnyelvű helységnévtáblák magyar feliratait lefestik a román trikolor színeivel. A magyar oldal pusztán a vandalizmus tényét mutatta be, nem minősítette a románokat, nem tett sértő megjegyzéseket senkire. A Facebook törölte a bejegyzést, az indoklás az ismert szöveget tartalmazza: a közösségi alapelvekbe ütközik.
A cenzori szigor akkor kezdett igazán érthetetlen lenni, amikor egy soviniszta román oldal (Viata in Peluza) ugyanezeket a képeket osztotta meg, csak a vandalizmust elismerő szöveges kísérettel. Az Azok az erdélyi fiúk működtetői jelentették a román oldal bejegyzését: „A fennt említett posztot próbaképp jelentettem a Facebooknak.” A válasz: „Megvizsgáltuk a bejegyzést, és nem ütközik egyik konkrét közösségi alapelvünkbe sem” .
Összeegezve tehát: a Facebook-cenzorok szerint ugyanaz a 25 kép etnikai gyűlöletre szító szöveggel elfogadható, míg egy ártalmatlan kérdés kíséretében már sérti az alapelveiket.
Talán a román egyesülés centenáriuma lehet az oka, hogy a Facebooknál a románoknak kedveznek, de nemrég történt egy hasonlóan vitatható döntés a részükről, megintcsak a magyarok kárára. Nemrég a Pesti Srácok főszerkesztőjét, Huth Gergelyt tiltotta le a Facebook 30 napra.
A főszerkesztő bejegyzésének bűne az volt, hogy a kommunizmus észak-erdélyi magyar áldozataira emlékezett. Huth Gergely a bejegyzésében azt írta, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben a szovjet terror még kíméletlenebb volt, mivel a szovjetek mellett a román hatóságok kínzását is el kellett a magyar lakosság viselje. Felidézte, hogy Kolozsvár környékéről hatezer férfit hurcoltak el a románok GULAG-Gupvi táborokba. Bejegyzésével az áldozatokról emlékezett meg, illetve egy konferenciáról beszámoló cikket osztott meg.
A Facebook véleményrendőrsége egyre aggasztóbb módon jár el a felhasználókkal szemben. Az eljárások azért is aggasztóak, mert az információáramlásban megkerülhetetelen szerepet jártszik a felület, a felhasználók pedig egy szűrön keresztül juthatnak hozzá az információkhoz.